Molnár Áron Máté Gábornak üzent

Verebes szerint Molnár jogos kérdéseket feszeget, a hangnemével és azzal azonban komoly problémája van, hogy szerinte egy egész színházi generációt tesz felelőssé egy olyan rendszerért, amelynek visszaélései ellen most a fiatalabbak lázadnak.

A vita közvetlen előzménye Máté Gábor Eszenyi Enikő ügyéről tett nyilatkozata volt. Eszenyi 2020-ban távozott a Vígszínház éléről, miután több egykori munkatársa verbális agresszióról, megalázásról és hatalmi visszaélésekről beszélt. Idén májusban a színésznő nyilvánosan bocsánatot kért, és azt írta: megértette, hogy semmilyen művészi eredmény nem ér annyit, hogy közben emberek sérüljenek vagy megalázva érezzék magukat.

Máté Gábor későbbi megszólalása azonban újra felszította a vitát. Molnár Áron videóban reagált rá, és lényegében azt kérte számon az idősebb színházi generáción, miért nem történt korábban valódi változás a szakmában.

Molnár már korábban is arról beszélt: szerinte a nyilvánosság azért vált megkerülhetetlenné, mert a színházi szakma belül nem tudta megfelelően kezelni az ilyen ügyeket. Júniusban egyenesen azt kérdezte Verebes Istvántól és Udvaros Dorottyától, tudnak-e akár egyetlen példát mondani arra, amikor a szakma saját maga megoldott egy komoly visszaélési ügyet.

Verebes István szerint Molnár Áron túl messze ment

Verebest ezúttal már nem pusztán Molnár álláspontja, hanem elsősorban a hangvétele háborította fel. A Népszavában megjelent írásában azt kifogásolta, hogy Molnár szerinte ugyanazzal a maró iróniával fordult Máté Gáborhoz, ahogyan más videóiban olyan embereket szokott megszólítani, akikkel szemben sokkal súlyosabb erkölcsi ítéletet fogalmaz meg.

Verebes hangsúlyozta, hogy Máté Gábort színészként, rendezőként, színházigazgatóként és pedagógusként is a szakma egyik leginkább megbecsülésre méltó alakjának tartja.

Ezután fogalmazta meg írásának talán legerősebb mondatát:

„Te Máté Gábort hívod tetemre véleményéért, és nem vitatkozol, hanem tapintatlanul minősítesz, élből ítéletet mondasz egy generáció fölött.”

Verebes ugyanakkor nem vitatja, hogy Molnár felháborodásának van alapja. Azt írja, érintettsége miatt érti a színész szenvedélyességét, és az érveit sem kérdőjelezi meg. A módszerét azonban nem tartja célravezetőnek.

Verebes István teljes írása a Népszavában

„Azt nem a szakma mondta, hanem csak ti, a sértettek”

Verebes különösen azt utasítja vissza, hogy Molnár egyetlen közös rendszerként beszéljen az idősebb színházi generáció működéséről. Szerinte a „rendszeretek” megfogalmazás eleve téves, mert az ő nemzedékének nem volt saját rendszere: különböző korszakokban, mások által kialakított keretek között próbáltak dolgozni.

Azt sem fogadja el, hogy a fiatalabb generáció en bloc az elődeit tegye felelőssé a mai magyar színházi struktúráért vagy a Vidnyánszky Attila nevével összekapcsolt rendszerért.

Verebes úgy látja, a szakma ma sem egységes abban, hogyan kellene kezelni a visszaéléseket. Korábban már ő maga is azt mondta, hogy szerinte szükség lenne egy valódi, intézményesített szakmai érdekképviseletre és egy működő etikai bizottságra. Enélkül a nyilvánosságban zajló vádaskodás szerinte könnyen „csámcsogássá” válik, még akkor is, ha az alapjául szolgáló problémák valósak.

Abban viszont egyetértenek, hogy valaminek változnia kell

A két álláspont között van egy fontos közös pont: Verebes sem állítja, hogy a színházi szakmában nincs probléma. Sőt, mostani írásában jogosnak nevezi az elégedetlenséget, és azt is elismeri, hogy az Eszenyi-ügyben eljáró szereplők továbbra is adósak a nyilvánosságnak bizonyos válaszokkal.

Molnár Áron álláspontja azonban az, hogy éppen a nyilvánosság nélkül maradtak volna következmények nélkül az elmúlt évek nagy színházi ügyei. Korábban az Alföldi Róbert munkamódszeréről kirobbant vita kapcsán is azt mondta, hogy fiatal színészként maga is megalázó helyzeteket élt át vele dolgozva.

Verebes ezzel szemben attól tart, hogy ha a vita generációk közötti leszámolássá alakul, az nem visz közelebb a megoldáshoz, hanem tovább mélyíti a színházi szakmán belüli törésvonalakat.

„Ehhez az új rendszerhez semmi kedvem igazodni”

Verebes arra a gondolatra is reagált, amely szerint a fiatalabb generáció már nem akarja elfogadni vagy humorral elütni a hatalommal való visszaélést, hanem számonkér, ellenáll, és más szabályok szerint működő szakmát szeretne létrehozni.

A rendező-színész erre egyértelmű választ adott: az így felvázolt új rendszerhez neki nincs kedve igazodni, és hallgatni sem fog csak azért, mert egy másik nemzedék most máshogyan lát bizonyos kérdéseket.

A rendkívül kemény szöveget ugyanakkor meglepően békülékeny mondattal zárta Molnár Áron felé:

„Addig is hallgass rám: legalább hagyjátok magatokat továbbra is szeretni!”

A vita pedig aligha ért véget. Máté Gábor kijelentéseit korábban Lengyel Tamás is élesen kritizálta, az elmúlt hónapokban pedig Alföldi Róbert, Udvaros Dorottya, Verebes István, Molnár Áron és több más ismert színházi ember is megszólalt arról, hol húzódik a határ a kemény rendezői módszer és a hatalmi visszaélés között. A jelek szerint a szakma egyelőre éppen abban nem ért egyet, hogyan kellene ezt a határt meghúzni, és mi történjen azokkal, akik átlépik.

Fotó: Vörös Szilárd/Fotocentral