Máté Gábor, a Katona József Színház egykori igazgatója nem érti, mit várnak még Eszenyi Enikőtől, miután a Vígszínház egykori igazgatója májusban bocsánatot kért, ha a „szenvedélyes munka” közben „lelki fájdalmat okozhatott”. Máté Gábor szerint az új generáció már egészen máshogyan működik, régen a színházi büfékben azon röhögtek „boldogan”, amiért ma büntetés jár. Molnár Áron és Lengyel Tamás szerint valóban eljött a változás, generációjuk már nem nevet a hatalmi visszaéléseken, hanem számon kér. A két színész a szakma és Máté Gábor felelősségét is firtatta, akik szerint Eszenyi „viselkedése nyílt titok volt a szakmában, de soha senki semmit nem tett annak érdekében, hogy ez megváltozzon”. Hírszemle.
–
„Van egy nagyon erős hangú csapat, amely egyfolytában azt követelte, most már évek óta, hogy Eszenyi Enikő kérjen bocsánatot. Azt akkor nem mondták, hogy majd mi megítéljük, hogy az a bocsánatkérés milyen… Mit csináljon még? Haljon meg, dögöljön meg?”
– fogalmazott Máté Gábor még augusztus elején az Ördögkatlan fesztiválon, ahol Veiszer Alinda kérdezte. Máté arra utalt, hogy Eszenyi Enikő rendezését májusban levették a debreceni Csokonai Nemzeti Színház műsoráról, és ezt követően bocsánatot kért, sokakaban ezután is maradt hiányérzet. (Rezek Bori épp itt írt arról, hogy Eszenyi levelében nehéz a sorok között az őszinte megbánást és valódi felelősségvállalást felfedezni.)
Máté szerint eleve nagy büntetés volt Eszenyi számára, hogy elvették tőle a Vígszínházat, és a magyar színház nem annyira gazdag, hogy elrugdosson egy ekkora tehetséget a pályáról. Arra is kitért, hogy az új generációk már más attitűddel állnak a színházhoz, amin régen a büfékben röhögtek, azért ma büntetés jár, de a színház ilyen: minden értelmezés kérdése, és a színházi közeg úgy működik, hogy a rendező ötlete érvényesül.
Mondatai a Telex Karakter cikke nyomán azonban szárnyra kaptak, több színész sem hagyta szó nélkül. A nagy figyelemre való tekintettel Veiszer Alinda közzétette a teljes beszélgetést.
Molnár Áron videójában azt hangsúlyozta, hogy a „ha” meg a feltételes mód nem valódi bocsánatkérés. „Azt pedig talán hagyd meg az áldozatoknak, hogy elfogadnak-e egy bocsánatkérést, vagy sem” – fogalmazott, majd kitért annak körülményeire is, hogy épp a kormányváltás után született, miután több társulat is jelezte, hogy nem kíván Eszenyivel együtt dolgozni. Ugyanerre hívta fel a figyelmet Lengyel Tamás is. „Tehát ebben az időpillanatban, 6 év után megkövetni az embereket nekem mindenesetre érdekesnek tűnik. Mintha nem az őszinteség, a megbánás, hanem az érdek vezérelne” – mondta.
„Amikor azt mondod, hogy »mit csináljon még, haljon meg«, akkor úgy teszel, mintha Eszenyi mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy ezt a helyzetet rendbe hozza, tisztázza, de valójában soha a legkisebb önreflexióra sem volt képes, és a több mint 70 panaszos véleményét úgy állította be, mintha összefogtak volna ellene, és hamis vádakkal illették volna”
– tette hozzá Lengyel Tamás. Kitér arra is, hogy Eszenyitől nem elvették a Vígszínházat, hanem kitöltötte a mandátumát, aztán nem pályázott újra.
Senki sem tett semmit
A két színész a szakma és Máté Gábor felelősségét is firtatta, akik szerint
Eszenyi „viselkedése nyílt titok volt a szakmában, de soha senki semmit nem tett annak érdekében, hogy ez megváltozzon”.
