Aki Magyarország techminiszterével szeretne interjúzni, annak a Vám utcai minisztérium nyolcadik emeletére kell felkeverednie. Már a liftajtó nyílásakor érzi az ember, hogy itt bizony takarékoskodnak. A hűtést lecsavarták, a meleg úgy áll a folyosón, mintha ő is beosztott volna, akinek ki kell töltenie a munkaidejét. A polcok félig üresek. Dobozok itt is, ott is.
A díszterem, az zárva. Pedig ez volt valaha a ház büszkesége: üvegtető felül, körben ablakok, Parlamentre nyíló panoráma, ide vezették be a sajtót, itt beszélt annak idején Nagy Márton is. Csakhogy amit a kilátásért építettek, azt most a nap ellen kell védeni, s így a szép terem nyáron olyanná lett, mint az a kalap, amelyik minden fejre jó, csak épp viselni nem lehet. Zárva van hát, s a ház urai odébb ülnek le, egyszerűbb szobákban.
A miniszter szobája is csupasz. „Kicsit sivár – mondja mentegetőzve –, mert kipakoltunk mindent.” Nem panasz ez, inkább amolyan gazdai megjegyzés, mint mikor a házigazda elnézést kér, hogy még nincs kész a kert.
Huszonöt esztendeig tanácsadóként mondta meg kívülről az államnak meg a cégeknek, mit csinálhatnának jobban; áprilistól belülről teszi ugyanezt, s ez, mint tudjuk, egészen más mesterség. Megkérdeztük hát, mi lepte meg leginkább az első hónapokban, mennyit írt át a terveken a mázsás örökség, a költségvetési hiány, és fél-e a mesterséges intelligenciától. Végül azt is, mit mondana Orbán Viktornak, aki valaha a hőse volt. Elmondta, hogy:
Orbán Viktornak azt üzeni, szégyellje magát, mert történelmi lehetőséget és teljes felhatalmazást kapott, de ezt „egy dologra használta: hogy egymásnak uszítsa a magyarokat, és hogy ellopja a pénzüket”.
A paksi krízis az előző rendszer rövidlátásának tökéletes példája: egy nagyjából tízmilliárdos beruházással elkerülhető lett volna az 50–90 milliárdos kárt okozó kiesés.
A klímák szándékos feltekerésére buzdítók szerinte saját magukkal, a gyerekeikkel és az országgal toltak ki – „ez a tökéletes út ahhoz, hogy a Fidesz a teljes megsemmisülés irányába menjen”.
A tíz százalékos önkéntes energiafogyasztás-csökkentés szerinte precedens nélküli az ország történetében, és azt mutatja, hogy összefogásban tud gondolkodni a társadalom. Szerinte ebben már tetten érhető a rendszerváltás.
A 3 százalékos tervezett hiány helyett 8,3 százalékos örökséget vettek át, amely év végére 7,5 százalék körülire mérséklődhet, de még így is hatalmas hiány – ez ugyanakkor csak az örökségről alkotott képüket írta át, a célokat nem. Nem sztornóznak korábbi ígéreteket.
Jön az új víztudományi központ, ősszel távozhatnak a HUN-REN-vezérek, nyitunk a humanoid robotokra.
Az aktákat kibontva „mellbevágó” volt szembesülni azzal, hogy szinte egyetlen szerződéscsomag sem tűnik tisztán az állam érdekét és a közpénz védelmét szolgálónak.
Kibontotta az aktákat és elszörnyülködött: „Ez mellbevágó”
Huszonöt évig tanácsadóként kívülről javasolta állami szervezeteknek és cégeknek, min kellene változtatniuk. Most csaknem négy hónapja belülről látja az állam működését. Mi lepte meg a legjobban?
Állampolgárként az, hogy a hírekben sokszor láttuk, milyen furcsa szerződések és gyanús pénzköltések zajlanak, de amikor az ember a szerződéseket átvizsgálva szembesül ezzel, az mellbevágó. Szinte nincs olyan szerződéscsomag, ahol azt látnám, hogy az biztosan helyesen volt megkötve, az állam érdekeit és a közpénz védelmét szolgálta. És itt sok milliós, milliárdos szerződésekről van szó.
Pozitívumokról be tud számolni?
