A Monte Cristo grófjának szerzője, Alexandre Dumas a legnagyobb sikerei idején tett szert olyan vagyonra, amelyből szinte bármit megvalósíthatott. A híres író egy reneszánsz stílusú, romantikus kastélyt álmodott meg magának Párizs közelében, ahol kedvére alkothatott. A pompás otthon azonban nem hozott tartós boldogságot: a hatalmas költségek miatt Dumas alig egy év elteltével kénytelen volt megválni lenyűgöző kastélyától.
Alexandre Dumas neve összefonódott a XIX. századi francia irodalom aranykorával. Amikor a Monte Cristo grófja és A három testőr folytatásos regényként megjelent a lapokban, az olvasók valósággal falni kezdték a történeteit, a honoráriumokból befolyó összegek pedig milliomossá tették a szerzőt.
Dumas nemcsak a történetekben kedvelte a grandiózus díszleteket és a fejedelmi luxust: a valóságban is megvalósította a legmerészebb álmait. Elhatározta, hogy építtet egy olyan birtokot, amely méltó a hírnevéhez, és ahová elvonulhat csendben alkotni.
Egy reneszánsz palota a béke szigetén
A választása Párizs nyugati határára, a festői, erdős dombokkal ölelt Le Port-Marly környékére esett. Megbízta a kor egyik ismert építészét, Hippolyte Durand-t, hogy tervezzen egy olyan kastélyt, amelyben a reneszánsz, a barokk és a gótikus stílusjegyek harmonikusan olvadnak össze. Így született meg a Monte Cristo kastélya, amely ma is lenyűgözi a látogatókat a gazdag kőfaragásaival, az ablakokat szegélyező írók, drámaírók domborműveivel és a homlokzatot uraló családi motívumokkal.
Amennyire jól írt Dumas, olyannyira nem tudott bánni a pénzzel
Fotó: Photos.com / Getty Images Hungary
A főépület mellett Dumas egy különleges menedéket is kialakíttatott a kertben: egy romantikus, vízzel körbevett neogótikus kis házat, amelyet If váráról nevezett el – utalva a Monte Cristo grófja legendás börtönszigetére. Ebbe a kis „dolgozószobába” húzódott vissza a külvilág zaja elől, hogy napi tíz-tizenkét órán át írja halhatatlan kalandregényeit, miközben a külső falakon a saját maga által tervezett, francia nyelvű mottók hirdették az életszemléletét.
A fényűzés ára: gyors bukás és költözés
A birtok hivatalos felavatására 1847-ben került sor, és Dumas hatalmas vendégsereggel, lakomákkal ünnepelte meg az új otthonát. A kastély kapui nyitva álltak a barátok, pályatársak és a rajongók előtt, az író pedig elképesztő összegeket költött a belső terek pazar berendezésére, a műtárgyakra és a fenntartásra. Ám Dumas költekezési kedve messze felülmúlta még az óriási bevételeit is, ráadásul a korabeli lapkiadási viszonyok hirtelen megváltozása alapjaiban rendítette meg a pénzügyeit.
A kertben található If vára volt az író valódi menedéke
Fotó: API / Gamma-Rapho via Getty Images
A mesés otthon varázsa azonban sajnos tiszavirág-életűnek bizonyult: a pénzügyi csőd szélére sodródott író alig egy évvel a beköltözése után,
1848-ban kénytelen volt fájó szívvel eladni a kastélyt a hitelezőinek.
A valóság sokkal kegyetlenebbnek bizonyult, mint a regényei befejezései, és Dumas-nak búcsút kellett intenie életműve legszebb emlékművének.
Újjászületés: a kastély ma már a turistákat várja
A csodás épületet évtizedekig a lepusztulás veszélye fenyegette, az idők folyamán többször is gazdát cserélt, a növényzet pedig teljesen elburjánzott a parkban. A huszadik század végén azonban a helyi önkormányzatok és a civil összefogás révén nagyszabású felújítás kezdődött, így az épületet visszanyerte régi pompáját.
Napjainkban Monte Cristo kastélya már múzeumként működik, és irodalomrajongók ezreit vonzza minden évben. A gondosan helyreállított szobákban, a mór stílusban díszített szalonban és a kertben megbújó If várában sétálva a látogatók szinte maguk előtt láthatják a nagy mesemondót, amint éppen a következő fordulatos fejezeten töpreng.
Kapcsolódó: Alexandre Dumas nemcsak regényeket írt, legbüszkébb a szakácskönyveire volt.
Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!