Komárom és Dunaszerdahely nemcsak két futballcsapatot ad a szlovák élvonalnak: a két város a felvidéki magyarság fontos központja, így a KFC és a DAC összecsapásának a három bajnoki ponton túl is komoly jelentősége van. A lelátón és a pályán ilyenkor olyan közösségek találkoznak, amelyeket ugyanaz a nyelv, ugyanaz a kulturális közeg és egy erős helyi identitás köt össze. Ez még akkor is igaz, ha egyik csapatban sem hemzsegnek a magyar futballisták.
Mindenkit „a meccs” érdekelt
Komáromban az elmúlt évtizedekben ugyan megcsappant a magyarság aránya, a város azonban továbbra is a szlovákiai magyar közösség meghatározó bástyája.
Dunaszerdahely pedig még különlegesebb helyet foglal el a felvidéki magyar futballtérképen: a DAC hosszú évtizedek óta nem csupán egy klub, hanem sokak számára a helyi magyarság összetartozásának egyik szimbóluma.
Mostanra pedig Komárom is belépett ebbe a körbe. A KFC 2024-ben jutott fel a szlovák élvonalba, és ezzel a Niké Ligában létrejött a különleges párharc: két magyar város, két magyar kötődésű klub egy bajnokságban. Nem véletlen, hogy a helyi szurkolók nagyon várták a régió rangadóját. Ráadásul a helyszín sem mindennapi: a vadonatúj komáromi stadion, amely több mint három évig épült, és csak néhány hete, augusztus elején nyitotta meg kapuit. A KFC új otthonában így most először csapott össze egymással a két csapat.
Óriási volt az érdeklődés a mérkőzés iránt, a stadion jegypénztárai előtt már napokkal a kezdő sípszó előtt folyamatosan kígyóztak a sorok, szombatra pedig minden belépő elkelt, vagyis telt ház, 5055 néző fogadta az együtteseket.
26
Galéria: Komárom-DAC mérkőzésFotó: Szollár Zsófi / Index
Közösen koszorúzott a két tábor
A komáromi Klapka téren két órával a kezdés előtt még alig érződött, hogy hamarosan különleges futballrangadó kezdődik. A belváros nyugodt volt, a teraszokon békésen beszélgettek a helyiek, mintha nem is egy történelmi mérkőzésre készülne a város. A Jókai-szobor mellett egy férfi éppen a barátait szervezte össze, hogy a nagy melegben még legurítsanak néhány Zlaty Bazantot, mielőtt elindulnak a Sport utcába.
A stadion környékén viszont már egészen más arcát mutatta Komárom. Miután a két tábor közösen megkoszorúzta Klapka Györgynek, a szabadságharc legendás honvédtábornokának a szobrát, a stadion felé vette az irányt.
Tibor magyar címeres pólóban méltóságteljesen meséli, hogy évtizedek óta jár a DAC meccseire, de mivel a fiatalkorát Komáromban töltötte, nem hiányozhat erről a találkozóról sem.
Mindkét csapatnak szurkolni fogok, nagy baj nem lehet, most biztos, hogy a magyarok nyernek
– mondta. „Azt sajnálom, hogy egyik oldalon sincs sok magyar játékos, pedig az lenne az igazi. Remélem, a Komárom bennmarad a szezon végén, a DAC pedig dobogós lesz” – bizakodott.
26
TiborGaléria: Komárom-DAC mérkőzés(Fotó: Szollár Zsófi / Index)
A vendégbejáratnál egy fiatal házaspártól megtudtuk, hogy tíz éve együtt mennek a dunaszerdahelyi csapat minden mérkőzésére. „Magyarországról költöztem át a Felvidékre, és már nem mennék vissza semmi pénzért” – mondja Róbert.
Itt nagyobb magyarok vannak, mint a határ másik oldalán, kiválóan érzem magam. Nagy nemzeti összeborulást várok a meccsen, itt még összetartanak a magyarok, nem úgy, mint máshol.
Andrea, a feleség szerint nekik Szlovákiában meg kell küzdeniük a magyarságukért, ami már megedzette őket, és büszke a férjére, hogy átköltözött Magyarországról. „Nem kértem tőle, az ő döntése volt” – mondja boldogan.
„Mert én ott születtem, ez a hazám”
A stadionban fél órával a kezdés előtt hatalmas volt a hangulat, amikor pedig megszólalt Vámosi János örökzöldje, némileg „komáromosítva”, a lelátó is dalra fakadt. „Járom az utam, macskaköves úton, léptem kopog esős éjszakán, az ütött-kopott utcák nevét tudom, mert én ott születtem, ez a hazám…”
Ahogy azt már Dunaszerdahelyen megszokhattuk, a hangosbemondó itt is először magyarul köszöntötte a szurkolókat és sorolta el a kezdőcsapatokat. A hazaiak kapu mögé kifeszített „Testvériség – két város, két klub, egy vér!” molinóval jelezték, hogy ez itt valóban nem egy szokványos sportesemény. A vendégek sem maradtak adósak: „Véget nem érő utakon át együtt a szebb jövőért. Hazajárók vagyunk” – olvashattuk az üzenetüket.
A kezdő sípszó után a két tábor együtt énekelte a himnuszt, amelynek első sorainál egy idős férfi megtörölte a szemét, mellette a fia és az unokája meghatottan állt. Három generáció…
Majd eldördült a „ria, ria, Hungária!” rigmus, és azt éreztük, mintha magyar bajnokin lennénk, aztán rájöttünk: tulajdonképpen azon vagyunk, még akkor is, ha ezt a bajnokságot Niké Ligának hívják.
26
Galéria: Komárom–DAC-mérkőzésGaléria: Komárom-DAC mérkőzés(Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Közben a pályán a csapatok gyűrték egymást, aztán a 19. percben Ammar Ramadan 22 méterről óriási gólt tekert a bal felsőbe, jelezve, hogy nemcsak a lelátón, de a gyepen is különleges események történnek. A 65. percben eldőlt a csallóközi derbi: George Gagua védhetetlenül lőtt a bal alsóba. Pár perccel később Ramadan lemásolta csapattársa mozdulatát, és már hárommal mentek a szerdahelyiek, így a DAC a vártnál simábban, 3-0-ra nyert.
A hazai szurkolók ezt már nehezen viselték, szólt az „ébresztő, ébresztő”, de aztán újra a sajátjaikat buzdították. Ezen az estén azonban nem feltétlenül a futball volt a legfontosabb, hanem az, hogy ötezer ember ugyanazt élte át a lelátón. És amikor elcsendesedett a stadion, kihunytak a fények, mindannyian tudták: vannak érzések, amelyek nem érnek véget kilencven perc alatt.
(Borítókép: Komárom–DAC-mérkőzés 2026. augusztus 16-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!