Kilencvenhét éves korában, betegségben halt meg Csu Zsung-csi, Kína 1998 és 2003 közötti miniszterelnöke – közölte szerdán a kínai állami hírügynökség a CNN szerint. A „gazdasági cárként” is emlegetett politikus vezetésével nyílt meg Kína a piaci liberalizáció és a globalizáció előtt, és indult el a központilag tervezett gazdaságból egy piacbarátabb modell felé – ez az átalakulás óriási mértékben csökkentette a szegénységet, robbanásszerűen növelte a középosztályt, és a külföldi vállalatokat is odavonzotta a hatalmas kínai piachoz. A Kínai Kommunista Párt hivatalos gyászjelentése „döntő szakaszként” méltatta azt az időszakot, amikor az ország a tervgazdaságból a „szocialista piacgazdaság” felé mozdult.
Csu az 1990-es évek elejétől több mint egy évtizeden át irányította a kínai gazdaságpolitikát, előbb miniszterelnök-helyettesként, majd Csiang Cö-min alatt kormányfőként. Technokrataként sorra vitt keresztül fájdalmas, de szükségesnek tartott reformokat, átalakította az adó- és költségvetési rendszert, és nekiment a felduzzadt állami szektornak is. Az állami vállalatok karcsúsítása becslések szerint mintegy negyvenmillió dolgozó elbocsátásához vezetett, a világkereskedelmi szervezethez való csatlakozás előkészítése miatt pedig a párton belül is támadták, egyesek szerint túl sok engedményt tett, sőt az ország elárulásával is megvádolták. Az elemzők szerint végül neki lett igaza: a 2001-es WTO-csatlakozás fordulópont volt Kína világgazdasági integrációjában, és megnyitotta az utat a két számjegyű növekedés előtt.
Kérlelhetetlensége, kemény pragmatizmusa és korrupcióellenes fellépése egyszerre szerzett neki híveket és ellenségeket a pártban, a „vaskezű miniszterelnök” becenevet is ezért kapta. Éles nyelve, gyors észjárása és indulatossága a lakosság körében is népszerűvé tette egy olyan országban, ahol a vezetők jellemzően előre megírt beszédeket mondanak.
Akár aknamező, akár szakadék áll előttem, habozás nélkül megyek előre, és a halálomig megteszek mindent
– mondta 1998-ban, közvetlenül a kinevezése után tartott sajtótájékoztatóján.
A dél-kínai Hunan tartományban született Csu a pekingi Csinghua Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, majd az állami tervhivatalnál helyezkedett el. Pályáját – nemzedéke sok más tagjához hasonlóan – a Mao Ce-tung-korszak politikai földcsuszamlásai törték meg. Az 1950-es évek végén kizárták a kommunista pártból, mert bírálta a kormány gazdaságpolitikáját, majd egy évtizeddel később a kulturális forradalom idején ismét célponttá vált. Mao halála után rehabilitálták, visszatérhetett a pártba, és gazdasági pozíciókon át emelkedve 1988-ban Sanghaj polgármestere lett, és az ottani munkájára figyelt fel Teng Hsziao-ping. Kormányfőként megfékezte a száguldó inflációt, átalakította a valutarendszert, és átvezette a kínai gazdaságot az 1997-es ázsiai pénzügyi válságon.
Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter Csu írásait és beszédeit tartalmazó gyűjtemény előszavában „átható elmének” nevezte a volt kormányfőt, aki szerinte „a modern történelem egyik legjelentősebb reformprogramjával birkózott meg”.
(Borítókép: Csu Zsung-csi kínai miniszterelnök a Fehér Házban tartott közös sajtótájékoztatón 1999. április 8-án, Washingtonban. Fotó: Pool / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!