2026. augusztus 13.
2026. augusztus 13.
Évről évre nő a hatalmas ruhahalom, amelynek jelentős része Európából érkezik. A textilhulladék már akkora területet borít be, hogy az űrből is jól kivehető.
Több, mint 60 ezer tonna eldobott ruha halmozódott fel Chile északi részén, az Atacama-sivatagban, és a gigantikus textilhulladék-hegy évről évre tovább növekszik. A SkyFi szerint a szemétlerakó mérete már akkora, hogy a ruhákból álló folt műholdfelvételeken is kivehető. Az Alto Hospicio közelében kialakult textiltemető mára a fast fashion környezeti hatásainak egyik leglátványosabb példájává vált.
ruha szemet
Az Atacama-sivatagban kidobott használt ruhák egy része új életet kap: Alto Hospicióban szociális lakások falaihoz készülő szigetelőpaneleket gyártanak belőlük. Fotó: AFP / Martin Bernetti
Fotó megosztása:
ruha szemet
Egy dolgozó az Atacama-sivatagból begyűjtött textilhulladékot dolgozza fel az Alto Hospicióban működő üzemben, ahol a kidobott ruhákból újrahasznosítható építőanyag készül. Fotó: AFP / Martin Bernetti
Fotó megosztása:
ruha szemet
Madártávlatból látszik igazán, milyen súlyos a helyzet: ruhák, textildarabok és más hulladékok borítják az Atacama-sivatag Alto Hospicio környéki részét. Fotó: AFP / Lucas Aguayo Araos
Fotó megosztása:
ruha szemet
Ruhák, abroncsok és egyéb hulladékok hevernek szanaszét az Atacama-sivatagban, ahol az illegális lerakás egyre komolyabb környezeti problémát okoz. Fotó: AFP / Lucas Aguayo Araos
Fotó megosztása:
ruha szemet
Az Atacama-sivatag homokját helyenként szinte teljesen ellepi a kidobott textil: Alto Hospicio térségében több ezer tonnányi hulladék halmozódott fel. Fotó: AFP / Lucas Aguayo Araos
Fotó megosztása:
Európából is tonnaszám érkeznek a ruhák a chilei sivatagba
A történet az észak-chilei Iquique kikötőjében kezdődik. Évente hatalmas mennyiségű ruha érkezik ide Európából és a világ más részeiről. Az áruk jelentős része vámmentesen lép be az országba, mivel Iquique Chile egyik vámszabad területe. A rakományokat innen az Alto Hospicio-i vámszabad övezetbe szállítják, ahol szétválogatják őket, majd a ruhák egy részét más latin-amerikai országokba továbbítják. Csakhogy rengeteg darabra egyszerűen nincs kereslet.
Mivel ezeknek a ruháknak az elszállítása és hulladékként történő kezelése komoly költségekkel jár, sok esetben senki nem vállalja értük a felelősséget.
Így végül hatalmas mennyiségű textil kerül ki az Atacama-sivatagba, ahol évek óta egyre nagyobb halmokban gyűlik.
Az Ekō civil szervezet és a chilei Desierto Vestido kollektíva vizsgálatai azt is megmutatták, milyen márkák ruhái bukkannak fel leggyakrabban a sivatagban. A halmokban többek között Old Navy, H&M, Adidas, Levi’s, Zara, Hugo Boss, Under Armour, Tommy Hilfiger és Nike címkéivel ellátott darabokat is találtak.
Időnként fel is gyújtják őket
A probléma azonban nem ér véget azzal, hogy a ruhák a sivatagban maradnak. Időnként a textilhulladék egy részét felgyújtják, hogy könnyebben megszabaduljanak tőle, ez viszont súlyos környezeti következményekkel járhat.
Az égés során keletkező anyagok szennyezhetik a talajt, veszélyeztethetik a felszín alatti vizeket, és káros vegyületek kerülhetnek a levegőbe. Bastian Barria, a Desierto Vestido egyik alapítója szerint egy-egy tűz után sötét, megkeményedett réteg marad a felszínen, amely első pillantásra akár olajszármazéknak is tűnhet.
Valójában azonban ez az összeolvadt szintetikus textilszálak maradványa.
A ruhák jelentős része olyan mesterséges anyagokat tartalmaz, mint például a poliészter, amely kőolajalapú alapanyagból készül. Égésekor szennyező vegyületek szabadulhatnak fel, a füst pedig a közeli lakott területekre is eljuthat. A környéken élők közül többen légúti panaszokról számoltak be.
A helyiek szerint a világ szeméttelepévé váltak
A rögtönzött ruhalerakó közelében fekvő Alto Hospicio az egyik leginkább érintett település. Patricio Ferreira polgármester szerint a probléma évek óta megoldatlan, miközben a város egyre inkább a hatalmas textilszemét-hegy miatt válik ismertté.
A helyiek úgy érzik, magukra maradtak, földjüket pedig feláldozták. Szerinte Alto Hospicio lényegében a világ szeméttelepévé vált, és továbbra sincs valódi megoldás a helyzetre.
A polgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy ha valaki rákeres a településre az interneten, olyan videókkal találkozik, amelyek a környéket a világ egyik legrondább helyeként mutatják be. A chilei várost így sokan már nem önmagáért, hanem a mellette tornyosuló ruhahalom miatt ismerik.
Évente akár 180 ezer tonna használt ruha is érkezhet
A probléma jóval nagyobb annál, mint amit a sivatagban látható halmok önmagukban mutatnak. Iquique kikötőjébe évente 120-180 ezer tonna használt ruha érkezik, amivel Chile a világ negyedik legnagyobb használtruha-importőre.
A globális ruhafogyasztás növekedése és a kollekciók egyre gyorsabb cserélődése miatt hatalmas mennyiségű olyan textil kerül a nemzetközi kereskedelembe, amely végül nem talál gazdára.
Az ügy időközben a bíróságig is eljutott. Az antófagastai Első Környezetvédelmi Bíróság történelminek nevezett döntésében megállapította, hogy a chilei államot mulasztás terheli, amiért éveken át nem akadályozta meg és nem ellenőrizte megfelelően az Alto Hospicio környéki állami területeken felhalmozott illegális textilhulladékot.
Az ítélet egy tíz évre szóló környezeti helyreállítási terv kidolgozását írta elő. Az eljárás azonban még nem zárult le, mivel a chilei Állami Védelmi Tanács a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, így a végleges döntés továbbra is függőben van.
A divatipar hulladékproblémája egyre súlyosabb
Az ENSZ szerint az emberiség évente világszerte több mint 2 milliárd tonna hulladékot termel. Ha ezt szabványos teherszállító konténerekbe csomagolnánk, a konténersor körülbelül 25-ször érné körbe a Földet. A divatipar hatalmas mennyiségű erőforrást használ fel, miközben jelentős szennyezéssel jár. A gyorsan változó trendek miatt sok ruhadarabot csupán néhány alkalommal viselnek, mielőtt kidobják.
Szakértői becslések szerint a ruhák élettartamának megduplázása akár 44 százalékkal is csökkenthetné az azokhoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Az Atacama-sivatagban növekvő ruhatemető pedig az élő példa rá, mi történhet azokkal a darabokkal, amelyekre a világ másik felén már senkinek nincs szüksége.