Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben rendszeresen elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Előző Világjátszma-cikkünkben arról írtunk, hogy Byrappa Ramachandra történész, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, az ELTE Bölcsészettudományi Karának adjunktusa szerint egy, az észak-európai térségtől a Fekete-tengerig húzódó, általa Új Európai Ívnek nevezett geopolitikai együttműködés körvonalazódik, amely alapjaiban rajzolhatja át a kontinens stratégiai erőviszonyait. Az Indexnek nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy Közép- és Kelet-Európa a kontinens új stratégiai súlypontjává válhat, Magyarország pedig a kormányváltás nyomán kedvező pozícióból kapcsolódhat be a formálódó regionális együttműködésbe.
Cikkünket annak bemutatásával folytatjuk, hogy az úgynevezett Új Európai Ív által átfogott térség egyelőre korántsem tekinthető egységesnek. A térség alapvetően egy északi és egy déli részre különíthető el, szorosabb együttműködés azonban jelenleg elsősorban az északi országok között bontakozik ki. Byrappa Ramachandra úgy véli, amennyiben a déli országok nem reagálnak proaktívan a változásokra, az északi államok felgyorsíthatják az integrációs folyamatot.
A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója azt állítja, hogy mindez idővel egy új, negyedik európai hatalmi pillér kialakulásához vezethet Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság mellett. Megítélése szerint
gazdasági és ipari adottságai, valamint földrajzi helyzete révén az „Új Európai Ív” által átfogott térség idővel az Európai Unió és a NATO intézményi keretein belül egyfajta regionális alstruktúrává válhat.
Úgy véli, Magyarország sem maradhat ki ebből a folyamatból, az ország ugyanis földrajzi és geopolitikai helyzeténél fogva egyensúlyteremtő szerepet tölthet be a térségen belül.
Lengyelországgal bővülhet az új észak-európai erőtér
Ami az „Új Európai Ív” északi részét illeti, Byrappa Ramachandra elmondta, hogy annak középpontjában a Nordic Five (N5) áll, vagyis az öt északi ország – Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország – együttműködése. A vezető kutató hozzátette: ez a kör az észak-európai regionális együttműködés szorosabban integrált magját alkotja.
Ehhez kapcsolódott a Szovjetunió felbomlásának időszakában a három balti állam, Észtország, Lettország és Litvánia. Az N5 azonban nem saját körét bővítette, hanem a három balti országgal kialakította az úgynevezett 5+3 együttműködési formát. A nyolc ország közötti kooperáció a következő években fokozatosan szorosabbá vált, a formáció pedig 2000-ben kapta a Nordic-Baltic Eight, röviden NB8 elnevezést.
Az NB8 ma is informális regionális együttműködésként működik, amelynek keretében a nyolc ország rendszeresen egyeztet külpolitikai, biztonsági és más stratégiai kérdésekről. Emellett kialakult az úgynevezett NB8+ formátum is. Ez nem önálló, rögzített tagsággal rendelkező szervezet, hanem az NB8 országainak külső partnerekkel folytatott kibővített konzultációit jelöli. Ilyen egyeztetésekre sor került többek között az Egyesült Államokkal, Németországgal, az Egyesült Királysággal és a visegrádi országokkal is.
A vezető kutató külön felhívta a figyelmet Lengyelország növekvő szerepére. Donald Tusk lengyel miniszterelnök 2024 novemberében különleges vendégként vett részt az NB8 vezetőinek svédországi találkozóján. Lengyelország azóta rendszeresen meghívást kap az egyeztetésekre, és felvetődött annak lehetősége is, hogy részvétele idővel állandóvá válhat. Byrappa Ramachandra szerint ez egy kilenc országot átfogó észak- és közép-európai együttműködés kialakulása felé mutathat, hosszabb távon pedig Csehország bekapcsolódását sem tartja kizártnak.
