A csütörtöki napot a feltörekvő brit énekes-dalszerző, Paris Paloma nyitotta a Sziget Nagyszínpadán, akit a közönség elsősorban a Labour című, 2023-ban virálissá vált feminista himnuszáról ismerhet. A női tapasztalatokról, elnyomásról és traumákról sötét, mégis érzékeny hangon éneklő Paloma – aki 2024-ben adta ki debütáló, Cacophony című albumát – nem véletlenül kapta meg a lehetőséget, hogy a Florence + The Machine európai turnéján is bemutatkozzon; nem egészen két hónapon keresztül kísérte a zenekart Európa-szerte.
A Szigeten aztán hamar kiderült, hogy nem pusztán egy klasszikus előzenekarról van szó: Paloma saját jogán is komoly színpadi jelenléttel bír, alternatív-folkos dalai egyszerre törékenyek és dühösek. Őt Loyle Carner, majd Lewis Capaldi követte a deszkákon. Mire azonban a skót énekes-dalszerző belekezdett a műsorába, a Nagyszínpad előtti tér már úgy megtelt, mintha a fesztivál főfellépője zenélne – pedig az igazi emberáradat még csak ezután következett.
13
Paris PalomaGaléria: Paris Paloma a Sziget Fesztiválon(Fotó: Németh Kata / Index)
Csúcsra járatott boszorkányság
21:15-kor aztán megérkezett az este valódi főszereplője. Florence Welch negyedszer vette birtokba a Szigetet, és bár az ember azt hihetné, ennyi visszatérés után már nehéz újat mutatni, az Everybody Scream turnéjával sikerült rácáfolnia a szkeptikusokra. Ez az új korszak ráadásul minden korábbinál sötétebb. A modern boszorkányság, a pogány mitológia és a népi hiedelmek nem pusztán díszletként jelennek meg, hanem a koncert egész gondolatvilágát átszövik.
Florence pedig pontosan tudja, hogyan kell mindezt úgy színpadra állítani, hogy az egyszerre legyen teátrális, gyönyörű és egy kicsit nyugtalanító.
Táncosok gyűrűjében, vérvörös fények és a zenekar tagjai között a tűzpiros, angyali ruhába öltözött Welch úgy suhant, mintha nem is koncerten, hanem egy kortárs népszínházi előadáson vagy egy lidérces álomban járnánk. Az persze senki számára sem lehet újdonság, hogy az énekesnőnek olyan színpadi jelenléte van, amit nem lehet tanulni: mezítláb szaladgált, pörgött, és szinte egyetlen pillanatra sem állt meg. Hangja hol egészen törékenyen suttogott, hol pedig elementáris erővel szakadt ki belőle.
A produkció legnagyobb bravúrja éppen ez a dinamika: Welch képes néhány másodperc alatt váltani az intim vallomásosságból a teljes kontrollvesztésnek tűnő eksztázisba, és közben több tízezer embert ránt magával ugyanebbe az állapotba. Egyfajta karmesterként irányítja közönségét, kisugárzása pedig olyannyira tekintélyt parancsoló, hogy a fesztiválozónak eszébe sem jut nem engedelmeskedni.
„Szeretne valaki áldozattá válni?”
Az új album sötét tónusaihoz tökéletesen illett a koncert egyik legbizarrabb jelenete is. A Rabbit Heart (Raise It Up) című dal közben Florence egyszer csak megállította a műsort, és arra kérte a közönséget, hogy ajánljanak fel „áldozatokat” a nyár derekán.
A nyár közepén, a napforduló idején gyakran szoktunk felajánlásokat tenni. Szeretne valaki felajánlást tenni? Szeretne valaki maga lenni… a felajánlás? Ha felajánlássá szeretnétek válni, fel kell ülnötök valaki vállára! Magasra kell emelnünk titeket! Közelebb kell kerülnötök az éghez, közelebb az istenekhez, hogy láthassanak titeket! Emeljétek fel őket!
– utasította a közönséget Welch, a fesztiválozók pedig egy pillanatig sem haboztak, pár másodpercen belül emberek százai ültek barátaik nyakába.
A Florence + The Machine-rajongókat az internet népe félig meddig viccesen már eddig is előszeretettel titulálta szektatagoknak – nos, nem ez lesz az a pillanat, amivel a rajongók rácáfolhatnak majd az állításokra. Míg azonban kívülről nézve a jelenet teljesen abszurdnak hathatott, addig belülről tökéletesen működött. A zene, a fények és Florence teátrális mozdulatai olyan atmoszférát teremtettek, mintha egy ókori rituáléba csöppentünk volna – csak éppen a huszonegyedik században, egy fesztivál Nagyszínpada előtt.
Keresztes hadjárat a telefonok ellen
A koncert végére aztán előkerült a Florence-koncertek mostanra állandó, emblematikus tradíciója: a mobilok száműzése. A Dog Days Are Over előtt Welch leállította a zenekart, és arra kérte a közönséget, hogy tegyék el a telefonjaikat. Elismerte, hogy ez nem egyszerű kérés egy ilyen slágernél, de szerinte éppen a képernyők miatt veszítjük el azt, amiért eredetileg odamentünk.
„Ha videózzátok ezt a dalt, az megakadályoz titeket abban, hogy valóban megéljétek” – mondta, majd hozzátette: figyeljünk inkább azokra, akikkel érkeztünk, vagy akár azokra az idegenekre, akiket csak néhány perce ismertünk meg. Amikor pedig kiszúrt egy világító kijelzőt a tömegben, nevetve odaszólt: „Ne mutogasd nekem azt a rohadt telefont, azonnal tedd el!” – mire a közönség hatalmas ujjongásban tört ki. Welch megjegyezte, hogy lassan egy nagy, kerek születésnaphoz közeledik (idén tölti a 40-et), így már van némi tapasztalata arról, hogyan néz ki egy olyan tömeg, amely csak a kijelzőket bámulja. Ő viszont most hasonlóról hallani sem akart.
És a tömeg engedelmeskedett. Amikor megszólalt a refrén, a Nagyszínpad előtti több tízezres tömeg egyszerre ugrott a levegőbe; a telefonok valóban eltűntek, helyüket pedig a magasba lendülő kezek és az üvöltő torkok vették át. Egy rövid időre nem számított az Instagram, sem a tökéletes videós szög: csak az volt a fontos, hogy mindenki ott és akkor jelen legyen. Ez Florence Welch legnagyobb trükkje.
Egy olyan korban, amikor egy fesztiválkoncert könnyen rideg tartalomgyártó üzemmé változhat, ő egyike azon kevés előadóknak, akik képesek elérni, hogy tízezrek tegyék el a mobiljukat, fogják meg egymás kezét, és öleljék meg a mellettük álló idegent.
A Sziget Nagyszínpada csütörtök este így egyszerre volt koncerthelyszín, templom, boszorkánytanya és kollektív önsegítő csoport. A produkció nem attól lett zseniális, hogy minden másodperce patikamérlegen lett volna kimérve, hanem attól, hogy megmaradt benne valami ösztönös, kiszámíthatatlan és mélyen emberi. Ha pedig Florence tartja magát az eddig megszokott három-négy éves budapesti ciklusához, akkor van egy jó hírünk: ezt a közös rituálét hamarosan megismételhetjük.
(Borítókép: Florence Welch, a Florence + The Machine énekesnője a Sziget Fesztiválon 2026. augusztus 13-án. Fotó: Joseph Okpako / WireImage / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!