Magyar Péter korábban bejelentette, hogy fenékküszöböt építenek a Duna paksi atomerőmű, valamint Dunaszentbenedek közötti szakaszán, 145 ezer köbméter kő felhasználásával, amelyből első körben 35 1000 köbméter kerül beépítésre. Két nyolcvanméteres bárka irányított elsüllyesztésére is készülnek, ha a vízszint gyors emelésére lenne szükség a paksi atomerőmű üzemeltethetőségének fenntartása érdekében.
Péntek délelőtt érkeztünk Dunaszentbenedekre. A vízpart felé közelítve két egyenruhás kedvesen, de határozottan útba igazítva közölte stábunkkal: a munkagépek folyamatosan hordják a köveket és a geotextíliát a Dunához, ezért oldalra parkoljunk le.
A vízparton katonákkal, polgárőrökkel, rendőrökkel és az Országos Vízügyi Főigazgatóság munkatársaival találkoztunk. A mederben és a parton folyamatos volt a munkavégzés.
Két gép egyengette az iszapos, homokos mederszakaszt, ahol békeidőben a Duna az úr, viszont most méterekkel beljebb sincs víz. Ezzel párhuzamosan ütemezetten érkeztek a billencsek, leborítva terhüket a geotextilre. A kövek elrendezést már egy külön gép végezte.
A túlparthoz közelebbi részen készenlétben várakozott az a két bárka, amelyek elsüllyesztésével viszonylag gyorsan emelhető a vízszint. Velünk szemben a paksi atomerőmű épületei, a hideg vizes és a meleg vizes csatorna, a projektet alapvetően meghatározó, kulcsfontosságú pontok.
A Duna ezen szakaszán pénteken többek között a fenékküszöb építéséhez szükséges bárkahídfő előkészítése, a süllyeszteni kívánt bárkák kikötési pontjának kotrása, valamint a bárkák beállítása zajlott. Péntekre van időzítve a bárkák ütemezett, kísérleti süllyesztése is.
Magyar Péter ott-tartózkodásunk idején – ahogy az elmúlt napokban rendszeresen – újra meglátogatta a helyszínt, felügyelve a munkálatokat. A miniszterelnököt egy hajó fedélzetén láttuk felbukkanni.
Pontosan mit építenek?
Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese a kormány csütörtöki sajtótájékoztatóján prezentációt tartott a projektről, amelyből többek között kiderült, hogy:
A beavatkozási területet a paksi atomerőmű hideg vizes és meleg vizes csatornaszakasza határozza meg.
A fenékküszöb összetett szelvényben épül, a paksi része mélyebb a medernek, itt található a hajózási útvonal is, ezért süllyesztett küszöbszelvényt alakítanak ki.
A projekthez vízépítési terméskövet használnak, ezek darabja jellemzően 40-200 kilogramm közötti.
A megvalósítás a két partszakaszról összehangolt, párhuzamos művelet.
Ha megfelelőek a hidrológiai viszonyok, a hajózás biztosítása érdekében egy méterrel mélyebbre süllyeszthetik a kőművet az érintett szakaszon.
A fenékküszöb -90 centiméteres vízszintet garantálhat, amellyel az atomerőmű teljes kapacitással működhetne.
Timár Gábor, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára a Facebook-oldalán úgy fogalmazott, hogy a fenékküszöb
egy olyan műtárgy, ami a folyón keresztben van elhelyezve, de nem klasszikus (»Nagymaros-típusú«) duzzasztó, mert ez az idő nagy részében bent van a víz alatt. Remélhetőleg jó mélyen. Amikor viszont a vízszint lejön a korábbi legkisebb vízszint körülre (Magyar Péter szerint -90 centiig, tehát afölött 7 centivel), akkor kibukkan a felszínen, és arra készteti a folyó vizét, hogy átbukjon rajta. Ez egyben azt is jelenti, hogy ilyen extrém kis víznél vissza is duzzaszt. A megadott paraméterek szerint akár 1 métert is, vagyis, ha az elmúlt hetekben látott alá menne a vízhozam (a következő években erre szinte biztosan sor fog kerülni), akkor is megtartja a -90 centis vízszintet. A »nulla« itt egy képzetes érték, a -130 centis vízállásnál is volt bő 3 méter a tényleges mélység a folyó közepén, miközben a fél meder szárazra került.
Timár Gábor szerint a fenékküszöb nagyon komoly előnye minden más megoldáshoz képest a gyors megépíthetősége. A tanszékvezető a süllyesztésre előkészített bárkákról pedig így vélekedett: „Ez egy nagyon kétségbeesett végső megoldás, kb. 20 centit dobna a vízszinten. Nagyon kellhet, ha arról van szó, hogy az atomerőművet nem kell teljesen leállítani: a »nulláról bikázás« ugyanis egy nagyon macerás művelet. Nem veszélyes, csak olyan cuccok kellenek hozzá, amelyek 1982 óta nem.”
Visszatérve a fenékküszöbre, Timár Gábor kifejtette, azért van szükség ekkora kőmennyiségre, mert „az alvízi oldalt »ki kell kövezni«, különben rendesen alámossa a kisvízkor átbukó víz. Ez persze nem annyira sürgős, mint a gát maga, de azért kell majd ez is. És mivel ez állandó műtárgynak néz ki, két dolog: mi lesz a hajózással és mi lesz árvízkor? Az elsőre az a valószínű válasz, hogy majd nem ússzuk meg egy ikerzsilip nélkül. Amin persze az idő nagy részében csak szépen átúsznak a hajók, mert érdemi szintkülönbség nem lesz. Ez utóbbi a jó hír nagyvíz esetében is. A fenékküszöbök kisvízkor nagyon ráerősítenek a vízállásra, de ez a hatás már középvízkor is lecsökken, árvízkor meg – de ezt még le kell modellezni – olyan 5 centi emelése lehet (nagyságrendileg ennyi van a Lánchídnak is, szóval ha ez igaz, akkor no para).”