Szorosabb együttműködés, nagyobb önállóság
A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója kiemelte, hogy az együttműködés egyik meghatározó eleme a szuverenitás, amelyet ezek az országok nem pusztán jogi státuszként, hanem az önálló cselekvés képességeként értelmeznek. Byrappa Ramachandra úgy látja, történelmi tapasztalataik miatt különösen fontos számukra ennek megőrzése, ezért a biztonság is kiemelt helyet foglal el a napirendjükön.
A biztonság itt mindenre kiterjed: az elektromos hálózattól a bankrendszer ellenálló képességéig. Az Új Európai Ív mentén bármely katonai összecsapás magában hordozza egy szélesebb konfliktus kockázatát. Ezek az országok ezért egy teljes körű védelmi modell felé közelednek
– fogalmazott az Indexnek.
A vezető kutató ugyanakkor rámutatott, hogy az északi és balti államok tartózkodnak külpolitikai együttműködésük túlzott intézményesítésétől. Úgy vélik, a kevésbé merev struktúrák válsághelyzetben nagyobb mozgásteret biztosítanak, és csökkentik annak veszélyét, hogy egy nagyobb állam meghatározó befolyásra tegyen szert.
Ennek Lengyelország növekvő regionális súlya miatt is jelentősége van. Byrappa Ramachandra ezzel kapcsolatban kifejtette: az N5 és az NB8 éppen a rugalmas együttműködés révén őrizheti meg önálló cselekvőképességét egy Lengyelországgal kibővített formátumban is. A térség országai ezért a föderális struktúrák helyett inkább a konkrét területekre összpontosító, funkcionális integrációt részesítik előnyben.
Magyarország eddig más utat választott
Byrappa Ramachandra értékelése szerint az északi együttműködés geopolitikai súlya már egyértelműen megmutatkozik. Finnország és Svédország NATO-csatlakozásával valamennyi NB8-ország az észak-atlanti szövetség tagjává vált, ami jelentősen megkönnyíti a térség közös védelmi tervezését. Az együttműködés Ukrajna támogatásában is megmutatkozik: az NB8 országai az orosz invázió kezdete óta több mint 42 milliárd euró katonai, pénzügyi és humanitárius segítséget nyújtottak Kijevnek.
A térség növekvő befolyását a vezető kutató azzal is összefüggésbe hozza, hogy az észt Kaja Kallas tölti be az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselői posztját, a litván Andrius Kubilius pedig az unió védelmi és űrügyi biztosa. Az N5 és az NB8 globális szinten is egyre aktívabb, és rugalmas együttműködési formák keretében épít kapcsolatokat olyan középhatalmakkal, mint Kanada, India vagy Japán. Továbbá a térség növekvő diplomáciai súlyának jeleként említette Lettország 2026–2027-es ENSZ-biztonsági tanácsi tagságát is.
Jelentős különbség mutatkozik azonban az „Új Európai Ív” északi és déli része között.
Az északi térség integrációja előrehaladottabb, Lengyelország és Csehország gazdasági fejlődése pedig egyre közelebb vitte a két országot ehhez a csoporthoz. Magyarország ezzel szemben az elmúlt években szorosabb kapcsolatokat épített ki Kínával, ami az északi integrációs folyamattól való eltávolodással járt
– jelentette ki a vezető kutató.
Byrappa Ramachandra úgy látja, mindez egyre markánsabb geopolitikai választóvonalat hozott létre az elsősorban az európai és euroatlanti együttműködés elmélyítésére törekvő északi térség, valamint a Kínával szorosabb gazdasági és stratégiai kapcsolatokat kereső délebbi országok között.
Trump miatt is felgyorsulhat az európai átrendeződés
Byrappa Ramachandra arról is beszélt, hogy az északi együttműködés felgyorsulását mindenekelőtt biztonságpolitikai megfontolások, ezen belül az Oroszországgal szembeni védelem erősítése magyarázzák. A térség biztonsága hosszú ideig három pillérre támaszkodott:
az Egyesült Államok NATO-n keresztüli szerepvállalására,
az Európai Unióra,
valamint a brit vezetésű, tíz észak-európai országot összefogó Közös Expedíciós Erőre (JEF), amely gyors reagálásra képes katonai együttműködésként egészíti ki a NATO-t.