Tanácsadóként, szervezőként, stratégaként pozitív élmények is érnek – az állam nagyon sok jól felkészült szakemberrel bír, akikkel az első pillanattól kezdve jól lehet együttműködni. És érnek sokkoló élmények is: hogy milyen lassú és nehézkes az adminisztráció, és mennyire érthetetlen módon ragaszkodnak a szervezetek olyan szokásokhoz, amelyeket soha senki nem kérdőjelezett meg, hogy miért van az úgy. Az informatikai szolgáltatások színvonala egyelőre alacsony – ez pont az én tárcámnál fáj különösen.
Korábban azt mondta, egyes állami szolgáltatásoknak úgy kellene működniük, mint a Revolutnak vagy a Bookingnak – vagyis a néhány érintéssel elintézhető banki, illetve szállásfoglaló alkalmazásoknak. Mi lehet az első szolgáltatás, amely eléri ezt a szintet?
Egyet azért nem emelnék ki, mert prioritási listákat próbálunk felállítani, és amentén haladni – a legtöbb embert érintő, gyakrabban használt ügyekkel kezdeni. Jó példát viszont tudok mondani: a személyijövedelemadó-bevallás menetével kifejezetten elégedett vagyok, a felülete és az egyszerűsége jó és hasznos. Szerintem körülbelül ez az a sztenderd, amit el kellene érni. A gyakori élethelyzeteket – lakásvásárlás, gyermekszületés, hozzátartozó elhalálozása, igazolások vagy a jogosítvány igénylése – mind sokkal kényelmesebb felületeken, lehetőleg mobilalkalmazáson keresztül kellene elintézhetővé tenni.
„Szégyellje magát!” – ezt üzeni Orbán Viktornak
Egy korábbi interjújában azt mondta, Orbán Viktor a hőse volt, és 2014-ben még a Fideszre szavazott. Mi volt az az erős kiábrándulási pillanat, amikor betelt a pohár?
Igazából nem volt egy ilyen pillanat, ez egy folyamat volt. A nyugdíjpénztárak ellopása nagyon erős momentum volt, de utána még egyszer odaszavaztam 2018-ban – ha nem is listán, de egyéniben. Innentől kezdve viszont látta az ember, hogy leépül az ország és a szabad verseny; hogy a szerződések nem az alapján kerülnek odaítélésre, ki adja a legjobb szakembert vagy a legjobb ár-érték arányú ajánlatot, hanem hogy ki kinek a kije.
Ahogy fokozódott a háborús uszítás, az őrület. Ebben nincs egy pont.
Mindenki attól függően ment át ezen a változáson, hogy milyen családi örökséget hozott, milyen gondolatvilágban nőtt fel, milyen a baráti köre. A statisztikák pedig mindig nagyon megtévesztőek voltak, mert azt kérdezték, az előző választáson hova szavazott valaki. De hogy tíz vagy tizenöt éve fideszes volt-e, arról nem esett szó. Teljesen mindegy, ki hogyan méri, a lényeg, hogy ma a Tisza támogatottsága 70 százalék fölött van, a Fideszé 20 alatt, és szerintem azért, mert ezt a folyamatot sokan megélték.
Tegyük fel, hogy ma leülhetne kávézni Orbán Viktorral. Mit mondana neki?
Orbán Viktornak azt mondanám, hogy szégyellje magát. Egy történelmi lehetőséget kapott, minden felhatalmazása megvolt rá, az emberek bíztak benne, és eljátszotta ezt a bizalmat. Egy dologra használta: hogy egymásnak uszítsa a magyarokat, és hogy ellopja a pénzüket. Úgyhogy szégyellje magát.
Valami elkezdődött, így néz ki a rendszerváltás utáni Magyarország
Ha dióhéjban kellene összefoglalnia, hogyan néz ki az önök által ígért rendszerváltás? Milyen lesz az ország új operációs rendszere, a Magyarország 2.0?
Szerintem elkezdődött, és pont ez a válság mutatta ezt meg nagyon szépen. Az eddig példa nélküli, hosszan tartó hőség, a Duna történelmi mélységű vízállása, az emiatt bekövetkező paksi krízishelyzet, az erőmű nagyjából 75, sőt talán majdnem 90 százalékának leállítási kényszere – és az erre adott társadalmi és kormányzati reakció. Mi volt eddig? Elhanyagoltak mindenfajta fontos, a jövőbe mutató beruházást. Látványberuházások, stadionépítések és erdő nélküli lombkoronasétányok helyett az energiarendszerbe, a vízgazdálkodás fejlesztésébe, a házszigetelésbe, a kórházi klímákba, a vasúti teherszállítás korszerűsítésébe kellett volna fektetni a pénzt.
