Több mint nyolc évtizeden át a Duna iszapja rejtette két német katona földi maradványait. Csak a budapesti Duna-szakaszon kialakult rendkívül alacsony vízállás hozta ismét felszínre történetüket.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A két holttest mellett teljes épségben megmaradt német katonai azonosítókat találtak. Ez szokatlanul jó esélyt ad arra, hogy a férfiakat több mint 80 év után azonosítsák.
A lelet szorosan összefügg egy szintén feltűnően jó állapotban megmaradt DKW NZ 350-1 típusú motorkerékpárral, amelyet augusztus elején tártak fel a budai Duna-parton.
A motorkerékpár alatt, illetve közvetlen közelében a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai emberi maradványokra bukkantak. A Volksbund munkatársa, Kohlrusz Gábor emelte ki a két férfi csontjait a feltárult mederből.
Kohlrusz évek óta a Volksbund magyarországi exhumálási munkáin dolgozik. Feladatai közé tartozik a német háborús halottak felkutatása, exhumálása és dokumentálása, valamint a személyes tárgyak és azonosítók megőrzése. Történészekkel és helyi partnerekkel együttműködve járul hozzá az elesettek azonosságának tisztázásához és a máig rendezetlen háborús sorsok feltárásához.
Két halott, akiket feltehetően mindmáig eltűntként tartottak nyilván
A második világháború idején az elesett német katonák azonosítóit kettétörték: az egyik fele a holttestnél maradt, a másikat a berlini Wehrmachtsauskunftsstelle, a hadsereg tájékoztató szolgálata részére küldték, így tudták regisztrálni a haláleseteket és értesíteni a hozzátartozókat.
Mivel a Dunából előkerült két férfinál az azonosítók mindkét fele megvolt, ez arra utal, hogy családjaik feltehetően hiába vártak hivatalos értesítésre.
Az azonosítók mellett egy jegygyűrű és egy Kuban-pajzs is előkerült. Ha az utóbbi kétséget kizáróan az egyik elesetthez köthető, fontos támpontot adhat katonai pályafutásának rekonstruálásához. A Kuban-pajzsot azok a német katonák kapták, akiket 1943-ban a Szovjetunió déli részén, a kubanyi hídfőnél vetettek be. A kitüntetést ugyanabban az évben, szeptemberben alapították.
Ha bebizonyosodik, hogy a két katona egyike viselte a pajzsot, az arra utalna, hogy évekkel halála előtt már a keleti fronton harcolt.
Arne Schrader, a hadisírgondozási és nemzetközi kapcsolatokért felelős osztály vezetője pontosan tudja, milyen nehéz lehet egy ilyen megfeleltetés. Ahhoz, hogy kiderüljön, a két azonosító valóban az előkerült holttestekhez tartozik-e, több vizsgálatra is szükség van. Az eredeti viselők neve talán viszonylag gyorsan azonosítható, de ettől még messze nem tekinthető véglegesen tisztázottnak a személyazonosságuk.
Az azonosítás hosszadalmas folyamat
Az eljárás a csontok alapos vizsgálatával kezdődik. Már az egyes csontok hossza is utalhat az elhunyt testmagasságára. Ehhez – amennyiben lehetséges – több csontot is felhasználnak, például a comb- és lábszárcsontokat. Az egyes megállapításokból fokozatosan áll össze egy kép, amelyet aztán összevetnek az azonosítókat viselő katonákról rendelkezésre álló adatokkal.
A katonák életkorára is több anatómiai jelből lehet következtetni: nagy valószínűséggel megállapítható, hogy egy csont 20 év alatti, 20–25 év közötti vagy annál idősebb, akár 40 év feletti emberhez tartozott-e.
A két katona életkora egyelőre nem ismert. A csontok antropológiai vizsgálata többek között a csontok, az epifízisek és a bölcsességfogak alapján adhat támpontot hozzávetőleges életkorukról.
„Itt többek között a keresztcsont és a hosszú csontok epifízisei értékelhetők, és a bölcsességfogak is adhatnak információt” – magyarázza Arne Schrader. A fogtömések is utalhatnak a származásra: az amalgámtöméssel ellátott fogak arra engednek következtetni, hogy a halott feltehetően Nyugat-Európából származott.
A most a Dunából előkerült azonosítók közül az egyik egy wehrmacht-katonáé volt, a másik a Waffen-SS egyik tagjáé.
Az azonban még nem bizonyított, hogy az egyes azonosítók valóban a két kiemelt holttesthez tartoznak. A Volksbund esetleges előzetes azonosítását később a Német Szövetségi Levéltárnak kellene hivatalosan megerősítenie.
