Index – Kultúr – Keveházi Gábor üzent Tarr Zoltánnak: „csak annyira ba…átok el, hogy utána még rendbe lehessen hozni!”

Nyílt levélben fogalmazza meg Keveházi Gábor balettművész, hogy szerinte nem jó irányba haladnak a dolgok a kultúra területén, fókuszálva „szeretett művészeti ágára, a balettművészetért.” A Kossuth-díjas koreográfus a levelet személyes sorsának kibontásával kezdi, majd áttér arra, hogy szerinte mi a gond a balett- és táncművészetben.

„Több, mint egy hónappal ezelőtt eljuttattunk a kulturális vezetés részére egy levelet, amit tizenhárom vezető balettművész írt alá, a mai napig nem kaptunk választ.”
„Az Operaházba nézőként járok, 16 éve nincs szükség a tudásomra, pedig itthon a legtöbb hazai és nemzetközi elismeréssel rendelkezem.”
„A balett életben átvették a hatalmat a politikánál jól fekvők, nem feltétlen a szakértelemmel rendelkezők.”
„Régóta Kiss János, Molnár Márta és Solymosi Tamás személyétől függ a magyar balett és táncélet.”
„Kiss János a táncszakma Vidnyánszky Attilája.”
„Készen állunk, hogy rendbe hozzuk, de nem mindegy, hogy kikkel beszélnek a balett ügyéről és kiknek a véleményét veszik figyelembe.”

Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Keveházi Gábor nyílt levelét

„Tisztelt Kulturális Kormányzat!

Tizenhat évvel ezelőtt, finoman szólva, kirúgtak az Operaház balettegyüttesének éléről. Választások előtt, 2009-ben, pályázat útján, újabb öt évre elnyertem a balett vezetését. Ez a fideszeseket nem zavarta, az akkori vezetők közül engem távolítottak el legutoljára, mivel nem találtak semmit ellenem, így hát indok nélkül rúgtak ki. Természetesen jogtalanul, a Munkaügyi Bíróság megállapította, hogy jogellenesen állítottak fel a vezetői pozícióból, végzésem van erről. Akkor is éreztem, tudtam, le is nyilatkoztam, hogy tönkre fogják tenni az egyetlen magyar klasszikus balettegyüttest, így is lett.

Eleinte iszonyúan el voltam keseredve, különböző pótcselekvéseket találtam ki magamnak. (úsztam, főztem, stb.) Esténként pedig hallgattam az operai rémtörténeteket, hiszen a feleségem még tagja volt a balettegyüttesnek. Ez a szenvedéses, nihili állapot tartott, úgy kb. másfél évig. Miután eléggé kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezem, elkezdtem felvenni a kapcsolatot külföldi balettigazgató barátaimmal. Hamarosan sorra jöttek a meghívások, ők tudták, hogy milyen szakember vagyok. Így aztán elkezdtem külföldre járni. Szerbia (Belgrád, NoviSad), Németország (Robert North Együttese), Csehország (Brno, Mário Radacovsky), Észak-Macedónia, ahol egy balett estet is koreografáltam. (Carmen szvit és Faust Walpurgis éj), Kazahsztán. Több együttesnél azóta is rendszeresen dolgozom.

Így múltak az évek, azzal a várakozással, hogy hátha valakinek itthon az eszébe jutok, de még a vidékiek sem mertek hívni sokáig. Az Operaházba nézőként járok, 16 éve nincs szükség a tudásomra, pedig itthon a legtöbb hazai és nemzetközi elismeréssel rendelkezem. Valószínűleg ezért is sokan irigyelnek és utálnak, sokan pedig a tudásom miatt tartanak tőlem.

A középszerű és a tehetségtelen ember nagyon veszélyes, főleg, ha a politikánál benyalja magát. A politikusok javától távol áll a balett, sok mindent el lehet hitetni velük a műfajról, és mivel egy drága művészeti ágról beszélünk, nyűg a nyakukon. Ezen kívül, bizonyára rajta voltam azon a fekete listán, akit üldözni kell. Tehát, itthon nekem fű nem nőtt. Eközben a balett életben átvették a hatalmat a politikánál jól fekvők, nem feltétlen a szakértelemmel rendelkezők. Régóta Kiss János, Molnár Márta és Solymosi Tamás személyétől függ a magyar balett és táncélet. Kiss János a táncszakma Vidnyánszky Attilája. Nem szeretném itt a tevékenységeiket elemezni, ezt úgyis meg fogja tenni az utókor.

