Itthon: Hosszú távon szükség lehet a paksi fenékküszöb áttervezésére

Hosszú távon az új paksi fenékküszöb áttervezése is szükséges lehet – hívta fel a figyelmet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékét (VVT) vezető Baranya Sándor.

Az épülő paksi fenékküszöb egy konkrét energiaellátási vészhelyzetre adott gyors műszaki megoldás, hosszabb távon vizsgálni kell a létesítmény fennmaradásának feltételeit és fenntarthatóságát

– idézte az intézmény közleménye az egyetemi docenst.

A műtárgy előzetes hatásvizsgálatainak elkészítésében a kormány felkérésére közreműködő vízmérnök szerint az erőmű hűtővízellátása szempontjából a fenékküszöb tartós megoldást is jelenthet, ám más szempontok – például a hajózás – miatt idővel szükség lehet a kialakítás vagy akár a teljes létesítmény átgondolására. Különösen akkor, ha mélyebbre helyezik a hűtővízszivattyúk szívócsonkjait. „Figyelembe kell venni a Duna medrének folyamatos mélyülését is, ami többek között a jelenlegi helyzet kialakulásához vezetett. A Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbítása, valamint Paks II. kapcsán több évtizedes távlatban kell tervezni” – tette hozzá.

Baranya Sándor azt is ismertette, hogyan változik meg a folyó fenékküszöb fölötti és alatti szakasza. Kisvíz idején a vízszintemelő hatás felvízi irányban nagyjából 10-15 kilométer hosszan lesz érzékelhető – közvetlenül a fenékküszöbnél a fél métert is meghaladhatja a vízjárási állapottól függően, majd egyre kisebb. Emellett ezen a szakaszon mérséklődik az áramlási sebesség. A műtárgyat úgy tervezték meg, hogy a vízhozam növekedésével a vízszintemelő hatása fokozatosan csökkenjen, így ez árvíz esetén árvízvédelmi szempontból elhanyagolható mértékű, néhány centiméteres lesz.

A küszöb magassága nem egységes: a folyó folyásirány szerint jobb (erőmű felőli) oldalán, a hajózóútban körülbelül egy méterrel alacsonyabb, mint a bal oldalon. A víz mindkét részen átbukik majd, és itt a Duna megszokott áramlási sebességeinél lényegesen nagyobb sebességek is kialakulhatnak. Ennek eróziós hatását a mederre épített kőszórásokkal mérséklik. A sebességnövekedés a küszöbtől alvízi irányban fokozatosan lecseng – magyarázta a BME kutatója.

A tervezés egyik kritikus kérdése a hajózhatóság volt, ahhoz ugyanis, hogy a fenékküszöb extrém kisvízi helyzetben biztosítani tudja a szükséges vízszintemelő hatást, a koronaszintet olyan magasságban kell kialakítani, amely mellett a hajózás nem minden esetben lehetséges. Emiatt a műtárgyat úgy tervezték, hogy a hajózóútba eső, nagyjából 150 méter széles szakasza visszabontható legyen. Ha később ismét extrém kisvízi helyzet alakul ki, ez a rész ismét felépíthető.

A fenékküszöb tervezésében való részvétel jól illeszkedik a tanszék hosszú ideje végzett kutatási és szakértői tevékenységéhez. A VVT évek óta foglalkozik a Duna áramlási és medermorfológiai folyamataival, a mederváltozásokkal és különböző folyószabályozási beavatkozások hatásvizsgálatával. Az ezek során felépített modellezési és mérési szakmai háttér tette lehetővé, hogy ebben a rendkívül rövid idő alatt előkészített projektben is gyorsan érdemi szakmai támogatást tudjon nyújtani.