A minap debütált a Neflixen a Mourinho című háromrészes dokumentumfilm-sorozat. Most, hogy visszatért a Különleges korábbi sikerei és botrányai színhelyére, Madridba, és pénteken-szombaton Budapestre is ellátogatott a Ferencváros elleni gálameccs kedvéért, aktuálisabb nem is lehetne az alkotás.
A szennyes, amit eddig gondosan rejtegettek
A több mint másfél évtizede halmozódó feszültségek, öltözői háborúk és elhallgatott sztorik most mind terítékre kerülnek. A sorozat legrázósabb epizódjai a Real Madrid-érát és a szürreális Inter-menetelést boncolgatják:
A madridi polgárháború: Mi történt pontosan a Pep Guardiola Barcelonája elleni eszelős taktikai és pszichológiai hadviselés hátterében? A sorozat eddig nem látott felvételeken mutatja be az Iker Casillasszal és a csapat spanyol magjával történt totális szakítást.
A szennyesruha-kosár rejtélye: Végre tisztázódik a legendás sztori, amikor Mourinho eltiltása ellenére egy szennyesruhás kosárban lopózott be az öltözőbe a Chelsea BL-meccsén.
Az olasz meló: Az Inter 2010-es triplázásának árnyoldalai – hogyan égette fel maga mögött a hidakat Milánóban percmennyiségre kiszámolt kíméletlenséggel.
Egy kis spoiler, amit muszáj elmondanunk
A futballtörténelem egyik legszürreálisabb és leginkább városi legendának tűnő története 2005. április 6-án íródott, amikor a Chelsea a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében a Bayern Münchent fogadta a Stamford Bridge-en. José Mourinhót az UEFA két mérkőzésre eltiltotta – ami azt jelentette, hogy nemhogy a kispadra nem ülhetett le, de még az öltözőbe sem léphetett be, és a csapattal sem kommunikálhatott a meccs alatt.
A portugál tréner azonban nem az a típus volt, aki hagyja, hogy egy szabály megállítsa.
Mesterterv: Lopakodás déli 12-kor
Ahhoz, hogy az UEFA ellenőrei ne vegyék észre, Mourinho nem közvetlenül a meccs előtt érkezett meg a stadionba, hanem már délben, amikor az aréna még teljesen üres volt.
A behatolás: 12-kor besétált az öltözőbe, és ott várta meg a csapatot, hogy megtarthassa a meccs előtti utolsó taktikai utasításokat és a beszédét.
A meccs alatti kommunikáció: A mérkőzés közben az öltözőben maradt, és Rui Faria másodedzőn keresztül – a fülhallgatók használatát kikerülve – papírcédulákon juttatott el cserékre és taktikára vonatkozó utasításokat a kispadra.
Szökés: majdnem megfulladt a kosárban
A nehéz rész akkor következett, amikor a meccs a végéhez közeledett. Az UEFA ellenőrei tudták, hogy Mourinho valahol a stadionban rejtőzködik, és a lefújás pillanatában elárasztották az öltözőfolyosót, hogy elkapják.
Mourinho ekkor vetett be egy totálisan képtelen, mégis működő trükköt:
A Chelsea szertárosa, Stewart Bannister hozott egy hatalmas, fémből és műanyagból készült szennyesruha-kosarat, amit a meccs utáni koszos mez gyűjtésére használtak.
Mourinho behajtogatta magát a kosár aljára.
A szertáros ráhalmozta a tetejére a dohos, izzadt edzőruhákat és törölközőket, majd lefedte a kosarat.
„Bemásztam a kosárba, Stewart rárakta a ruhákat, és résnyire nyitva hagyta, hogy kapjak levegőt. De amikor elkezdte kitolni a kosarat az öltözőből, az UEFA ellenőrei pont ott álltak, és követtek minket. Szertárosunk pánikba esett, és teljesen lezárta a kosár tetejét. Bent voltam a sötétben, és konkrétan nem kaptam levegőt. Szó szerint haldokoltam! Amikor kinyitotta a szennyeskosarat a kint álló kisteherautónál, azt hittem, ott pusztulok el” – mesélte később Mourinho a filmben.
