A tinisorozatoktól a Broadwayig vezetett az útja, és csak ezután érkezett Quentin Tarantino, Baz Luhrmann, Denis Villeneuve és Darren Aronofsky világa. A modern generáció egyik legfényesebb csillaga ma 35 éves.
Austin Robert Butler 1991-ben született a kaliforniai Anaheimben. Tizenévesen statisztált és kisebb szerepeket kapott televíziós produkciókban, majd feltűnt a Hannah Montana, az iCarly és a Wizards of Waverly Place tinisorozatok epizódjaiban.
Butler pályájának egyik kevésbé látványos, ám annál fontosabb állomása a Broadway volt.
Eugene O’Neill The Iceman Cometh című darabjában Denzel Washington mellett lépett színpadra, és ez a munka már egészen másfajta színészi jelenlétet követelt tőle, mint a Disney- és Nickelodeon-produkciók. Nem csak egy fiatal, jóképű színésznek kellett lennie, hanem egy színpadon, estéről estére működő társulat tagjának. Butler később úgy beszélt erről az időszakról, mint pályája egyik meghatározó tapasztalatáról. A színházban ugyanis nincs lehetőség a vágóasztal mögé bújni.
A filmvásznon kezdetben szintén nem a főszerepek találták meg. Játszott többek közt a Betolakodók és a Jógamánia című filmekben, de ezekből még nem lehetett kikövetkeztetni a későbbi karrierívét. Aztán 2019-ben Quentin Tarantino Volt egyszer egy… Hollywood című filmjében megkapta Tex Watson szerepét. Nem volt nagy szerep, de Butler pontosan azt a fajta energiát vitte bele, amit Tarantino szeret. Egyszerre volt vonzó, nyugtalanító és kiszámíthatatlan. A Manson-család tagját alakító színész ráadásul olyan stábbal dolgozhatott együtt, amelyben Leonardo DiCaprio, Brad Pitt és Margot Robbie mellett olyan feltörekvő tehetségek tűntek fel, mint Sydney Sweeney, Maya Hawke, Margaret Qualley és az azóta Oscar-díjas Mikey Madison.
Elvis a király
A következő lépés már nem egyszerűen egy újabb szerep volt, hanem pályafutása teljes újraértelmezése. Baz Luhrmann Elvis Presley-t kereste, Butler pedig hónapokon keresztül ostromolta a rendezőt. Meghallgatások, mozgás- és dialektusgyakorlatok, Presley archív felvételeinek megszállott tanulmányozása követték egymást. A döntő pillanatban Butler egy köntösben, zongora mellett énekelte el az Unchained Melody-t, és elküldte a felvételt Luhrmannnak. A szerepet megkapta, a többi pedig már filmtörténelem.
Butler alakításában nem az utánzás volt a legérdekesebb, hanem az, ahogy megpróbálta megérteni az Elvis mögött rejtőző embert. A vágyat, a bizonytalanságot, a hírnév mámorát és az elszigeteltséget. A szerepért Golden Globe-ot és BAFTA-díjat nyert, valamint Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriájában.
Az Elvis megváltoztatta a félelemhez való viszonyomat. Amikor félelmet érzek, már tudom, hogy ennek nem kell megállítania. Inkább valamiféle iránytűként használom. Azt kérdezem magamtól, Mitől vagyok ma igazán rémült? – és afelé indulok, ahelyett hogy elmenekülnék előle
– mondta Butler egy interjúban. Az Elvis után igazán változatos karakterek bőrébe bújt. Denis Villeneuve Dűnéjének második részében Feyd-Rautha Harkonnenként szinte felismerhetetlenné változott. A porcelánszerű külsejű, pszichopata hadúr egyszerre volt ragadozó és groteszk figura. Jeff Nichols Motorosok című filmjében már egészen másféle férfiasságot hozott. A lojalitás és az erőszak között őrlődő Benny komplex és érdekes főhős volt, ráadásul pazarul működtek együtt a másik főszereplő, Tom Hardy-val.
Az utóbbi időszakban Butler mintha tudatosan keresné azokat a szerepeket, amelyekben nem kell feltétlenül szerethetőnek lennie. Darren Aronofsky Rajtakapva című thrillerében egy egykori baseballjátékosból lett New York-i csapos, aki a saját döntései miatt kerül egy erőszakos spirálba. Ari Aster Eddington című filmjében szintén egy különös, kiszámíthatatlan figurával találkozhattunk, a sztár jövőbeli projektjei pedig nemkülönben ambiciózusak.
A java csak most jön
A Miami Vice ’85-ben, James „Sonny” Crockettet alakítja Michael B. Jordan oldalán. A Joseph Kosinski rendezésében készülő film az eredeti sorozat nyolcvanas évekbeli világához nyúl vissza, és a jelenlegi tervek szerint 2028-ban kerül a mozikba. A Lance Armstrongról készülő életrajzi filmje egy fokkal beszédesebb vállalás. Butler a Konklávé és a Nyugaton a helyzet változatlan rendezője, Edward Berger filmjében alakítja majd a kerékpárost. Armstrong története különösen erős anyag. A rákból való felépülés, a Tour de France elképesztő sikerei, majd a doppingbotrány és a bukás egyetlen pályaívben sűríti össze a felemelkedés és a megsemmisülés történetét. Noha még nincs hivatalosan megerősítve, úgy tűnik Butler egy másik legendás, ezúttal fikciós karaktert is eljátszhat.
Luca Guadagnino Bret Easton Ellis, Amerikai pszichó című regényének új adaptációját készíti el és jelenleg elég nagy az esély, hogy Butler formálja meg a pszichopata yuppie-t, Patrick Batemant.
Tökéletes választás lenne. Butler még csak 35 esztendős és mindössze néhány éve tekinthetünk rá sztárként, mégis tisztán látszik, hogy nem egyetlen szerep felé tart. Az Elvis után könnyű lett volna beskatulyázni, ő azonban sorra választja a veszélyesebb kerülőutakat. Őrült hadúr, motoros, katona, nyomozó, bukott sportlegenda – és akár Patrick Bateman.
Hollywood közben mintha újra felfedezné benne azt, amit régen a nagy filmsztárokban keresett. Nem csak egy eladható arcot, hanem jelenlétet, kisugárzást. Butlernek van valami nehezen megfejthető, klasszikus színészi nyugalma, ami akkor is működik, amikor nem szólal meg. Austin Butler története már nem a befutásról szól, hanem egy különös átalakulásról. Egy fiatal színészről, aki fokozatosan azzá válik, amivé szeretne, nem pedig aminek Hollywood korábban láttatni akarta.
(Borítókép: Austin Butler Párizsban 2026. január 27-én. Fotó: Stephane Cardinale / Corbis / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!