„A legelismertebb színházigazgató és színésztanár voltál, volt rengeteg időd, amíg sürgethetted volna egy olyan testület felállítását, amely az ilyen eseteket emberhez méltó módon kezeli, de nem tettél semmit, se te, sem a veled egy hajóban evezők. Gondolom azért, mert a színház hierarchikus szerveződésénél fogva azt gondoltad, hogy a munkát úgy lehet csak hatékonyan elvégezni, ha nincs kritika. Ha pedig nincs kritika, akkor a legnagyobb pozícióban lévő dönti el, mi a jó és mi a rossz. De ezt rosszul gondolod” – szögezte le Lengyel Tamás, hozzátéve, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberként bánjanak vele: a színésznek, a díszítőnek, mindenkinek, és a Máté Gáborhoz hasonló rendezők sokáig épp azzal manipulálták a közeget, hogy azt mondták, a művészet mindenek felett áll, a tehetségre kell vigyázni, nem az emberre, de ez demagógia. Molnár Áron szerint épp ezeket a beidegződéseket kell elfelejteni.
„Vége ennek a világnak, Gábor. Pontot kell tennünk erre a gondolkodásra, amit képviselsz és képviseltek. Mert jól mondod: amin eddig nevettetek a büfében, azért most büntetés jár. Mert, tudod, az áldozatoknak nem volt más lehetősége, mint együtt nevetni az elkövetőkkel. És igen, Vidnyánszky Attilának abban igaza van, hogy ennek a rendszernek a létrejöttében te is, ti is vastagon benne vagytok” – mondta a színész, hozzátéve, hogy az új generáció már nem nevet a hatalommal való visszaélésen, hanem épp ellenekezőleg, számonkéri azt. És aki ezt nem tudja elfogadni, az inkább maradjon csendben.
Bocsánatkérés?
Az Eszenyi-ügy hat évvel ezelőtt, a 24.hu cikkével indult el: először Fenyvesi Lili, Néder Panni, Simon Balázs, majd Molnár Áron, Lengyel Tamás, Péter Kata, Herczeg Adrienn és sok más színházcsináló beszélt arról, hogy a Vígszínház egykori igazgatója módszeresen bántalmazta és alázta meg a dolgozóit. Közel hetvenen tettek vallomást ellene, de még mindig sokan úgy gondolják, hogy a tehetség együtt jár azzal a felhatalmazással is, hogy a művészet oltárán ők dönthetik el, hány ember váljon a szent cél áldozatává. Vélhetően így történhetett meg az, hogy Eszenyi Enikő a szembenézés és az áldozatoktól való bocsánatkérés nélkül is rendezhetett az elmúlt években Szolnokon, Kecskeméten, Kolozsváron, a Prágai Nemzeti Színházban, a Szlovák Nemzeti Színházban és más színházakban is, vagy szerepelhetett az RTL Klub, illetve a TV2 műsoraiban is.
Épp ezért érte váratlanul a nyilvánosságot Eszenyi Enikő májusi nyílt levele, amelyben arról ír, hogy az elmúlt években nem volt olyan nap vagy éjszaka, amikor ne foglalkoztatta volna a Vígszínházban töltött igazgatói időszaka. És „bár soha nem akarattal”, de a szenvedélyes munka közben lelki fájdalmat okozhatott – írta így, feltételes módban. „Azt gondoltam, hogy a színház fontosabb mindennél. Nem volt igazam” – fogalmazott. „Tudom, hogy vannak sebek, amelyeket nem lehet egyetlen nyilatkozattal begyógyítani, mégis szeretnék mindenkit megkövetni. Kérem fogadják el őszinte bocsánatkérésemet” – zárta bejegyzését.
Kiemelt kép forrása: Facebook / Veiszer Alinda hivatalos oldala
Várunk a WMN-Tagságba!
A WMN igazodási pont egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában. Reagálunk a társadalomra és a világra, amelyben élünk. Figyelünk a közös ügyeinkre, a közösségi és magánéleti tereinkben zajló, mindannyiunk életét meghatározó folyamatokra és figyelünk rád. Ha szeretnéd, hogy megmaradjunk, és továbbra is létezzünk, támogass minket a tagsággal, és férj hozzá minden tartalmunkhoz!