Marie Antoinette napjainkban is olyan stílusikonja a rokokó korszaknak, mintha legalábbis senki más nem tudott volna felöltözni a 18. század második felében. Számos kortársnője szettjeit másolták még lelkesen a hölgyek – a leghíresebb közülük talán Georgina Cavendish, Devonshire hercegnéje, de való igaz, egyiküket sem végezték ki, és egyikük sem lett kiváltó bűnbakja egy forradalomnak, amely egy olyan társadalmi változást hozott, amely gyakorlatilag végérvényesen megváltoztatta hosszútávon az európai politikát, gondolkodást és kultúrát, ezáltal kihatva az egész világra is. Érdekes, hogy Mária Antóniát ma mindenki a túlkapásaiért (köztük a vendéghajjal magasra tornyozott, akár komplett hajómakettet is magában foglaló rizsporos parókákért) isteníti, holott akkoriban ez inkább csak botrányosnak hatott, az egyre inkább nélkülöző francia nép a felesleges pénzszórást látta benne.
A kortársak az igazi stiláris újítást nem a már a dauphine 1770-es Franciaországba érkezésekor is túldíszített abroncsos ruhák továbbgondolásában, hanem pont, hogy az egyszerűség, a mindenféle merevítő nélküli lenge öltözékek viselésében látták. Érdekes ugye, hogy ha manapság az ember egy Marie Antoinette-kiállításon ilyen darabokat látna, és nem drága textíliákat pazarló hatalmas ruhakölteményeket, akkor bizony csalódottan távozna. Ez a veszély azonban most sehol senkit nem fenyeget.
Modernkori világsztár született
Eddig 68 olyan filmet forgattak, amely részben vagy egészben Marie Antoinette-ről szól, ezek közül azonban csak egy vált kultuszfilmmé, mely Francis Ford Coppola lányának rendezésében készült, és amelyet kereken 20 éve mutattak be. Mivel a jelentek nagyrészt a versailles-i kastélyban, azon belül is részint a királyi lakosztályokban lettek felvéve, így adta magát, hogy ott is ünnepeljék a jeles évfordulót. A Marie Antoinette Oscar-díjat nyert jelmezeiből, kelléktárgyaiból és egyéb forgatási relikviáiból szeptember 22-én nyíló és január 24-ig bezárólag megtekinthető, a Cartier ékszerház anyagi támogatásával megvalósuló kiállítás egészen pontosan a Kis Trianon-palotában kapott helyett, a királyné magánmenedékén, ahol elbújt az udvari élet és a szigorú etikett elől.
De mi is tette ilyen sikeressé a filmet? (Amit most újra kiadnak felújított változatban, illetve készült mellé egy dokumentumfilm és egy könyv is, melyek által a forgatási kulisszák mögé is betekinthetünk.) Egyrészt a pasztellszínekben fürdő divat, a Manolo Blahnik által tervezett cipők, a macaronkúpok, melyek érzékletesen megmutatták, milyen volt az ancien régime idején a legmagasabb szintű luxusélet. Ez azonban kevés lett volna, a látványon túl a siker másik kulcsa az újszerű rendezői látásmód, amely nem szárazan akarta visszaadni a történelmet, hanem mélyen meg akarta mutatni az emberi oldalát is.
Az 1789-es nagy francia forradalom alatt becsmérelt, a királyság és a Bourbon-ház restaurációja alatt szinte szentté avatott, majd a Második Császárságtól kezdve esztétikailag idealizált Marie Antoinette Coppola lencséjén keresztül csupán egy fiatal nő, aki kezdetben anyjának, a lányait politikai érdekek mentén kiházasító Mária Terézia császárnő/királynő eszköze, majd a francia udvarban szembesül az elszigeteltséggel, az unalommal és az udvari élet kihívásaival. Az elsődleges fókusz nem egy uralkodófeleség történetén van, a film gyakorlatilag (kezdetben) egy tinédzserlány életének bensőséges jeleneteit tárja a néző elé, aki számára a főhős így könnyen rokonszenvessé válik emberileg, ezzel pedig Coppola alapvetően átalakította azt a címszerepben tökéletes teljesítményt nyújtó Kirsten Dunst segítségével, ahogy ma Marie Antoinette-et látjuk.
Az egész év a híres királyi párról szól
Párizsból most azonban nem csak Versailles éri meg az egynapos kirándulást, hanem a fontainebleau-i kastély is, ahol idén gyakorlatilag Marie Antoinette-emlékévet tartanak számos programmal annak apropóján, hogy a királyi pár pont 240 éve szállt meg ott utoljára. Nem untatunk most senkit a már lecsengett eseményekkel, bállal, piknikkel, hajókázással a korhűen beöltözött „arisztokrácia” társaságában, ami viszont az előttünk álló lehetőségekből még jónak tűnik az az október 11-én nyíló és január 27-ig látogatható, Marie Antoinette és XVI. Lajos Fontainebleau-ban: a pompa és a jó élet című időszaki kiállítás, ami az 1774-1786 közti időszakot vizsgálja, amikor a királyi pár hét alkalommal aludt a kastélyban. A több mint 120 műalkotást – portrékat, rajzokat, szobrokat és dísztárgyakat – mintegy húsz rangos francia és nemzetközi intézmény, köztük a versailles-i kastély, a Louvre vagy a Francia Nemzeti Könyvtár kölcsönzi.
