„Amikor átvettük az országot, az első feladatunk az volt, hogy készítsünk egy leltárt: mit veszünk át. Ezt költségvetési szempontból is meg kellett tenni, és a megállapítás az volt, hogy körülbelül 8,3 százalékos GDP-arányos hiányt szenved el a költségvetés, ha nem csinálunk semmit. Ehhez képest az uniós pénzek hazahozatalával és egy sor intézkedéssel most úgy látszik, hogy év végére 7,5 százalék körül lehet a hiány” – nyilatkozta exkluzív nagyinterjújában az Indexnek Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter.
Az új kormány más költségvetési helyzettel szembesült, mint amire előzetesen számított – erről, illetve magáról az átvilágításról korábban már részletesen beszélt a Pénzügyminisztérium is. Tanács Zoltán szerint a hivatalos költségvetési tervben még 3 százalék körüli hiánnyal kalkuláltak, a ténylegesen megörökölt helyzet azonban ennél lényegesen rosszabbnak bizonyult. Ez alapjaiban írta át azt, amit az új kabinet a saját mozgásteréről gondolt, azt azonban állítása szerint nem, hogy mit akar megvalósítani. A mintegy ezer vállalásuk 10-15 százalékánál tartanak, ami Tanács szerint azt jelenti, időarányosan még egyetlen kormány sem kezdett ilyen gyorsan.
Az első intézkedések egy részét ráadásul úgy választották ki, hogy azok végrehajtását ne a költségvetés állapota határozza meg. Ezek elsősorban a jogállam helyreállítását célzó lépések voltak: létrehozták a Nemzeti Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatalt, valamint csatlakoztak az Európai Ügyészséghez. Tanács szerint ezek önmagukban nem jelentenek számottevő kiadást, a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetése pedig évente hatmilliárd forintos megtakarítást hoz. A nagy kérdés azonban ezután következik: hogyan lehet egyszerre végrehajtani egy nagyszabású kormányprogramot és rendbe tenni egy, a vártnál jóval rosszabb állapotban átvett költségvetést?
Csakhogy egy 7,5 százalék körüli hiánynál már nem pusztán az a kérdés, melyik választási ígéretre jut pénz. Sokkal inkább az, hogyan lehet innen visszavezetni a költségvetést egy fenntartható pályára, és ki fizeti meg ennek az árát. Most valóban szigorúbb fiskális politika kezdődött? Elég lehet az állami kiadások, beruházások és támogatások visszafogása, vagy a konszolidáció végül közvetlenül a lakosságot is eléri? És talán a legfontosabb: gyors hiánycsökkentésre van szükség, vagy egy több évre előre felépített, kiszámítható pálya jelentene valódi kiutat?
Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.
3,7 helyett 8,3 százalék fenyegetett
Ahogy említettük, július 8-án megérkezett az új kormány a költségvetési leltárral. A Pénzügyminisztérium ebben vette számba, milyen állapotban van valójában a magyar államháztartás, és milyen tételekkel kell számolnia az új kormánynak. A kép pedig a korábban vártnál kedvezőtlenebb: a tárca számításai szerint további intézkedések nélkül a GDP-arányos költségvetési hiány 7,5 százalék körül alakulhat. Ez még a kormányváltáskor emlegetett 6,8 százalékos várható deficitnél is magasabb.
Ráadásul a 2026-os költségvetést az előző parlament 3,7 százalékos GDP-arányos hiánnyal fogadta el. Az új kormány által elvégzett átvilágítás megállapítása szerint azonban, kormányváltás nélkül, a hiány a GDP 8,3 százaléka lett volna. Az Európai Unióval kötött megállapodás és az eddigi kormányzati intézkedések nyomán az idei évre további intézkedések nélkül várható hiányt sikerült a GDP 7,5 százalékára mérsékelni.
Augusztus végéig módosítják a 2026-os költségvetést és új hiánycélt jelölnek ki, október végéig pedig benyújtják a 2027-es költségvetést és elkészítik a középtávú költségvetési tervet.
