Elképesztő nagyszínpados csalódás, váratlan elementáris erejű meglepetés és álomszerű utcaszínházi csoda is jutott a Sziget záró napjára. A profik már 15:00-kot találkoztak a K-hídnál, nekünk az utolsó-utáni energiák mozgósításával végül a hatos landolás sikerült a Revolut színpada előtt, ahol a tökéletes napindító koncertet a Cassia hiperszimpatikus fiatal angol zenészei mutatják be. Az énekes, gitáros Rob édesapja egy afrikai üzleti útról nagy mennyiségű lemezzel érkezett haza, így Fela Kuti végül legalább akkora hatással lett a fiára, mint Paul Simon. Jó arányok, jó hangszerelés, tökéletes kora esti koncert olyan zenével, mintha a Carson Coma és Jazzbois tagjai közös zenekart alapítanának. Sokunk playlist-jében köszönnek vissza hamarosan, ezután a remek bemutatkozás után ebben biztos vagyok. Fotók: Maria Mitrofanova, még több kép.

Hirdetés

Party set, party nélkül

“Jorja Smith jön a Szigetre!!!” – gyakorlatilag kisebb ovációval fogadom a hírt néhány hónappal ezelőtt, de az apróbetűs részt is mindig el kell olvasni, így hetek óta visszhangzik a fejemben, vajon mit jelent a neve mellé a Nagyszínpad line-up-jába oda biggyesztett: party set?! Lelki szemeim előtt egy igazi angol 2-step, grime, afrobeat színpadi rave bontakozik ki, sok táncossal, erős vizuállal, amiben az energikus Jorja Smith és az ő diszkográfiájának partyba illő dalai a főszereplők (mint például a The Way I Love You). A valóság azonban ennél sokkal kijózanítóbb. A szép lassan a világsztár státusz felé menetelő angol énekesnő ugyanis összesen egy dj-vel érkezett a Sziget legnagyobb helyszínére, a co-headline sávba. Ahogy végignéz a kb. 15-20 ezer fős közönségen, és az óriási fesztivál területen, amit most neki kell szórakoztatnia, azonnal az arcára van írva: itt valaki a managementjében óriásit hibázott, és most neki kell egy órán át viselnie a következményeket. Na meg nekünk.

Az év neo-soul, kortárs  r&b koncertje helyett, amit szokásos zenekarával adhatott volna elő csak egy nehezen értelmezhető performanszt kapunk. Teljesen érthetetlen módon csak minden harmadik (!) számot kísér vizuál, a dj még csak a hype-man szerepét sem vállalja magára, mindenféle egyéb közreműködés nélkül (ha a telefonnal videózást nem számítjuk) csak lejátsza az alapokat, más közreműködő pedig nincs. Pedig a legfrissebb Jorja Smith siker épp az egy nappal korábban fellépő – és remek showt prezentáló, érzelmes jungle-ben utazó  – Nia Archives-szal közösen készült, de az ilyesfajta vendégszereplést jobb, ha gyorsan kiverjük a fejünkből.

Itt most ugyanis kiderül, hogy mennyit ér egy dal a maga, puszta, nyers valójában. Itt aztán nincs semmi ami elterelje róla a figyelmünket. Jorja pedig,  – miközben csak látványosan túl akar lenni az egészen – tökéletesen énekel az utolsó másodpercig. Fantasztikus a hangja, hibátlan minden dalban, ha mindenképp hasonlítgatni kellene, akkor utoljára Amy Winehouse-tól hallottam hasonló vokális zsenialitást, fél évvel a halála előtt a milánói koncertjén. Jorja Smith hatvan perc után gyakorlatilag lemenekül a színpadról, és nagyon árulkodó, hogy egyetlen gyér visszataps próbálkozás sem hallatszik. Döbbenten állunk, gólvonalról kihagyott gól ez. Egy a sorok között elkapott vélemény szerint pedig: “Siófok, Petőfi sétány.”

Az Evening Elephants koncertjével vigasztalódunk, akik éppen úgy néznek ki, mint a Beastie Boys tagjai a Check Your Head album idején, és éppen annyira le is vannak lazulva a hangszereik mögött. Punkos energiák, ilyen lehet egy Los Angeles-i házibuli hollywoodi arcok nélkül. Poénból még Eminem Lose Yourself-jébe is belekezdenek, kezd helyreállni bennünk a fesztivál világrend.

Így már indulhatunk Skrillexre, aki rutinos szigetelő, és még rutinosabb headliner. Annyira jól esnek Bob Marley örökérvényű dalai, amik a szettje előtti tökéletes felvezetést nyújtják, hogy elgondolkodom, mennyire élne mondjuk egy Damian Marley koncert jövőre ugyanezeken a deszkákon, ha már közös sikerdaluk is van (Make It Bun Dem) a dubstep földi helytartójával. A súlyos basszusok azonban rögtön visszarántanak a valóságba, egy profi, elképesztően tömény dj-szett érkezik ugyanis a szombat esténkbe Skrillex mestertől, aki köré ezúttal piramist építenek a fényekből. Ő pontosan tudta milyen színpadra érkezik a beats by Dr. Dre fejhallgatójában, éppen azt nyújtja amire a zárónapi energiáit mozgosító közönség vágyott. Kapunk trap-et is, negyed óra után pedig megjön az élőkép és végre arca is van az estének. Keményen dolgozik a pirotechnikus team is, szó szerint lángoszlop Skrillex show-ja a szombat éjszakában.