A fenékküszöb pozíciója:
Miért nem érdemes összehasonlítani Dunakilitivel?
Dunakilitinél 1995-ben épült fenékküszöb. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál elérhető adatok szerint a fenékküszöb alapvető feladata a Duna főmederbe érkező 400-600 m3/s-os vízhozam vízszintjének megemelése a Dunakiliti Duzzasztó segítségével és a gravitációs vízbetáplálás biztosítása a szigetközi hullámtéri ágrendszerekbe.
A fenékgátat vegyes anyagú kőből, gabionból, kavics előtöltéssel alakították ki, az átlagos magassága 4 méterre található a mederfenék felett, az építmény 200 méter hosszú.
Gacsályi József a Dunakilitinél épített, valamint a Paksnál készülő fenékküszöb összehasonlítását azzal árnyalta, hogy a mostani helyzet nagyobb kihívás, mint az 1995-ös beruházás volt. Dunakilitinél szinte álló víztérben kellett dolgozniuk, viszont Paks és Dunaszentbenedek között folyamatosan áramló mederszakaszban alakítják ki a létesítményt.
Dunakiliti fenékküszöb
Fotó: Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság
„A fenékküszöb nem lehet végleges megoldás”
Bardóczi Sándor is megszólalt az oldalán a fenékküszöb-építésről. Budapest főtájépítésze az energiabiztonság szempontjából logikusnak nevezte a döntést: „A Duna várható vízszintjei továbbra sem emelkednek, s lehet, hogy ez szeptemberig így marad, az energiabiztonság szempontjából logikus, hogy a vízszint mesterséges és ideiglenes megemelésével legalább most az a biztonság meglegyen, hogy elég vizet kapjon az erőmű ahhoz, hogy legalább egy blokkot életben lehessen tartani.”
Bardóczi Sándor ugyanakkor kijelentette:
A fenékküszöb nem lehet végleges megoldás. Ahogy a vízlépcső sem az. Miért? Mert a duzzasztott víz szivattyúzható vízmagasságot ugyan ad, de hozamot ő sem tud. Ha kevés a víz a Dunában, akkor melegebb lesz, a hulladékhő tovább melegíti. Az erőművet középtávon le kell tudni választani a Dunáról, hűtőtoronynak hívják a megoldást. Nem két fillérbe és nem két percbe kerül.
A főtájépítész egy további szempontot is beemelt a diskurzusba: „Tudom, hogy ez az energetikai krízisnél sokkal kevesebbeket érdekel vagy hat meg, de egy fenékküszöb éppen olyan ökológiai gát, mint egy vízlépcső: a vízi élőlények szabad vándorlását gátolja. Meg, ugye, a hajókét is egy nemzetközi hajóúton. Ha a fenékküszöb állandósul, s itt Közép-Kelet Európában az ideiglenesnek induló dolgok a legállandóbbak a hazánkban ideiglenesen állomásozó hadseregektől az ideiglenes építményekig, szóval ha állandósul, majd kerül rá egy ikerzsilip is hamarost, s már készen is van a vízlépcső. Aztán itt van az a probléma, hogy egy fenékküszöb megfogja a hordalékot és feliszapolódik. Lehet majd szépen kotorni. Az alvizen meg ez a hordalék hiányozni fog, szóval a Paks alatti meder tovább mélyül, vele együtt a térség talajvize is.”
Bardóczi Sándor alternatív megoldásokra is felhívta a figyelmet, amelyek hosszú távon működhetnének, lokálisan emelnék a vízszintet, miközben ökológiai gátat, hajózási akadályt, valamint hordalékfelhalmozási problémát nem jelentenének.
„A folyó ilyeneket régen is csinált, magától, csak szabályoztuk. Ezekhez a mederszűkítő párhuzamművekhez, Chevron-gátakhoz, mesterséges szigetekhez csak a kontúron kell kőanyag, a többit lassan elvégzi a folyó. Bepakolja többek között a hordalékot, rátelepülnek a parti füzek, jöhetnek az ebihalak, a hódok és kárókatonák, készen is vagyunk. Nyilván ezek is tudnak egy csomó medermorfológiai problémát okozni, de kevesebbet, mint bármely keresztgát vagy fenékküszöb. Multifunkcionálisabbak, emelik a talajvízszinteket is és még élőhely szerepük is lehet. A mára parkká, rekreációs felületté vált Kopaszi-gát egy párhuzamműként kezdte a pályafutását, ami Pest-Buda alatt szétterült gázlós Duna szakaszon emelte meg a vízszinteket, míg az északi feltöltött részén áll az ELTE és a Műegyetem egyetemi tömbje, benne olyan szakértőkkel, akik lefedik azt a tudást, amit a folyóról tudni kell. Ökológiától hidrológián át vízépítészetig” – hozott egy konkrét példát Bardóczi Sándor.
(Borítókép: Munkagépek dolgoznak a paksi atomerőmű hűzővízellátásának biztosítására tervezett fenékküszöb megemelésén 2026. augusztus 13-án. Fotó: Máthé Zoltán / MTI)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!