„Péterfy Gergely annak ellenére, hogy hosszabb ideje a festői Olaszországban él, unalmában be-beszólogat az itthoni közéleti szereplőknek. Beszédhelyzetét vélt kiválasztottságtudatára építi, amit állítólagos kulturális presztízse alapoz meg. Szerintem ez nem elég indok arra, hogy időről időre »elböffentse« magát. Nem szoktam ilyen alpári lenni, de miután Péterfy velem kapcsolatban szalonképessé tette a fenti ige használatát, én sem fogom vissza magam” – reagált Schmidt Mária Egy progresszív böffentés című írásában Péterfy Gergely cikkére, szúrta ki a Mandiner.
Az író úgy fogalmazott, hogy „Schmidt Mária, stílszerűen az utolsó Mandinerben, mintegy a Mandiner utolsó böffenésében megjelent interjúja nagyon pontosan megmutatja azt az aljas politikai számítást, amellyel Magyarország legfájdalmasabb gyengéjére és hendikepjére, nyelvi elszigeteltségére építettek”.
Az új és modern eszmék nem feltétlenül jelentenek követendő példát
Schmidt Mária az írásában élesen bírálta Péterfy Gergely azon állítását, amely szerint a magyar nyelv Magyarország egyik legnagyobb hátránya, illetve „civilizációs mozgáskorlátozottság”. A történész szerint éppen ellenkezőleg: a nyelvi elszigeteltség évszázadokon keresztül hozzájárult a magyar nemzeti identitás megőrzéséhez, és szerinte „védőpajzsot képezett” a különböző gyarmatosítási és modernizációs kísérletekkel szemben. Illetve hangsúlyozza, hogy az új és modern eszmék nem feltétlenül jelentenek követendő példát. Ennek alátámasztására történelmi példákat hoz, és úgy véli, hogy a magyar identitás és a magyar nyelv segítségével a társadalom ellenállhat a szerinte káros ideológiáknak. Ady Endre, Babits Mihály és Németh László munkásságát is felidézi, mint akik szerinte a nemzeti szempontok fontosságát képviselték.
Schmidt Mária a nyugati társadalmak egyes gyakorlatait is bírálja, többek között az abortuszra, az eutanáziára és a nemi szerepekre vonatkozó példákon keresztül. Azt állítja, hogy a magyar nyelv és a magyar kulturális háttér bizonyos esetekben segíthet abban, hogy a magyarok „ne üljenek fel a fejlettek hülyeségvonatára”. Ezekkel a példákkal azt igyekszik alátámasztani, hogy a modernség önmagában nem garancia arra, hogy egy társadalmi változás helyes vagy kívánatos.
A magyar nyelv nem hendikep
A szerző Péterfy Gergely nyelvről alkotott véleményével szemben Németh László gondolatát is idézi: „a nyelv élő geológia; megőrzi egy nép történeti korszakait, s tájak külön sorsát s az elmúlt természetet.”
Nem kérek Péterfytől több tiszteletet a magyar nyelv, a magyar nemzeti identitás iránt, mint ami minden más kultúrát megillet
– jelentette ki.
Schmidt Mária hangsúlyozta, hogy a magyar nyelv nem hendikep, hanem olyan kulturális érték, amely sajátos gondolkodás- és kifejezésmódot tesz lehetővé.
A történész Márai Sándor szavait is segítségül hívja a magyar nyelv sajátosságainak bemutatására: „a magyar majd mindig szűkszavú. Kevés szóval a lényeget mondja” – idézett. Schmidt Mária ezzel szembeállítja Péterfy Gergely azon javaslatát, hogy már óvodáskortól kezdve minden magyar gyermek számára intenzív idegennyelv-oktatást kellene biztosítani, és megjegyzi, hogy Magyarországon az idegennyelv-oktatás minden gyermek számára ingyenesen elérhető.
A magyar, valamint az idegen nyelv után Schmidt Mária az igazság kérdésére tér vissza, és azt állítja, hogy az igazságot sem politikai döntésekkel, sem szabályokkal nem lehet eltörölni vagy meghatározni. „Az igazság nem attól függ, hogy pillanatnyilag ki győz” – fogalmazott. „Az igazságot nem lehet ilyen vagy olyan szabállyal, rendelettel sem bevezetni, sem eltörölni. Van tehát remény!” – hangsúlyozta.
(Borítókép: Schmidt Mária 2022. május 2-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!