Ehelyett elloptak 20-60 ezer milliárd forint körüli összeget
– a pontos összeget nem tudjuk –, és a jövőt felélő beruházásokat valósítottak meg, a jövőt megalapozókat pedig elhanyagolták. Ennek tökéletes példája, hogy le kellett állítani Paks nagy részét, mert egyszerűen nem volt akkora hűtővízmennyiség, ami ezt ki tudta volna szolgálni – holott ezt a krízishelyzetet egy nagyjából tízmilliárdos nagyságrendű beruházással meg lehetett volna akadályozni. A kiesés önmagában 50-90 milliárd forintos kárt fog okozni. Ennyire rövidlátó, hozzá nem értő, az országgal nem törődő módon gondolkodtak.
Mi van most? A miniszterelnök megkérte az embereket, és az összes képviselő meg az összes kormánytag tudatosan azt kommunikálta, hogy fogjunk össze, takarékoskodjunk, önkéntesen csökkentsük a fogyasztást – tíz százalékkal sikerült mérsékelni az ország energiafogyasztását.
Ilyen nem volt még Magyarország történetében.
Szerintem minden jóérzésű fideszes szavazó, minden jóérzésű tiszás szavazó és minden jóérzésű apolitikus ember is lekapcsolta a klímáját a kért időszakban, és odafigyelt arra, hogy ne locsoljon. Szerintem a más országot ez mutatja, hogy összefogásban gondolkodunk, együtt gondolkodunk. Innentől kezdve minden más már csak következmény lesz: hogy nem lesz lopás, hogy tisztességes verseny lesz, hogy a rászorulók minden lehető segítséget megkapnak. Közben nem mindent az államtól várnak az emberek, hanem mindenki megkapja a felhatalmazást ahhoz, hogy saját magán is segítsen.
Voltak olyanok is, akik szándékosan feltekerték a klímát.
Igen, néhány fura gondolkodású ember erre buzdította a magyarokat, de azt nem gondolták végig, hogy kivel toltak ki ezzel? Saját magukkal, a saját gyerekükkel és az országgal.
Tökéletes út ahhoz, hogy a Fidesz a teljes megsemmisülés irányába menjen.
Kormányra kerülve a vártnál nagyobb hiánnyal szembesültek. Mennyire írta ez át a terveiket? Van olyan ígéret, amit sztornózni kellett?
Amikor átvettük az országot, az első feladatunk az volt, hogy készítsünk egy leltárt: mit veszünk át. Ezt költségvetési szempontból is meg kellett tenni, és a megállapítás az volt, hogy körülbelül 8,3 százalékos, GDP-arányos hiányt szenved el a költségvetés, ha nem csinálunk semmit. Ehhez képest az uniós pénzek hazahozatalával és egy sor intézkedéssel most úgy látszik, hogy év végére 7,5 százalék körül lehet a hiány. Ez így is nagy hiány, főleg ahhoz képest, amire számítottunk, hiszen a kormány hivatalos költségvetési tervében 3 százalék körüli hiány volt betervezve. Ez teljesen felülírta az elképzeléseinket abból a szempontból, hogy mi az örökségünk. Az viszont nem változott, hogy mit szeretnénk megvalósítani.
Abból a körülbelül ezer vállalásból, amit a programban tettünk, nagyjából a 10-15 százalékánál tartunk, tehát időarányosan soha ilyen gyorsan kormány még nem kezdett.
Az első lépések olyanok voltak, amelyeket a költségvetési helyzettől függetlenül meg kellett lépni, és alapvetően a jogállam helyreállítását célozták: a Nemzeti Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatal felállítása, a csatlakozás az Európai Ügyészséghez. Ezek önmagukban nem kerülnek jelentős pénzbe, sőt, a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetésével éves szinten hatmilliárd forintot spórolunk. Az iskolakezdési támogatást is bevezettük, szeptember elsejétől több mint négyszázezer rászoruló gyermek kapja meg a százezer forintot. Ha visszagondolunk, nem ez volt a gyakorlat, 2010-ben a Fidesz is elkészített egy egész vonzó tartalmú programot, csak konkrétan nem azt valósította meg.