Az eredmény és a utóélet
A trükk tökéletesen bevált: a Chelsea 4–2-re legyőzte a Bayern Münchent, az UEFA pedig soha nem tudta hivatalosan rábizonyítani Mourinhóra, hogy jelen volt az öltözőben.
Bár évekig csak pletyaként és „Mourinho-mítoszként” keringett a sztori, a portugál végül maga ismerte el a nyilvánosság előtt az esetet – a mostani Netflix-sorozatban pedig az érintettek segítségével újra átélhetik a nézők a modern futball legőrültebb kémfilmes akcióját.
A zseni és a démonjai
A Sunderland ‘Til I Die (Sunderland, amíg csak élek) alkotóinak keze nyomát viselő sorozat nem próbálja meg szentté avatni a portugál mágust. A megszólaló korábbi játékosok, riválisok és újságírók vallomásai alapján kirajzolódik egy ember portréja, aki a győzelemért bármire – még saját futballistái mentális feláldozására is – képes volt.
„Ha José szeret téged, meghalsz érte a pályán. Ha viszont átversz vagy cserbenhagysz, törli a neved a létezők közül” – fogalmazott a sorozat egyik drámai csúcspontján a Chelsea egykori kulcsembere, Frank Lampard.
Kötelező tananyag minden futballrajongónak
A sorozat nemcsak a taktikai táblák világát mutatja be, hanem a modern futball kíméletlen biznisz- és médiaüzletágát is. Mourinho karizmája, cinizmusa és néhol megrázó sebezhetősége olyan elegyet alkot, ami garantáltan a képernyők elé szegezi még azokat is, akik tiszta szívükből gyűlölik a stílusát.
A háromrészes Mourinho-dokumentumfilmsorozat egyik legpuskaporosabb fejezete Iker Casillas és José Mourinho drámai párharcát boncolgatja. A szériában mindkét fél kendőzetlen őszinteséggel beszél arról a folyamatról, amely a klubikon kiszorításához és a spanyol futball egyik legnagyobb öltözői háborújához vezetett.
Az első benyomás: Elkényeztetettek vagytok
Mourinho a sorozatban elárulja, hogy a konfliktus alapjai már a megérkezésekor kirajzolódtak. A portugál szakember szerint a csapatkapitánnyal folytatott legelső három beszélgetése azonnal felnyitotta a szemét
Szabadságolások: Casillas először több pihenőidőt kért a 2010-es világbajnokságról bajnokként visszatérő spanyol válogatott játékosoknak.
Edzésidő: Másodjára azt kérte, hogy tolja el az edzés kezdetét egy órával a madridi dugók miatt.
Mérkőzés előtti rutin: Harmadjára pedig azt javasolta, hogy ne vonuljanak szállodába az összetartásokra, hanem közvetlenül a stadionban találkozzanak a meccs napján.
„Gyorsan rájöttem, hogy elkényeztetettek. A Real Madrid fantasztikus kerettel rendelkezett, de a mentális rész nagyon rossz állapotban volt” – fogalmazott Mourinho a dokumentumfilmben.
A töréspont: A hívás, ami mindent megváltoztatott
A kapcsolat végleg akkor mérgeződött meg, amikor az El Clásicók szürreálisan feszült és agresszív hangulata kezdte felemészteni a spanyol válogatott egységét. Casillas felhívta a Barcelona kulcsembereit (Xavi Hernándezt és Carles Puyolt), hogy elsimítsa a nézeteltéréseket a nemzeti csapat érdekében.
