Eszenyi Enikő bocsánatkérése komoly vitát váltott ki a színházi szakmában. A Vígszínház korábbi igazgatója hat évvel a 2020-as botrány után kért bocsánatot, ám a gesztus nem mindenkit győzött meg. Egy, a szakmában jól ismert kritikus hang, Lengyel Tamás a közösségi médiában közzétett videójában reagált a történtekre, és több ponton is élesen bírálta a bocsánatkérés körül kialakult helyzetet.
Máté Gábor a minap adott interjút, amelyben kifejtette, hogy az elmúlt években egy nagyon erős hangú csoport követelte, hogy Eszenyi Enikő vállalja a felelősséget és kérjen bocsánatot. Ugyanakkor azt kifogásolja, hogy most, amikor ez megtörtént, egyesek már magát a bocsánatkérés módját vitatják.
Eddig azt akarták, hogy kérjen bocsánatot. Mit csináljon még? Haljon meg?
Lengyel Tamás erre is reagált: úgy véli, a történtek időzítése sem teljesen érdektelen. Szerinte hat év után, egy szakmailag és egzisztenciálisan bizonytalanabb helyzetben került sor a bocsánatkérésre, ezért felmerülhet az érdekvezéreltség kérdése is.
Hogy valaki rálásson a tetteire és annak következményeire, ahhoz valószínűleg idő kell. De mégis fura egybeesés, nem? Ha mindez akkor történik meg, amikor a védelmeződ hatalma, gondolok itt Vidnyánszky Attilára, meggyengül, te pedig szakmai és egzisztenciális bizonytalanságba kerülsz.
Hozzátette: szerinte nem pusztán arról van szó, hogy Eszenyi most bocsánatot kért, hanem arról is, hogy korábban miként kezelte a vele szemben megfogalmazott kritikákat. A megszólaló szerint több mint hetven panaszos véleményét nem szabad egyszerűen úgy értelmezni, mintha azok összefogtak volna a rendező ellen.
(Forrás: Olajos Piroska / Fotocentral)
Úgy teszel, mintha Eszenyi mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy ezt a helyzetet rendbe hozza, tisztázza. De valójában soha a legkisebb önreflexióra sem volt képes, és a több mint 70 panaszos véleményét úgy állította be, mintha összefogtak volna ellene, és hamis vádakkal illették volna.
A videóban szóba került a színházi szakma hierarchikus működése, valamint az is, hogy a szakmában korábban is voltak olyan ügyek, amelyekről sokan tudtak, mégsem történt érdemi változás. Lengyel Tamás szerint éppen ezért lett volna szükség olyan független testületre, amely az ilyen panaszokat megfelelően kivizsgálja. Külön kitért arra is, hogy szerinte téves az az állítás, miszerint Eszenyit „elvették” a Vígszínháztól.
Mint ahogy rosszul gondolod azt is, hogy a Vígszínházat elvették Eszenyitől. Kitöltötte a mandátumát, majd nem pályázott többet. Nem elvették.
„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberként bánjanak vele”
A bizottsági jelentés nyilvánosságra hozatalának kérdését szintén fontosnak tartja. Mint mondta, nem azért szerette volna, hogy a dokumentumot közzétegyék, hogy azon bárki „csámcsogjon”, hanem azért, hogy kiderüljön, mire jutottak a vizsgálat során. Állítása szerint a gazdasági vizsgálóbizottság a panaszosok meghallgatása után etikai bizottság felállítását is javasolta, ez azonban később nem történt meg. Végül határozottan elutasította azt a szemléletet, amely szerint a művészi teljesítmény felülírhatja az emberi bánásmód követelményeit.
Azt mondod, a Magyar Színház gazdag, de nem annyira gazdag, hogy egy ilyen tehetség elvesszen. Tudod, mit jelent ez a mondat? Hogy inkább a tehetségre és a formátumra kell vigyázni, és nem az emberekre, mert a művészet mindenek felett van. Hát nem.
Majd egyértelműen összefoglalta saját álláspontját: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberként bánjanak vele. A színészeknek, a díszítőknek, mindenkinek. Mert közösen csináljuk ezt az egészet és nem egyedül ti, a rendezők.”