Tanács Zoltán: „Meglopták a magyar adófizetőket”
Mesterségesen kreált monopóliumnak nevezte a Kréta, a Neptun és a Poszeidon körüli helyzetet, és feljelentést is tettek. Mi lesz ezekkel a rendszerekkel: lecserélik őket, vagy az állam megpróbálja visszaszerezni felettük az ellenőrzést?
Ez egy komplex piac. A Poszeidon – másik nevén EKEIDR – iratkezelő rendszer, a Neptun a felsőoktatási tanulmányi adminisztrációt végzi, a Kréta a köznevelését. Ami közös bennük, az a mögöttük álló céges háttér: ugyanaz a cégcsoport, ugyanaz az érdekkör fejlesztette ezeket. Ezeket a rendszereket furmányos jogi háttérmunkával az állam lényegében monopolhelyzetbe hozta. Előírta például, hogy a közigazgatásban gyakorlatilag mindenhol a Poszeidont kell használni – az önkormányzatokról viszont valahogy elfeledkeztek, ott nem is ezt használják. Ezzel megölték a versenyt.
Mi a probléma ezekkel a rendszerekkel?
Ha bárki ránéz ezekre a rendszerekre, akkor rendkívül elavultak, nehezen használhatók, és semmilyen szempontból nem felelnek meg egy modern szoftver felhasználóbarát követelményeinek. A kormány most első lépésként hatályon kívül helyezte az EKEIDR újabb szervezetekre történő kötelező kiterjesztéséről rendelkező 2237/2025. kormányhatározatot. Ezzel megszűnik az a korábbi előírás, amely a közfeladatot ellátó szervezetek számára 2026. január 1-jei határidővel kötelezővé tette az EKEIDR bevezetését.
A döntés egyértelmű irányváltást jelent: a kormány a kötelezően előírt, egyetlen rendszerre épülő modell helyett a költséghatékonyságot, a verseny tisztaságát, a technológiai függetlenséget és a korszerű elektronikus iratkezelést helyezi előtérbe. Fontos ugyanakkor, hogy a döntés nem jelenti azt, hogy kötelező lecserélni a Poszeidont. Azok a kormányzati szervek, amelyeknél a rendszer megfelelően működik és annak használata költséghatékony, továbbra is használhatják azt.
A kormány 60 napon belül átfogó vizsgálatot folytat le a korábbi beszerzésekről és szerződésekről. Ezt követően, 100 napon belül a kormány elé kerül az új állami elektronikus irat- és dokumentumkezelési koncepcióra vonatkozó javaslat. Az új modell nem egyetlen konkrét iratkezelő rendszer kötelező alkalmazására épül, hanem egységes műszaki, adatcsere-, biztonsági, archiválási, interoperabilitási és megfelelőségi követelményeket határoz meg. A kormányzati szerveknek ugyanakkor a felülvizsgálat időszakában is biztosítaniuk kell az elektronikus iratok jogszerű, hiteles és biztonságos kezelését.
Kilépni viszont most nem lehet belőlük, mert jogi és egyéb eszközökkel hosszú távú szerződésekbe kényszerítették az állam sok-sok szereplőjét, valamint a felsőoktatás és a közoktatás teljes egészét.
A cél az, hogy ez a piac normálisan működjön: ha ez a szállító összekapja magát, és piaci áron tudja kínálni a szoftverét, akkor el tudja majd adni a termékét. Most azt látjuk, hogy annak hírére, hogy ez nem lesz kötelező, egyes intézmények már bekértek indikatív, vagyis tájékoztató jellegű ajánlatokat a piacról, és a versenytársak negyed-, ötödáron adnak sokkal jobban fókuszált ajánlatokat. Ez mutatja meg, mekkora ez a százmilliárdos üzlet, ami kialakult. Szerény becsléseim szerint alsó hangon 50-60 milliárd forintos kárát látta ennek az állam. Szögezzük le nyugodtan: itt sok éven keresztül meglopták a magyar adófizetőket.