A kastélyban továbbá 11 próbababa is el lett szórva, melyek ruháit a híres divattervező, Christian Lacroix tervezte. A Marie Antoinette: az avantgárdtól a rivaldafényig című kiállítás november 2-ig tekinthető meg, a jelmezek a párizsi Opéra Comique színpadán 2019-ben bemutatott A lonjumeau-i postakocsis című operadarabhoz készültek. Magának a történetnek nincs köze Marie Antoinette-hez, de időben XV. Lajos uralkodása alatt játszódik, és az haute couture kreációiról híres dizájnert a királyné ihlette meg a tervezés során. A Sortiraparis nevű párizsi hírszájt szerint csak ezekért a jelmezekért nem érdemes kiutazni a városból, de ha az ember az egykori királyi rezidenciát egyébként is megnézné, akkor a kosztümök színesíteni fogják most az élményt.
Ausztriában és Szlovákiában is ki akarták használni a helyi kötődést
Tavaly ősszel már írtunk róla, hogy a pozsonyi várban Marie Antoinette-kiállítás nyílt, amit azóta többtízezer látogató keresett már fel, így kétszer is meghosszabbították – a hivatalos weboldalon szeptember közepe van, de egyes hírszájtok szeptember 17-et, mások pedig szeptember 30-at is írnak végdátum gyanánt. A tárlathoz a királynéról készült festmények alapján legyártották a leghíresebb ruháit – az etikett szerint a királyné megunt öltözékeit ugyanis meg kellett semmisíteni, így a börtönben viselt lenvászon hálóingen túl semmi sem maradt az utókorra. A Versailles-i Királyi Operaház továbbá kölcsönözte annak a gyémántnyakéknek a másolatát, amelyből annak idején akkora botrány lett, ami végérvényesen foltot hagyott a nép előtt Marie Antoinette becsületén, még ha ártatlan is volt a csalásban.
Szintúgy a nagy sikerre való tekintettel a bécsi Volksoper (Népopera) újra műsorra viszi az új évadban a Marie Antoinette című darabját, melynek első előadása november 28-án lesz (és egyelőre április 11-re lehet legkésőbb jegyet venni rá). 2010-2016 közt ugyanitt már játszottak ugyanezen a néven egy darabot, de az egy másik koreográfia és rendezés volt, ezt a teljesen új alkotást tavaly decemberben mutatták be és eredetileg idén áprilisig játszották. A darab ősbemutatója 2019-ben volt a fentebb említett, a versailles-i kastélyban lévő operaházban, Thierry Malandin koreográfiájához Marie Antoinette kortársainak, Joseph Haydnnak és Christoph Willibald Glucknak a zenéjét párosították. A szünet nélkül tartott, másfél órás, a Bécsi Állami Balett társulata (köztük Benedek László balettművésszel, aki XV. Lajost alakította a premier óta) által játszott darabban barokk táncmozdulatokat is bekomponált a rendező – ugyanakkor a díszlet és a ruhák is elég minimalisták lettek.
Japánban hatalmas kultusz övezi a személyét
A londoni Victoria&Albert Museumban március 22-én zárt be a Marie Antoinette Style című nagy, reprezentatív kiállítás, amely azt mutatta be, hogy miként formálta és formálja napjainkig Marie Antoinette személye és stílusa a divaton túl akár a filmművészetet vagy a gasztronómiát is a populáris kultúrán belül. A kiállítás a rokokó pompát állította párhuzamba a modern haute couture-rel többek közt John Galliano (Dior), Karl Lagerfeld (Chanel), illetve Vivienne Westwood divattervezők munkái, vagy a Moschino és a Valentino divatházak által tervezett darabok szemléltetésével. De természetesen a már említett, Kirsten Dunst által viselt jelmezek és a hozzájuk készült Manolo Blahnik cipők egy része is helyet kapott itt is a mintegy 250 műtárgy közt, melyek közül sokat először engedtek ki Franciaországból, illetve a versailles-i kastélyból. Ilyenek a királyné eredeti selyempapucsai vagy a magángyűjteményéből származó ékszerek, netán a Kis Trianon-palotából kölcsönzött porcelán étkészlet darabjai.
6
Galéria: A londoni Victoria&Albert Museum Marie Antoinette Style című kiállításaFotó: Peter Kelleher / Victoria&Albert Museum
A nagy sikerű kiállítás most világ körüli útra kelt, első állomása pedig a Jokohamai Művészeti Múzeum, ahol augusztus 1. és november 23. közt lehet megtekinteni a nagyrészt a londonival megegyező tárlatot. A kiállítás azonban annyiban más, hogy nagyban fókuszál a francia rokokó és a japán kultúra történelmi kapcsolódási pontjaira, így a londoni kiállítási anyagot japán gyűjteményekben található darabokkal egészítették ki. A tárlaton látható továbbá tíz olyan személyes tárgy is, melyek közvetlenül Marie Antoinette-hez köthetők, köztük a hírhedt gyémántnyakék-ügyből megmaradt eredeti gyémántok, és az a nyaktiló penge is, mellyel a korabeli feljegyzések szerint 1793-ban kivégezték. Japánban Marie Antoinette alakja rendkívül ikonikus, elsősorban Rijoko Ikeda legendás mangája, a Versailles rózsája miatt. A kiállítás külön hangsúlyt fektet így arra, hogyan formálta a királyné stílusa a japán sójo mangák, a kosztümös színjátszás és a Lolita-divattrend esztétikáját.
(Borítókép: Kirsten Dunst a Marie Antoinette forgatásán a rendezővel, Sofia Coppolával 2005-ben. Fotó: Chateau de Versailles / Brigitte Lacombe)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy igaz történet, ami nem hagy nyugodni! Egy apa. Egy titok. Egy világ, ami összedől. A Pelicot-ügy valódi története: bátorság, túlélés és az igazság kimondása
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!