Donald Trump visszatérése óta mindhárom pillérrel kapcsolatban erősödött a bizonytalanság. Az amerikai elnök Grönland megszerzésével kapcsolatos kijelentései különösen Dániában keltettek aggodalmat. A vezető kutató az Egyesült Államok Európa-politikájának változását és a brit belpolitikai folyamatokat is olyan tényezőknek tartja, amelyek megingathatják a korábbi biztonsági garanciákba vetett bizalmat.
Az NB8 országai ettől még nem fordultak el a NATO-tól, a JEF-től és az Európai Unióra épülő biztonsági rendszertől. Byrappa Ramachandra azonban úgy véli, a megváltozott geopolitikai környezet arra ösztönzi őket, hogy további regionális együttműködésekkel erősítsék saját mozgásterüket.
Ennek egyik iránya az észak–déli kapcsolatok elmélyítése, amelyben Lengyelország és Románia földrajzi helyzete, mérete és katonai képességei miatt kaphat fontos szerepet. A folyamatot a vezető kutató értékelése szerint tovább gyorsítja az a biztonságpolitikai aggodalom, hogy Oroszország már a következő években próbára teheti a NATO keleti szárnyának védelmét.
A cél ezért egy olyan rugalmas együttműködési rendszer kialakítása az Európai Unió és a NATO keretein belül, amely válsághelyzetben gyorsabb regionális fellépést tesz lehetővé.
Nem akarnak rögtönözni, mint a viharos tengereken hajózó vikingek. A formálódó integráció azonban nem központi irányításra, hanem az érintett államok összehangolt, rugalmas és közös érdekeken alapuló együttműködésére épül
– fogalmazott Byrappa Ramachandra.
2027-ig több próbatétel is várhat Európára
Arra a kérdésre, hogy milyen események és nemzetközi folyamatok dönthetik el az „Új Európai Ív” jövőjét, Byrappa Ramachandra úgy válaszolt, hogy a geopolitikában az alacsony valószínűségű, de súlyos következményekkel járó eseményekkel is számolni kell. Ebből a szempontból meghatározó a NATO jövője, különösen a szövetség keleti szárnyának védelme és az Egyesült Államok európai szerepvállalásának alakulása.
A vezető kutató arra számít, hogy 2027 végéig több olyan geopolitikai kihívással is szembesülhet Európa, amely próbára teheti a NATO ellenálló képességét.
Úgy véli, ezek egyúttal szorosabb együttműködésre ösztönözhetik a térség országait, tovább erősítve az általa Új Európai Ívnek nevezett formálódó geopolitikai együttműködést.
Byrappa Ramachandra ennek jeleit a jelenlegi energiaválság kezelésében is látja. Magyarország és szomszédai közötti együttműködést az áramellátás fenntartásában olyan példának tekinti, amely megmutatja, miként képesek a térség államai válsághelyzetben gyorsan összehangolni lépéseiket.
A regionális együttműködés másik fontos fórumaként említette a 2020-ban, osztrák kezdeményezésre létrejött Central Five-ot (C5). Az Ausztriát, Csehországot, Magyarországot, Szlovákiát és Szlovéniát összefogó informális egyeztetési fórum célja, hogy az öt szomszédos közép-európai ország rendszeresen összehangolja álláspontját a régiót érintő külpolitikai, európai és biztonsági kérdésekben. A következő találkozónak ősszel Magyarország ad otthont. A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója úgy látja, a C5 együttműködési területeinek bővülése párhuzamba állítható az északi N5 fejlődésével, ezért a két regionális folyamat alakulását érdemes figyelni.
Az „Új Európai Ív” egyelőre nem egységes geopolitikai tömb, az északi és közép-európai együttműködések erősödése azonban már érzékelhető folyamat. A következő évek dönthetik el, hogy a regionális együttműködések valóban Európa új erőközpontjává kapcsolódnak-e össze.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Titkok, tabuk, tévhitek – öt évszázad történelme 30 lebilincselő párbeszédben. Amerika és Európa sorsfordító eseményei új megközelítésben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!