Nincs idő halogatásra: Magyarország beszáll a mesterséges intelligenciába
Bejelentette, hogy Magyarország mintegy 125 millió euróval csatlakozik az EU AI Gigafactory programjához. Mit kapunk ezért a pénzért, és mire lesz ez elég a magyar kutatóknak, vállalkozásoknak?
Az AI Gigafactory egy egész Európán átívelő nagy program, több szuperszámítógépes klaszter épül majd, a mostani elképzelések szerint hét. A megállapodás arról szól, hogy csatlakozunk egy lengyelországi vezetésű konzorciumhoz, a 125 millió eurót pedig két fázisban teljesítjük: 25 millió eurót az elsőben, később 100 milliót a másodikban fordítunk az infrastruktúra fejlesztésére.
Összességében – a fenti összegekkel együtt – egy 500 millió eurós keret áll rendelkezésre, hogy Magyarország mesterségesintelligencia-célú fejlesztéseket hajtson végre a következő években. Ez arra lehet elég, hogy a közigazgatás, a közszolgáltatások, a kutatási szféra és az érintett cégek számára megfelelő számítási kapacitást biztosítson a modellek fejlesztéséhez, kutatásához, alkalmazásához. Azért nagyon fontos, mert ha most nem lépünk be egy ilyen konzorciumba, akkor ezek a kapacitások bezáródnak, betelnek. Ha viszont van saját számítási infrastruktúránk, akkor mi tudjuk kontrollálni az árakat. Ha ezt nem tennénk meg, később kiszolgáltatott vásárlói szerepben lennénk, a szállítók tetszőlegesen emelgethetnék az áraikat, és sokkal kevésbé tudnánk szuverének lenni ebből a szempontból.
Épülhet ilyen központ Magyarországon is?
Egy későbbi fázisban elképzelhető, de most a megállapodás a lengyel vezetésű konzorciumhoz való csatlakozásról szól.
Arról írt korábban, hogy a mesterséges intelligencia gyorsabban fejlődhet, mint ahogy biztonságosan kezelni tudjuk. Van önben félelem?
Félni nem félek, mert azt gondolom, hogy az emberiség eddig minden kihívást valahogy megugrott, szerintem ezt is meg fogja ugrani. De az elmúlt egy-két hétben is olvashattunk arról, hogy az OpenAI – a ChatGPT fejlesztője – mesterségesintelligencia-ügynöke megszökött a tesztkörnyezetből, és feltörte a Hugging Face oldalát, vagyis a nyílt forráskódú MI-modellek legnagyobb platformjáét. Az Anthropic pedig most jelentette be, hogy neki is megszöktek a mesterségesintelligencia-ágensei, elkezdtek terjedni az interneten, és cégek oldalait törték fel.
A veszély abszolút reális, de többnyire emberi hibákból történnek ilyen incidensek.
Mind a kettőre az jellemző, hogy a tesztkörnyezetet rosszul állították be, nyitva hagytak egy internetes kijárati lehetőséget, és a szoftver kiment rajta. Az OpenAI esetében az a nagyon érdekes, hogy a szoftver azt a feladatot kapta, oldjon meg kiberbiztonsági feladványokat. Ő pedig ahelyett, hogy a saját betanított bázisán dolgozva próbálta volna megtalálni a megoldást – ahogy akkor teszi, amikor csetelünk vele –, kiment az internetre, és megpróbált kész megoldást találni. Ehhez feltörte egy másik cég adatbázisát. Ráadásul a modellekbe épített, egyébként mindig jelen lévő biztonsági korlátozásokat a teszt idejére kikapcsolták, enyhítették – és miután kikapcsolták, a modell átszökött.
Nem valami megnyugtató történetek ezek.
Ilyen sztorikat hallva néha kicsit Skynetes érzése van az embernek. Pont ezért fontos a szabályozás, és ebben az Európai Unió előrébb jár, mint az Egyesült Államok. Lehet, hogy Európa lassú, és azt mondják rá, nem elég innovatív, de a világ vezető tudósai éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy lassítani kellene most az MI-fejlesztéseket, amíg ki tudjuk alakítani a megfelelő kontrollokat.
Mit mondana annak a magyar ügyintézőnek, könyvelőnek, fordítónak vagy taxisofőrnek, aki attól tart, hogy néhány éven belül elveszi a munkáját a mesterséges intelligencia?