Mourinho ezt totális árulásként és a tekintélye elleni támadásként értékelte: „Ez Real Madrid a Barcelona ellen. Amikor a válogatottba mész, csókolgathatjátok egymást, de most nem. Ez háború. Vannak dolgok, amiket nem tudok elfogadni, és soha nem is fogok” – nyilatkozta a portugál.
Casillas a sorozatban megvédi a döntését, mondván: spanyol csapatkapitányként felelőssége volt megvédeni a válogatottat a közelgő világtornák előtt, és ezt Mourinhónak is megmondta.
A padra ültetés és a végső elhidegülés
A folyamatos belső feszültség végül oda vezetett, hogy Mourinho előbb Adánt, majd Casillas kézsérülését követően a télen igazolt Diego Lópezt állította a kezdőcsapatba. Casillas a felépülése után sem kapta vissza a helyét.
Casillas a sorozatban úgy írja le az utolsó hónapokat, hogy a kapcsolatuk teljesen kihűlt, és a szezont úgy fejezték be, hogy egyáltalán nem is beszéltek egymással. A konfliktus megosztotta a Bernabéu közönségét is, és mély nyomot hagyott a klub modern kori történelmében.
No de ki volt a vakond?!
A madridi öltözőben dúló „vakondháború” a Mourinho-éra egyik legintenzívebb, legtoxikusabb fejezete. José Mourinho meggyőződése volt, hogy valaki folyamatosan szivárogtatja a taktikát, a kezdőcsapatokat és a belső feszültséget a spanyol sajtónak (különösen a Marca és az AS című lapoknak).
Bár Mourinho soha nem mondott ki egyetlen nevet sem a nyilvánosság előtt vádiratszerűen, a gyanú árnyéka elsősorban két emberre – illetve az ő környezetükre – vetült:
Iker Casillas a legfőbb gyanúsított
Mourinho és stábja szinte teljes bizonyossággal Iker Casillast tartotta a vakondnak. A gyanút több tényező is táplálta:
Sara Carbonero-szál: Casillas akkori menyasszonya, Sara Carbonero ismert sportriporter volt. Amikor Carbonero a mexikói TV Azteca adásában nyíltan beszélt arról, hogy „a Real Madrid öltözőjében rossz a hangulat, és a játékosok nem értenek egyet Mourinhóval”, Mourinho számára ez tette fel az i-re a pontot.
Információs szivárgások: Több fontos mérkőzés (például a Barcelona elleni El Clásicók) előtt órákkal korábban megjelent a sajtóban a kezdőcsapat – olyan taktikai húzásokkal együtt (pl. Pepe feltolása a középpályára), amelyeket Mourinho csak az öltözőben közölt a játékosokkal.
Vagy talán Sergio Ramos?
A csapat másik meghatározó spanyol figurája és másodkapitánya, Sergio Ramos szintén a gyanúsítottak között volt. Ramos nyíltan felvállalta a konfliktusokat Mourinhóval (híres eset volt, amikor a szünetben lecserélt Mesut Özil mezét vette fel a sajátja alá, így állt ki a társáért a második félidőben). Mivel jó kapcsolatot ápolt a madridi újságírókkal, az ő neve is folyamatosan előkerült a szivárogtatások kapcsán.
Mit mond a másik oldal?
Casillas és Ramos mindvégig kategorikusan tagadták, hogy ők lettek volna a szivárogtatók:
Casillas szerint Mourinho csupán kifogást és bűnbakot keresett a sikertelenségekre, és paranoiássá vált. Állítása szerint Real Madrid-ikonként és csapatkapitányként soha nem ártott volna szeretett klubjának.
A spanyol újságírók (köztük a Marca munkatársai) évekkel később elismerték, hogy számtalan forrásuk volt a klubon belül – nemcsak játékosok, hanem vezetők, orvosok, fizioterapeuták és stábtagok is –, így a szivárogtatás nem egyetlen ember, hanem a megosztott klubmodell eredménye volt.