Teltek az évek, én pedig folyamatosan reménykedtem. Minden választás előtt megszólalt bennem a remény csírája, Dobrev, Márki-Zay, de gyenge próbálkozások voltak, tehát maradt a külföld és a remény. Egészen ez év áprilisáig, amikor én is megéreztem a lehetőségét annak, tán most eljön a szakértelem ideje, és én is aktívan tevékenykedhetek a balettművészet területén. Láss csodát, csendes forradalom volt, eufórikus öröm, öröm, öröm. Naivan hittem a gyors változásokban, a balettművészet megrontóinak mielőbbi távozásában. Bíztam benne, hogy még jóval a választások előtti beszélgetéseink nem voltak hiábavalóak, hallgatnak rám a balett ügyében. Írásos anyagot is kaptak. Vártunk, vártunk, aztán volt egy megbeszélés, ahol az Operából sokan voltunk, a balettművészetet egyedül képviseltem. Egymás szavaiba vágtunk, mindenki el akarta gyorsan mondani a véleményét, információit.

Részt vett ezen a találkozón az Operaház egykori zenekari igazgatója is, aki Ókovács vezetése alatt dolgozott a Házban. Pár nap múlva kinevezték a zeneművészetért felelős helyettes államtitkárnak, és olvasható volt, hogy a balett is hozzá tartozik. Zavar keletkezett a fejemben, kérdések tömkelege. Megint le van sajnálva szeretett művészeti ágam, hiszen akihez tartozni fog ezután, nem ért hozzá. Ugyan, az említett úr szoros kapcsolatot ápolt a balettegyüttes egyik orosz balerinájával, és jó kapcsolata van a regnáló balettigazgatóval is, nem gondoljuk, hogy neki kellene dönteni a balettegyüttes sorsáról. Nem meglepő, hogy szerinte a jelenlegi balett vezetés jól végzi a dolgát, maradnia kell. Megint nem a legfontosabb, szakmai szempontok szerint fog eldőlni a magyar balett sorsa? Most már csak foszlány információk jutnak el hozzánk, különböző neveket hallani, akik felmerülnek lehetséges balettigazgatóként.

Mivel a jelenlegi Nemzeti Balett teljes átszervezése és megújítása elkerülhetetlen ahhoz, hogy ismét Magyar Nemzeti Balettról beszélhessünk, ezért a jelenleg vezetőként tapasztalatlan önjelöltek most még nem alkalmasak erre a feladatra. Többször is leírtam, lenyilatkoztam, hogy ez egy összetett kérdés. Nem csak a Nemzeti Balettről, hanem a Táncművészeti Egyetemről is szó van, ezt az ügyet komplexen kell kezelni. Ma itthon erre három ember képes, aki összetetten tud foglalkozni a problémával. Bárki más, csak karrierizmusból vágyik pozícióra.

Szükség lenne egy olyan megbízottra, aki csak a magyar táncélettel foglalkozik, beleértve az alternatívok problémáit is. Érdekes módon előbújtak elég sokan, mindenféle aspiránsok, akik a minisztériumban próbálják eláztatni azokat, akik már nem pozícióra vágynak, pusztán a művészeti ágat szeretnék újra felemelni a régi fényére.

Azért írom ezt itt nyíltan, mert nincs kivel beszélni erről az ügyről. Tudom, hogy most sokkal fontosabb dolgok várnak megoldásra, de Paks problémáját nem a kulturális vezetésnek kell megoldania, pl. a színházakét igen.

Tisztelt Miniszter Úr!

Több, mint egy hónappal ezelőtt eljuttattunk a kulturális vezetés részére egy levelet, amit tizenhárom vezető balettművész írt alá, a mai napig nem kaptunk választ.

Befejezésképpen idézném nagy Mesterünket, Seregi Lászlót, aki a Fidesz hatalomra kerülésekor mondta: »- csak annyira ba…átok el, hogy utána még rendbe lehessen hozni!»

Készen állunk, hogy rendbe hozzuk, de nem mindegy, hogy kikkel beszélnek a balett ügyéről és kiknek a véleményét veszik figyelembe.16 éve mondom, írom a véleményemet, harcolok a szakmámért, (nem magamért), vállalva a különböző »büntetéseket«. Amíg élek, harcolni fogok a szeretett művészeti ágamért, a balettművészetért.

Keveházi Gábor“

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: gorodenkoff / Getty Images)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!