Keveházi Gábor közösségi oldalán reagált Ókovács Szilveszter írására, amelyben a Magyar Állami Operaház főigazgatója felidézett egy korábbi történetet, amelynek egyik szereplője a balettművész. A főigazgató ezzel Keveházi Gábor nyílt levelére reagált, amelyet Tarr Zoltán kultúráért felelős miniszternek címzett.
A balettművész hétfői bejegyzésében leszögezte, hogy nem hajlandó bocsánatot kérni Ókovács Szilvesztertől.
„Cezaromániában szenved, és fél, hogy kiderülnek az igazságok. Hazugságokkal próbálja személyemet a sárga földig alázni.”
„Szépítette a statisztikákat, nincs harminc magyarul is beszélő, magyar, aktív balettművész. Háromszor annyi külföldi táncos van a Nemzeti Balettben.”
„Mindent félreért és félremagyaráz, nem az Operaház hírnevének ártottam, hanem a vezetésről mondtam véleményt.”
„Előbb megyek el a Tescóba árufeltöltőnek, mint hogy Ókovács Szilvesztertől bocsánatot kérjek.”
A csörte vasárnap óta tart, és ugyan Keveházi Gábor Tarr Zoltánnak intézte első bejegyzését, mégis az Operaház főigazgatójától kapott választ.
Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Keveházi Gábor reakcióját az Operaház főigazgatójának írására
„Sajnálattal olvasom a még regnáló operaházi főigazgató levelét, melyben hazugságokkal próbálja személyemet a sárga földig alázni. Meg kell állapítanom, hogy cezaromániában szenved, és fél, hogy kiderülnek az igazságok. Róla ugyan egy szót sem írtam, mégis késztetést érez arra, hogy azonnal reagáljon. Szinte a kezdetektől, még a balettról is ő nyilatkozik, úgy, mintha értene hozzá, a balettigazgató pedig hallgat.
Az elmúlt 16 évben több kulturális miniszter is le akarta váltani a főigazgatót, de mindig érkezett a felsőbb utasítás, hogy Ókovács marad. Amit arról a bizonyos minisztériumi értekezletről állít, az valótlan. Nem az én ötletem volt, az akkori kulturális miniszter hívta össze az igen tekintélyes szakmai grémiumot, ahova hívatlanul berontott Solymosival együtt. Összefüggéstelenül ordibált, fenyegetőzött, olyan magatartást tanúsított, ami nem méltó egy operai főigazgatóhoz, de még egy piaci kofához sem. Abban a grémiumban részt vett egy, akkor még aktív szólista balettművész is, akinek a jelenet után miniszteri védelmet kértünk, mert ismert volt Ókovács bosszúállósága. Később próbáltak olyan lehetetlen helyzetet teremteni a művész számára, hogy idő előtt távozott az együttesből.
Téves adatokat közöl, magyarul is beszélő, magyar, aktív balettművész az együttesben, nincs harminc fő. A magyar állampolgársághoz juttatott külföldiek, akik nem beszélik a magyar nyelvet, valóban szépítik a statisztikát, ez is megérne egy vizsgálatot.
Az előadásszámokról annyit, hogy valóban kevesebbet játszottunk, néha csak egy helyszínen, az Operaházban, ami már akkor egy technikailag gyengén működő, felújításra váró színház volt. Kétségtelen, nem játszottunk 42 vitatott verziót a Diótörőből hat hét alatt, sokszor napi 2 alkalommal. Fontosabb volt a balettművészek egészségi állapota, mint az anyagi szempontok, a bevétel.
A Nemzeti Balett a Magyar Állami Operaház Balettegyüttese. A külföldi táncosok háromszor annyian vannak, mint az aktív magyar balettművészek. A próbakiírás angolul olvasható, a próbákat oroszul vagy angolul tartják. Milyen magyar együttes ez?
A főigazgató tisztában van azzal, hogy az »Opera vezetését dehonesztáló levél«, ami a minisztériumba lett eljuttatva és nem nyílt levél, 13 nyugállományú vezető balettművész írta alá. Felmerül a kérdés, honnan tudja mit tartalmaz és kik írták alá, csak nincs véletlenül valaki, aki informálja őt, másképp honnan tudhatná a részleteket.