Összességében a vakondsztori nem egy konkrét személy leleplezéséről szólt, hanem arról a paranoiáról és bizalomvesztésről, ami végül atomjaira szedte Mourinho Real Madridját, és a mester távozásához vezetett.
Mi lesz most, hogy visszatért a Különleges?
Felmerül a kérdés: Mourinho visszatérése Madridba új fejezetet nyit, vagy a múlt árnyai még mindig ott lebegnek az edző és csapatának kapcsolata fölött?
Az egykori viharok és a most feltárt, kulisszák mogötti igazságok kifejezetten rányomják a bélyegüket Mourinho mai megítélésére és edzői karrierjére. Nemcsak a múlt felidézéséről van szó, hanem arról is, hogyan alakítja ez a jelenlegi edzői működését és az emberek róla alkotott képét.
A „Special One” mítosz újjáéledése a Benficánál és a Fenerbahçénál
Mourinho az elmúlt években (az AS Románál, majd Isztambulban a Fenerbahçénál) ismét visszatért ahhoz az „ostromállapot-mentalitáshoz” (us against the world), ami a madridi és chelsea-s éveit jellemezte.
A dokumentumfilm időzítése tökéletes számára: a nézők most újból látják, hogy bár a módszerei kíméletlenek, eredményeket hoznak.
Ez a fajta pszichológiai hadviselés a mai napig az ő védjegye – az öltözői feszültségeket és a média manipulálását most is pontosan úgy használja a saját csapatai motiválására, mint tizenöt éve.
Ez már a Z-generáció: működik még a módszer?
A Casillas-sztori rámutat Mourinho legnagyobb mai kihívására is:
A 2010-es évek elején még működött a játékosok töréshatárig feszítése, de a Z-generációs futballistáknál ez a „feláldozlak a győzelemért” stílus már sokkal nehezebben megy át.
A modern sztárok és ügynökeik sokkal nagyobb hatalommal bírnak, mint Casillas idejében. Ha egy edző ma nyílt háborút indít a saját öltözője ellen, abba gyakran ő maga bukik bele (ahogy az a manchesteri vagy a Tottenham-es időszakában is látszott).
Más a viszony a sajtóval és a nyilvánossággal
A sorozatban szereplő őszinte vallomások és a régi sebek feltépése miatt a média és a rivalizáló klubok ma már pontosan ismerik Mourinho kottáját, sőt, egyenesen abból játszanak.
Amikor Mourinho ma megpróbálja egy-egy nyilatkozatával elterelni a figyelmet a csapata rossz teljesítményéről, a szakértők és a szurkolók azonnal felismerik a mintázatot. A 15-20 éve még fényesen működő „varázslat” egy része eltűnt, mert a kulisszák mögé látva mindenki tudja, mi a célja a provokációival.
Békülés a múlttal
Érdekes módon a történetnek van egy emberi oldala is, ami a jelenre hat: Iker Casillas és Mourinho az évek során – Casillas 2018-as szívrohamát követően – felvették a kapcsolatot, és felnőttként rendezték a viszonyukat. Ez a sorozatban is érződik, és érett, nosztalgikus dimenziót ad Mourinho mai figurájának: a kíméletlen stratéga mögött megjelent az idősödő, a saját hibáival és viharaival elszámoló edzőóriás képe. Magyarul: Mourinho, az érző ember.
Akit Budapesten is megismerhettünk a napokban.
Persze a kérdés továbbra is érvényes: ez a nyers, konfliktuskereső edzői stílus meg tudja még állni a helyét a legmagasabb szinten, vagy a modern futball már túllépett Mourinho módszerein? Erre a kérdésre is megpróbál választ adni a Netflix dokusorozata.
(Borítókép: Mourinho a Netflix dokumentumsorozatában. Fotó: Netflix)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Puzsér Róbert és barátai szellemes, indulatos, mégis mély és kíméletlen beszélgetései a sorozatok világáról.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!