A háború egész ideje alatt mintegy 900 ezren szolgáltak a Waffen-SS kötelékében. Köztük voltak meggyőződéses nemzetiszocialisták és külföldi önkéntesek, de – különösen a háború végéhez közeledve – kényszersorozottak és kiskorúak is. A Waffen-SS számos háborús bűncselekményért felelt, részt vett a holokausztban, és a nürnbergi háborús bűnösök perében 1946-ban bűnszervezetnek nyilvánították.
A lelőhely egy olyan szakaszon volt, ahol kikötői iszap rakódott le, amely gázolajjal keveredett. Úgy tűnik, ezek a sajátos körülmények járultak hozzá ahhoz, hogy a motorkerékpár egyes részei és az azonosítók is rendkívül jó állapotban maradjanak meg.
A Volksbund most a jelzéseken szereplő adatokat katonai iratokkal, eltűnési jelentésekkel és saját, „Gräbersuche Online” nevű adatbázisával veti össze, amelyben már mintegy 5,4 millió adatlap szerepel.
Mi köze a DKW NZ 350-1-nek a katonákhoz?
A jelenlegi ismeretek szerint a motorkerékpár egy Szászországban gyártott DKW NZ 350-1 volt. Ezt a típust 1944-től kifejezetten katonai felhasználásra fejlesztették.
Az azonban önmagában, hogy a motorkerékpár a két holttesttel együtt került elő, még nem bizonyítja, hogy a katonák ezen utaztak.
Több lehetséges forgatókönyv is elképzelhető: a két férfi maga is használhatta a motorkerékpárt, egyikük vezetőként, másikuk utasként. Az is lehet, hogy a DKW egy alakulat felszereléséhez tartozott, a két katona viszont más körülmények között került a folyóba. Elképzelhető az is, hogy a motorkerékpár csak a férfiak halála után került a lelőhelyre. Ugyanígy az is szóba jöhet, hogy a jármű a harcok során zuhant a Dunába, vagy később szándékosan süllyesztették el.
Lőszert is találtak a mederben
A mentési munkálatokhoz a tűzszerészeket is ki kellett hívni, mert a további felszerelési tárgyak mellett Tellermine 35 típusú aknákat is felfedeztek: második világháborús német páncéltörő aknákat.
A Magyar Hadtörténeti Intézet (forrás: német) (forrás magyar nyelven) szerint lehetséges, hogy a lelőhely egy, az ostrom befejezése után kialakult háborús és hulladéklerakó volt. Egyelőre nem lehet véglegesen megállapítani, hogy a tárgyakat szándékosan helyezték-e el éppen itt, és ha igen, milyen körülmények között.
Összefüggés a budapesti csatával?
Történelmi szempontból kézenfekvő az összefüggés a Budapestért vívott harcokkal.
A budapesti csata 1944 októberének végén, illetve november elején kezdődött, és 1945. február 13-ig tartott; a második világháború magyarországi szakaszának egyik legvéresebb, katonailag is legelkeseredettebb ütközete volt. Budapestet német és magyar alakulatok védték a szovjet Vörös Hadsereggel és román csapatokkal szemben. Miután 1944 decemberének végén körbezárták a várost, a harcok elhúzódó ostrommá váltak, amely a szovjet csapatok február 13-i bevonulásával és Budapest elfoglalásával ért véget.
A harcok rendkívüli hevességgel zajlottak, és mindkét oldalon súlyos emberáldozatokat követeltek.
A Budapesttől nyugatra fekvő, ma is működő német–magyar hadisírok budaörsi temetője Magyarország legnagyobb német és magyar háborús temetője. Itt elsősorban Budapest és a Dunától keletre fekvő területek elesettjei nyugszanak. A Volksbund adatai szerint Budaörsön eddig 16 630 halott talált végső nyughelyet.
Hogy a Dunából előkerült két férfi valóban a budapesti csata idején esett-e el, azt csak a jövő derítheti ki. Az azonban már bizonyos, hogy földi maradványaikat a budaörsi hadisírokban helyezik örök nyugalomra.
A lelet jól mutatja, milyen sok múltbeli nyom rejtőzik ma is az európai folyók medrében. A Duna nemcsak a háborúk idején volt fontos szállítási és közlekedési útvonal.
A Volksbund kifejezetten számít rá, hogy a jelenlegi alacsony vízállás miatt a most felszínre kerülő hajóroncsokból is további háborús halottak kerülhetnek elő.
Éppen ezért nem biztos, hogy a budapesti lelet az utolsó lesz a maga nemében.