“Ne menj sehova, mindjárt jönnek a hajók!” – szólít meg a Nagyszínpad ledfala, és rég örültem valaminek annyira, hogy hagyom magam megszólítani. A francia The Whale Street nem evilági utcaszínháza érkezik meg ugyanis néhány perccel később a Sziget fái alatt, akik öt egymást követő este elevenítették meg a Moby Dick lapjait, úgy ahogyan eddig elképzelni sem tudtad. Egy steam punk stílusban épült óriási bálnavadászhajó és maga a bálna “csapnak” össze, miközben harsog a kapitány érces hangja, üvölt a barátságos elektronika, a hip-hop és a flamenco elegye, és az egészet áthatja és tökéletessé teszi  a “french touch.” Jobb szó híján: ámulunk. A történet szigorát feloldó, záró habparti pedig buborékokat varázsol az önfeledten ugráló szitizenek feje köré.

Eljutunk végre a secret party-ba is, ami idén nem egy Toi Toi-ból (hiszen azok nincsenek már a Szigeten), hanem egy barna, kétajtós szekrényből nyílik, és állítólag nem is annyira secret, mint korábban. Időben távozunk, hogy átérjünk a belga Soulwaxre a Revolut arénájába, hogy a Dewaele testvérek és zenekaruk feltegye a hetünkre a koronát. Nehéz szavakba önteni azt amit az elsőre a Kraftwerk egyenes ági leszármazottjának tűnő élő-elektronikus zenekar nyújt a Sziget közönségének, a számukra készített egyedi hangszereiken.

Fotó: Rockstar Photographers (Sziget Facebook)

Kezdjük a ténnyel, hogy három (!) dobossal álltak színpadra, akik közül az egyik Igor Cavalera a Sepultura alapítója. Emellett elismert remixerek ők, akik Dj Shadow-tól a Gorillazon át Kylie Minogue-ig dolgoztak mindenkinek, most pedig elképesztő elektronikus zenei áldásban részesítik a zárónap legkitartóbbjait. A fénytechnikusuk által véghezvitt bravúr gyakorlatilag leírhatatlan, akárcsak a megteremtett atmoszféra. Két szám után nem tudsz nem úgy ugrálni erre a zenére, mint Dadan a Macskajajból, kár hogy csak háromnegyed ház látja, a Nagyszínpad előtt is ma voltak legkevesebben, utolsó utáni energiák ezek, ahogyan írtam is. sombr és a Fcukers mellé pedig felkerül a dobogóra a Soulwax, bár néha már össze mosódik, ki melyik fokon is áll éppen. A belgák még jól bírják energiával a koncert után a dj-duójukkal folytatják ugyanott, a 2manydjs profi szettjére pedig mindenki kitáncolhatja, ami még a háromcsíkos Adidasában maradt. A világ egyik legfontosabb mixlemeze az övék (As Heard on Radio Soulwax Pt.2), forradalmasították a mash-up világot és ilyen apróságok. Minket ezzel a szettel bocsájtanak még utoljára a K-hídra, a fejemben pedig haza felé is visszhangzik a Pump Up The Jam.

Viszont Sisi nyitotta a Nagyszínpadot

Tavaly adta első önálló Budapest Park-koncertjét Sisi, az UNIVERZÁLIS B4LHÉ!!! nevet viselő estét pedig kellőképpen fel is vezette: Civil Nihil dalához készült első live session videóját a Park bejáratára felmászva forgatta le, a koncertet megelőző napon pedig beköltözött a Park backstage-ébe, az ezt követő eseményeken keresztül pedig megtapasztaltam, mi is az a FOMO.

Nem vagyok hiphop-rajongó, de nem sokkal azután elkezdtem Sisit hallgatni, mikor kijött a Lil Frakkal közös TSINGLING című dala, az azóta bővült diszkográfiájában pedig vannak olyan szerzemények, amiket kifejezetten szeretek. A parkos koncertet követően sorban jöttek velem szembe a videók: az ottani hangulatról, meg arról, hogy mindez hogy szól élőben nagyzenekarral, ahol egy rajongót fel is hívott a színpadra, hogy előadják a Krúbival közös dalát – szóval bőven voltak események, amik megalapozták bennem az érzést: a következő nagy dobásáról nem akarok lemaradni.

Így történt tehát, hogy az idei Sziget utolsó napján, minden azt megelőző alkalomnál korábban indultam, hogy biztosan ott legyek a nagyszínpadnál négy órakor, ami egy történelmi pillanatnak a helyszíne is volt a kezdés időpontjában. Sisi ugyanis az első magyar, női MC, aki koncertet adhatott a Sziget legnagyobb színpadán, ezt pedig mindenhogy megünnepelte. Szó szerint, ugyanis volt itt minden: gördeszkások és hiphop táncosok, nagyzenekar, rajongók közé bemászó rapper, aki kiegészítőket és ruhákat dobált be a közönségbe, de ennél azért extrább eseményekre is sor került, ugyanis a Nagyszínpadon Sisit először élőben kitetoválták, aztán megkoronázták, majd a koronát is bedobta a közönségbe.

Az előbbihez a rapper színpadra hívott egy tetoválót, aki a lábára varrta a Sziget 26 feliratot, ameddig egyhelyben ülve, de még így is energikusan nyomta a Shen Gong Wu című trackjét, utóbbira pedig a már említett történelmi esemény jegyében került sor. Sisi azt is elmondta, hogy nemcsak az első magyar női MC, aki a Sziget nagyszínpadára lép, de filmszerepet is elsőként fog kapni magyar női rapperként.

Az első perctől az utolsóig pörgős, fordulatokkal teli egyórában volt csomó minden, amire egyáltalán nem számítottam, így még azt is el tudta feledtetni, hogy ennek a nem mindennapi szettnek az első Budapest Park-os felvonásáról lemaradtam. Ahogy más előadóknál egy jól összerakott és megvalósított koncert után azt szoktam érezni, hogy na ezt már nem lehet felülmúlni, Sisinek elhiszem, hogy ő mindig felül fogja. (Turzai Gerda)