Szabad véleménynyilvánítás van, miért húzta fel magát ennyire? Mindent félreért és félremagyaráz, nem az Operaház hírnevének ártottam, hanem a vezetésről mondtam véleményt. Egy éven belül második alkalommal függeszti fel az Örökös tagságomat, mert kritikát merek megfogalmazni. További Örökös Tagot is megfenyegetett már, akinek más a véleménye, mint az övé. A tagság meg van félemlítve, nem mernek beszélni, gyomorgörccsel járnak be az intézménybe, rettegve dolgoznak. Ez sajnos meg is látszik az előadásokon. Lélektelen, színtelen, művészietlen. Egyéniségeket már alig látni a színpadon, csak robotokat, akik valóban jól táncolnak technikailag, de minek? Tudatosan leépítették a kapcsolatot a Táncművészeti Egyetemmel, ezzel is segítve az intézmény tönkretételét. Az okokat minden szakmabeli tudja. Solymosi többszöri sikertelen rektori pályázata után, az Egyetemmel való együttműködés egyik feltétele volt, hogy a balettigazgató legyen a rektor helyettes. Ez mivel nem teljesült, a növendékek elesnek az operai színpadi gyakorlat lehetőségétől, és a saját iskolájuk növendékeit szerepeltetik a darabokban. A Nemzeti Balettintézet egy fizetős, nem akkreditált iskola, ami szintén megérne egy vizsgálatot. Az országnak van egy Táncművészeti Egyeteme, ahol balettművészeket képeznek, az Operaház viszont alig szerződtet onnan friss diplomás végzősöket.
A Venekei Mariann az igazgatásom alatt kapta a felkérést egy egész estés mű megkoreografálására. »A vágy villamosa« ősbemutatója végül Solymosi vezetése alatt valósult meg. Azóta sem kapott fiatal magyar koreográfus lehetőséget, felkérést új darab készítésére.
A Nemzeti Balett nem tánctársulat, hanem balett társulat.
Etikára hivatkozik Ókovács, de fellelhető a kettős mérce. Az Operaház Művészeti Igazgatójával szemben nem merül fel az Etikai Kódex? A MÁO jó hírneve nincs veszélyeztetve a Zeneakadémián történtek miatt?
Ókovács szerint vezetésük előtt nem létezett említésre méltó operajátszás, és a balett is csak Solymosi óta létezik. Ezzel ellentétben, a magyar balett világhírű volt, valóban nagy nemzetközi sikerekkel. Nagyon sok külföldi meghívással, bevételt termelő turnékkal. Különböztünk a külföldi együttesektől, keresettek voltunk, mert volt saját arculatunk. Ez mára teljesen elveszett.
Harangozó, Seregi, Fodor, Pártay, előttük, Vashegyi, Lakatos, Fülöp, Róna, Orosz Adél, Kun Zsuzsa, Dózsa Imre, csak néhány nemzetközi hírű művész, akik az emlegetett Kádár korszakban alkottak. Senki nem tehet a születési dátumáról.
Valóban sokszor ültem a Thália Kávézóban, kedvelt törzshelye volt nagyon sok operai dolgozónak. Ettől még az én igazgatóságom alatt minden jól működött. Nem ültem minden előadáson az igazgatói páholyban, nem nyomkodtam a telefonomat egész előadás alatt, nem is zavartam a színpadon lévő táncosokat azzal. Tisztában voltam minden táncosom tudásával, lelki és fizikai állapotával.
Azt, hogy ki mikor, kivel, milyen célból és hol ücsörög, talán nem ide tartozik.
A bocsánatkérésről annyit, hogy előbb megyek el a Tescoba árufeltöltőnek, minthogy Ókovács Szilvesztertől bocsánatot kérjek. A főigazgató fordítva ül a lovon, ő a merénylő, és mi, a művészek az áldozatok. Addig, míg teheti.”
(Borítókép: Ókovács Szilveszter 2022. január 25-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!