A minisztérium szerint az átvilágítás során ugyanis több olyan tételt is feltártak, amely tovább rontja az egyenleget. Ide sorolták az önkormányzati egyenleg romlását, az útfejlesztésekhez és az egészségügyhöz kapcsolódó kiadások növekedését, valamint azokat az RRF-forrásokat is, amelyekkel az előző kormány számolt a költségvetésben, de amelyekhez végül nem fért hozzá.
A költségvetési helyzetet viszont javítja az uniós források hazahozatala, a kekvák megszüntetése, valamint a forint erősödése és a hozamok csökkenése is. A leltárból így egy kétirányú folyamat rajzolódik ki: miközben az átvilágítás újabb, korábban nem vagy nem megfelelően figyelembe vett terheket hozott felszínre, más fejlemények már javítják az államháztartás pozícióját. A végeredmény azonban egyelőre így is 7,5 százalékos hiány.
A Tisza-kormány alatt szinte biztosan csökken a hiány
Az MBH Elemzési Centrum várakozása ennél valamivel kedvezőbb. Az Indexnek elküldött számításuk szerint az idei államháztartási hiány a Pénzügyminisztérium által várt 7,5 százalék helyett 7 százalék körül alakulhat.
Ez azonban még jóval magasabb a korábban vártnál, vagyis önmagában a valamivel optimistább előrejelzés sem változtat azon, hogy a költségvetés a lényegesen rosszabb pályán mozog.
A különbség inkább annak mértékében van, hogy végül mekkora lehet az eltérés. Számításaik szerint az egyenleg néhány tized százalékponttal kedvezőbben alakulhat annál, mint amivel jelenleg a minisztérium számol. Ráadásul a 7,5 százalék még nem feltétlenül a történet vége. A Pénzügyminisztérium maga is hangsúlyozta, hogy ekkora hiány további intézkedések nélkül alakulna ki. Ez nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy a kormány még az idén olyan lépéseket tegyen, amelyek tovább javítják a költségvetési egyenleget.
Az MBH elemzői szerint jövőre már érdemben csökkenhet a deficit, ráadásul több olyan tényező is van, amely egyszerre javíthatja az államháztartás helyzetét. Az egyik ilyen az európai uniós források beáramlása, amely közvetetten támogathatja a költségvetést. Emellett 2027-ben már nem terhelik az egyenleget olyan egyszeri kiadások, mint a fegyverpénz kifizetése, amely önmagában a GDP nagyjából fél százalékával rontja a 2026-os hiányt.
Van azonban egy másik, kevésbé látványos, mégis jelentős tétel is: a kamatkiadás. Ezek a korábban vártnál gyorsabban mérséklődhetnek, ami már jövőre több tized százalékponttal javíthatja a hiányt. A hozamok csökkenése és a várható kamatcsökkentések egyaránt abba az irányba mutatnak, hogy az államnak kevesebbet kellhet költenie adóssága finanszírozására. Mindez különösen fontossá válhat, ha a kormány valóban komolyan gondolja, hogy 2030-ra teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges kritériumokat.
Ebben az esetben a hiány és az államadósság csökkentése nem egyszerűen egy lenne a gazdaságpolitikai célok közül, hanem a következő évek döntéseinek egyik meghatározó szempontjává kellene válnia. Ha tehát a 2030-as céldátum valóban iránytűként szolgál a kormány számára, annak a költségvetés számaiban is meg kell jelennie: az idei magas deficit után egy tartósan csökkenő hiánypályának kellene következnie.
Vagyis 2026 választási év volt, az ehhez kapcsolódó egyszeri tételek pedig eleve felfelé húzták a hiányt. Ezzel párhuzamosan az új kormány egyértelműen a szigorúbb, következetesebb költségvetési politika mellett tette le a voksát. Ezt azzal is világossá tette, hogy zászlajára tűzte a 2030-as eurócéldátumot, amelynek eléréséhez a következő években a hiány és az államadósság tartós csökkentésére lesz szükség. Mindezek alapján gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a hiány csökkenő pályára áll a következő években. Ennek első jelei pedig már az új kormány első három hónapjának költségvetési adataiban is világosan kirajzolódnak. (Erről itt és itt írtunk.)