A magasan képzett munkaerőnek van esélye arra, hogy tartósan a munkaerőpiacon maradjon – és lehet, hogy az, hogy mi számít magasan képzettnek, változik majd idővel, tehát újabb és újabb képzettségeket kell megszereznünk. Nézzük a fordítói szakmát: az látszik, hogy a mindennapi munkában nincs szükség arra, hogy fordítók üljenek bárhol. Egyszerűen nincs. A szakfordítás és a könyvek fordítása viszont, ahol a finomságokra kell odafigyelni, szerintem még nagyon sokáig emberi terep marad – legalábbis ellenőrizni kell. Az MI nem kiváltani fogja ezeket a munkákat, hanem bizonyos szakmáknál elképesztő mértékben megnöveli a hatékonyságot. Az önvezetésről pedig húsz éve hallgatjuk, hogy öt év múlva egy sofőrre sem lesz szükség – és még mindig nem tartunk itt.
Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter azt mondta nekünk, hogy pár éven belül itthon is megjelenhetnek az önvezető taxik.
Megjelenhetnek, de ez nem azt jelenti, hogy tömegesen kiváltanak mindenkit. Kétségkívül ez az irány: nem kell ennyi autó, ha bármikor beülhetünk egybe, az elvisz, ahova akarjuk, aztán megy tovább. Óriási fantázia van ebben. Ilyenkor viszont mindig érdemes ránézni Kínára, amely tetszik, nem tetszik, 20-30 évvel előttünk jár ezekben a technológiákban. Ott is megjelentek ezek a szolgáltatások, de többnyire még mindig jól kontrollált területekre vannak beszorítva, ahol a térkép annyira pontos, hogy az autó minden fát ismer, és a lámpák már úgy vannak beállítva, hogy kommunikáljanak, ha kell. Közben az is a mindennapok része, hogy drónok szállítják a pizzát a parkba, az ember pedig kiveszi egy automatából. Érdemes körülnézni, mi van a világban.
Az biztos, hogy jelentős átalakulás lesz a munkaerőpiacon, méghozzá meglepő módon olyan szakmákban is, amelyekre elsőre nem gondoltunk volna.
Azt hittük például, hogy a kreatív szakmák védettek, mert az emberi kreativitás milyen fantasztikus – erre azt látjuk, hogy egy weboldal elkészítéséhez gyakorlatilag nincs szükség emberre. Én magam öt perc alatt csinálok egyet a laptopomon, pedig nem vagyok programozó. Épp most olvastam egy egyfős unikornisról – vagyis egymilliárd dollárt meghaladó értékű startupról –, amelyet teljesen MI-eszközökkel állított össze az alapítója, és most vette fel az első alkalmazottját. Át fog tehát alakulni a piac, csak lassabban, mint gondolnánk – nem azért, mert az MI nem fejlődik elég gyorsan, hanem mert a társadalmi adaptáció lassabb.
Jön az új víztudományi központ, távozhatnak a HUN-REN-vezérek, nyitunk a humanoid robotokra
A HUN-REN kutatóhálózat visszakerül a Magyar Tudományos Akadémiához, és kérte a jelenlegi vezetők távozását is. Mi lesz, ha nem akarnak távozni?
A HUN-REN egy független kutatóhálózat, és azt gondolom, kulcsfontosságú a magyar tudományos életben. Az elmúlt években rendkívül sok turbulencia volt körülötte, a kutatók nem elégedettek a jelenlegi helyzettel, és nem látják a jövőbeli együttműködés lehetőségét a mostani modellben, a mostani vezetőkkel. Nagyon rossz az is, hogy az ELTE-hez csatolt intézetek külön vannak a hálózattól. Mindenképp olyan szabályozást kell kialakítani, ahol ezek a tényezők kisimulnak, és mindenki azzal foglalkozhat, amivel kell: a tudománnyal. Ezen dolgozunk, és bízom benne, hogy ősszel a parlament elé tud kerülni egy olyan javaslat, amit aztán társadalmi vitára bocsátva a kutatók megelégedésére tudunk elfogadni. Ennek része lesz az irányítási struktúra megújítása is.
Új víztudományi központot hoznának létre. A korábbi VITUKI-t, vagyis a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet 2012-ben megszüntette az előző kormány, a szakemberek pedig szétszéledtek. Honnan lesz most ember, pénz és tudás?
