Mark Rydell 2008-ban (Fotó: Marc Roussel, Wikimedia Commons)
Kilencvenhét éves korában meghalt Mark Rydell, aki Hollywood legnagyobbjaival dolgozott együtt, noha konkrét filmjei ma már a kevésbé ismertek közé tartoznak. A minőséggel pedig a legkevésbé sem volt gond: az 1981-es Az aranytót tíz Oscarra jelölték, amiből hármat el is nyert, köztük a legjobb férfi (Henry Fonda) és női főszereplői (Katharine Hepburn), valamint adaptált forgatókönyvi (Ernest Thompson) kategóriákban. A filmért Rydell is kapott egy rendezői jelölést.
Az 1979-es A rózsa eközben Bette Midlernek hozott legjobb női főszereplői Oscar-jelölést (és három Golden Globe-díjat), míg az 1984-es A folyó szintén begyűjtött öt Oscar-nominációt (amit a hangvágásért díjra is váltottak, Sissy Spacek főszereplő és Zsigmond Vilmos operatőr viszont csak jelöltek maradtak). Az 1972-es Cowboyok főszerepét a legendás John Wayne alakította, az 1969-es Zsiványokét pedig Steve McQueen.
Bette Midler az Instagram-oldalán búcsúzott a rendezőtől. Mint felidézte, Rydell már neves színész volt, mielőtt átnyergelt a kamera másik oldalára, és elkészítette az ő első filmjét, A rózsát, majd később együtt dolgoztak a Kopaszoknak szeretettel című filmben is. (Néhány kisebb szerep valójában akadt A rózsa előtt is.) Hozzátette, két Oscar-jelölést is hozott ezzel számára. Midler szerint Rydellnek mindig csupán néhány szóra volt szüksége, hogy megértesse, mire lesz szükség.
Rendezői karrierjét a televízióban kezdte, majd a hatvanas évek végén szélesvásznon is bemutatkozott a D.H. Lawrence-féle A róka adaptációjával. A következő két évvel később már a Zsiványok volt, de a legnagyobb sikert egyértelműen Az aranytó aratta, amelyet Thompson családi kapcsolatokról szóló színpadi drámájából ültettek át. A filmmel Oscart nyert, már súlyosan beteg Henry Fondának ez volt az egyetlen közös szerepe lányával, Hane-nel, akit szintén jelöltek a filmért.
Színészként már az ötvenes években megismerhette a közönség, első jelentős munkája az 1956-os A bűn utcái volt, melyben John Cassavetes és James Whitmore oldalán tűnt fel. Az 1973-as A hosszú búcsúban Robert Altman rendezte őt, a Kimenő éjfélig-ben pedig kivételesen egyszerre volt már rendező és szereplő is. A színészkedést viszont ezt követően félretette, és csak néhány produkcióban bukkant fel: az Életem a kabaréban (1988), a Havannában (1990), vagy a Woody Allen-féle Holly Woody történetben (2002). Próbát tett közben a producerkedéssel is, 1976 és 1980 között pedig tanácsadó volt a népszerű ABC-sorozatnál, a Family-nél.
Utolsó nagyjátékfilmes rendezése a 2006-os A szerencse foglyai volt (benne Kim Basingerrel, Danny DeVitóval és Forest Whitakerrel), de 2007-ben elkészítette még A sci-fi mesterei egy epizódját is. Színészként láthattuk még néhány rövidfilmben, valamint a 2017-es Chicaneryben és a 2021-es Senior Entourage-ben.