Ben Pereával beszélgettünk, akinek a fényképei bekerültek a Magyar Zene Háza nagyszabású Freddie Mercury-kiállítására.
Freddie Mercury és a Queen 1986-os budapesti koncertjének negyvenedik évfordulójára emlékezik a Magyar Zene Háza és a legendás rocksztár emlékét ápoló World of Freddie közös, saját tervezésű időszaki kiállítása, amely egészen 2027 februárjának végéig látogatható.
Több száz eredeti tárgy – fellépőruhák, bútorok, kéziratok – mellett Freddie munkatársainak és barátainak személyes történetei és visszaemlékezései idézik fel a világsztár kevésbé ismert, emberi oldalát.
Fotó: Ben Perea
A kiállítás most tovább bővül: bekerül néhány ikonikus koncertfotó is, amelyeket az akkor 21 éves Ben Perea készített a Queen denveri fellépésén. A szakmát autodidakta módon elsajátító, rockzenerajongó fotóst ezekről a fényképekről, Freddie Mercuryról és a koncertfotózás művészetéről kérdeztük.
Hogyan kezdődött a koncertfotósi pályafutásod?
Tizenhét éves voltam, amikor megvettem az első fényképezőgépemet. Egy házibulin egy koncertfotós barátom megmutatta a képeit, és azonnal kedvet kaptam hozzá. Kezdetben csak magamnak akartam emléket állítani a koncerteknek, de már akkor is olthatatlan vágy élt bennem, hogy minél több rockkoncertre eljussak.
Az első koncertem 1975-ben volt, ahol a Black Sabbath, a Heart és a Boston lépett fel. A kedvenceim közé tartozik a Queen, az AC/DC, a The Rolling Stones, a The Who, a The Kinks, Ozzy Osbourne, a Van Halen, Jimmy Page, Robert Plant és még sokan mások. Gyakorlatilag a rock and rollnak éltem.
1982-ben öt napot töltöttem a hóban, egy parkolóban, hogy elsőként vehessek jegyet az AC/DC koncertjére. Ők a kedvenc zenekarom, róluk több mint száz poszterminőségű fotóm készült.
Fotó: Ben Perea
Hogy kötöttél ki a Queen 1982-es denveri koncertjén?
A Queent is mindig imádtam. Amikor bejelentették, hogy Denverben lépnek fel, három napig táboroztam a parkolóban, hogy elsőként juthassak jegyhez. Érdekesség, hogy a Queen első amerikai koncertjét is Denverben adta 1974-ben, az 1982-es fellépés után pedig két héttel elhagyták az Egyesült Államokat, és soha többé nem tértek vissza.
Mi tette különlegessé azt a koncertet?
A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor Freddie egyenesen rám nézett.
Pont abban a másodpercben nyomtam le az exponálógombot. Amikor később megláttam, hogy a kép tökéletesen éles lett, leírhatatlanul boldog voltam.
Van olyan pillanat, amit utólag sajnálsz, hogy nem sikerült megörökítened?
Nem. Soha nem hagytam ki egyetlen lehetőséget sem. Mindig ízig-vérig profi voltam.
Találkoztál valaha Freddie Mercuryval a kulisszák mögött?
Nem. Sőt, igazából egyetlen rocksztárral sem volt alkalmam személyesen találkozni.
Ez a kiállítás a Queen legendás, 1986-os budapesti koncertjének negyvenedik évfordulója előtt tiszteleg. Szerinted mi tette Freddie Mercury színpadi karizmáját ennyire egyedivé és időtlenné?
Freddie utánozhatatlan előadó volt. Ahogy birtokba vette a színpadot, olyat korábban vagy azóta sem láttam senkitől. Azok közül, akiket fotóztam, ő volt az egyetlen frontember, aki a közönséget is a produkció részévé tudta tenni.
Fotó: Ben Perea
Amikor évekkel később átnézted a negatívokat, mi alapján döntötted el, hogy mely képek méltók egy Freddie Mercuryról szóló kiállításra?
Körülbelül huszonnyolc olyan fotóm van Freddie-ről, amely igazán kiemelkedik a többi közül. Ezeken mind tökéletesen éles, miközben mozgásban van. Számomra ez volt a legfontosabb szempont.
Koncerten mozgó zenészekről igazán éles képet készíteni rendkívül nehéz feladat. Az egész előadás alatt a szemem előtt volt a fényképezőgép. Követtem Freddie mozgását, folyamatosan fókuszáltam rá, és akkor exponáltam, amikor éppen a legjobb mozdulatot tette.
Visszatekintve az analóg korszakra, szerinted veszített valamit a koncertfotózás a digitális technika elterjedésével?
A digitális korszak méltatlanná tette a koncertfotósokat a mesterségükhöz, mert lőnek 2-3 ezer képet, és semmit nem kell manuálisan állítaniuk. Ebben semmi művészet nincs.
A filmes korszakomban folyamatosan a változó fényviszonyokhoz kellett igazítanom a záridőt és a rekeszt, miközben az előadók állandóan mozogtak. Ez óriási kihívás volt. A legtöbb fotós egy koncert után tíz-tizenkét igazán jó, éles képpel tért haza. Nekem gyakran ötvennél is több sikerült. Ez hallatlan volt, és ez az, ami kiváló fotóssá tesz engem.
Ma már szinte mindenki okostelefonnal videózza a koncerteket. Ez milyen hatással van a hivatásos koncertfotósokra?
Az automata módban fényképező emberekből rengeteg van, de én ezt nem tekintem valódi koncertfotózásnak. Ma is lehet kiemelkedő fotós valaki, de szerintem érdemes filmre dolgozni. Az az igazi kihívás, mert akkor valóban ismerned kell a felszerelésed minden apró részletét.
Fotó: Ben Perea
Milyen tanácsot adnál a mai fiatal koncertfotósoknak?
Azt, hogy vegyenek egy analóg fényképezőgépet, és tanulják meg tökéletesen használni. Ismerjék meg kívül-belül a felszerelésüket, mert ebből lehet igazán fejlődni.
Amatőrként én is fotóztam már néhány koncertet, és azt vettem észre, hogy annyira a technikára és a megfelelő pillanat elkapására koncentráltam, hogy közben szinte nem is tudtam élvezni a zenét. Te koncertfotósként képes voltál egyszerre dolgozni és átélni az előadást?
Te vagy az első, aki ezt megkérdezte tőlem. A válaszom pedig: nem.
Amikor végig a keresőn keresztül nézed a színpadot, valójában magát az előadást sem látod igazán.
A Queen elsőre lemondta legendás koncertjét
A zenekar először nemet mondott a felkérésre, végül életük egyik legjobb műsorát hozták össze a Live Aiden.
Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!