Szerintem mindig arra van ember, pénz és tudás, amire akarjuk. Az Orbán-kormánynak ez a dolog nem volt fontos, rendkívül rövidlátóak voltak. Körülbelül negyven éve mindenki tudta, merre halad Magyarország klímája, és mit kellene kezdeni vele. Ehhez képest 2012-ben bezárták az egyetlen ezzel foglalkozó intézetet, szétzavarták az embereket, utána pedig felrobbantották az épületet, hogy felépülhessen a helyén az atlétikai stadion és a környéke.
Nem nevezhetjük előrelátó gondolkodásnak, mert 2012-ben mindenki tudta, hogy az aszály és a klíma komoly kihívás elé állítja a társadalmat.
Most azon folyik a gondolkodás, hogyan lehet ezt a közösséget, intézetet újjáéleszteni. Van olyan elképzelés, hogy egy lazább, hálózatos modellel kössük össze a most létező tudásközpontokat, de az is lehet egy opció, hogy önálló intézetet hozunk létre. Olyan megoldást kell találni, amely nem szívja el az embereket a meglévő egyetemekről és az akadémiai programokból, hanem egy jól látható, nevesített, saját büdzsével rendelkező hubot, intézetet hoz létre. Ez önmagában nem biztos, hogy túl nagy, de képes integráltan összefogni ezt a kérdést, és interfész lenni a kormányzat felé. Eldöntött koncepció még nincs, egyeztetést kezdtünk a Magyar Tudományos Akadémiával, jövő héten pedig a tárcák között folytatom az egyeztetést.
Megmarad a Palkovics László által létrehozott Mesterséges Intelligencia Tanács?
Szerintem nagyon sok hasznos dolog történt a mesterséges intelligencia terén az elmúlt időszakban, én egyáltalán nem az a típus vagyok, aki mindenre azt mondja, hogy minden rossz volt. Kifejezetten jó dolgok is történtek, például az AI oktatás bevezetése az iskolákban. A tanács egy elég nagy létszámú testület, amelybe szinte minden érintettet megpróbáltak bevonni. Jelenleg vizsgáljuk a korábban létrehozott testületek működését, célját és felépítését, hogy érdemes-e ezeket továbbvinni. Úgyhogy erre most nem tudok konkrét döntést mondani.
Győrben a humanoid robotikát Magyarország egyik lehetséges kitörési pontjának nevezte. Mi az az egy magyar termék vagy vállalkozás, amelyre 2030-ban rá szeretne mutatni azzal, hogy ez az új tudománypolitika nélkül nem jöhetett volna létre?
Konkrét terméket, konkrét vállalkozást nagyon nehéz megnevezni, mert Magyarországnak nagy hagyományai vannak a high-tech gyártásban. Rengeteg autógyár van itt, az ökoszisztéma jó, az elektronikai gyártásban is nagy hagyományaink vannak, és a fejlődőben lévő űriparhoz kapcsolódóan is van néhány nagyon értékes kis cégünk, amelyek világszínvonalú termékeket állítanak elő. Egyben viszont biztos vagyok: a robotika, azon belül a humanoid robotika nagyon fontos iparág lesz a jövőben. Minden előrejelzés azt mutatja, hogy tíz éven belül 30-40 ezer dolláros áron lesznek elérhetők humanoid robotok, százezer- vagy millió számra a világban.
Nekünk erre az iparágra rá kell kapaszkodnunk, rá kell fókuszálnunk. Ez nem olyan, mint az akkumulátorgyár, ez egy valódi, nagy hozzáadott értékű iparág. Ha ide tudjuk hozni egy neves gyártó humanoidrobot-gyárát vagy alkatrészgyárát, vagy be tudunk szállítani ebbe az értékláncba aktuátorokat – vagyis a robotok mozgását végző hajtóelemeket –, szenzorokat, motorokat, részegységeket, az nagy eredmény. A következő négyéves ciklusra ez olyan célkitűzés, aminek szerintem ott kell lennie a radarunkon.
Az Indamedia idén is megrendezi Közép-Európa legnagyobb mesterséges intelligencia konferenciáját, az AI Summit Budapestet, 2026. szeptember 07-08-án a Városligetben!
(Borítókép: Tanács Zoltán 2026. augusztus 7-én. Fotó: Németh Kata / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!