Ezt a képet erősíti Kármán András pénzügyminiszter egyik korábbi bejegyzése is. A tárcavezető 524 milliárd forintos júliusi költségvetési többletről és a hiány érdemi csökkenéséről számolt be, ugyanakkor maga is óvatosságra intett a kedvező számok értelmezésével kapcsolatban. Hangsúlyozta: az adatok mögött egyszeri hatások, valamint az Orbán-rendszertől megörökölt költségvetési folyamatok is meghúzódnak, miközben a valódi cél továbbra is a fenntartható államháztartás megteremtése.
Vagyis miközben a költségvetési fegyelemben már látszik a fordulat, az 524 milliárdos júliusi többletet nem lehet egyszerűen tizenkét hónapra kivetíteni. A kedvező egyenleg egy része ugyanis abból származott, hogy a tervezettnél kevesebb kiadás jelentkezett júliusban. Ezek között azonban vannak olyan tételek is, amelyek nem tűntek el: mindössze későbbre, a következő hónapokra tolódtak. Éppen ezért az eddigi adatok erős jelzés lehet az új költségvetési irányról, de önmagában még nem bizonyítja, hogy a hiány ugyanilyen ütemben csökken majd. A valódi próba az lesz, hogy az egyszeri hatások kifutása és az elhalasztott kiadások megjelenése után is megmarad-e a költségvetési fegyelem.
Következetes fiskális politika sokat érhet
Az elmúlt hónapokban több területen is látható javulás, ez azonban nem jelenti azt, hogy a gazdaság korábbi problémái egyik napról a másikra eltűntek volna. Több olyan strukturális kihívás is velünk maradt, amelyet az új gazdaságpolitikai irány önmagában nem tud rövid idő alatt megoldani. Az MBH Elemzési Centrum szerint ezek közül az egyik legfontosabb továbbra is a külső kereslet gyengesége. Különösen a német ipar visszafogott teljesítménye jelent problémát, miközben Magyarország energiaimport-függősége miatt a nemzetközi energiapiac mozgásai is közvetlenül begyűrűznek a hazai gazdaságba.
Egy energiaimportőr ország számára az olaj- és gázárak változása nem távoli világpiaci történet: közvetlenül befolyásolhatja a gazdasági teljesítményt. Ráadásul a korábbi problémák mellé új bizonytalanságok is érkeztek. A közel-keleti konfliktus továbbra is velünk van, és elsősorban az olaj- és gázárakon keresztül jelent kockázatot. A következő évek pályáját azonban már nem kizárólag az határozza meg, hogy mi történik Németországban vagy a nemzetközi energiapiacokon. Egyre nagyobb súlya lehet annak is, milyen irányba indul el az új magyar gazdaságpolitika.
Az adó- és versenyképességi intézkedések, valamint az euró esetleges középtávú bevezetésével kapcsolatos várakozások már a vállalatok és a befektetők döntéseiben is szerepet játszhatnak. Ezek együttesen érdemben formálhatják Magyarország következő évekbeli növekedési pályáját.
A teljes képhez még hiányzik egy fontos részlet: pontosan milyen költségvetési pályát tervez a kormány a következő évekre. A fiskális politika iránya, a hiány és az államadósság alakulása, valamint a gazdaságélénkítő és beruházásösztönző intézkedések összetétele ugyanis alapvetően meghatározza majd, hogy Magyarország mennyire tudja kihasználni a már kiépült új termelőkapacitásokban rejlő növekedési lehetőségeket.
A költségvetés hitelessége szempontjából az MBH elemzői szerint azonban nem feltétlenül az lenne a legfontosabb, hogy a kormány egyetlen év alatt látványosan lefaragja a hiányt. Ennél többet érhet egy több évre előre bemutatott, reális és később számon kérhető konszolidációs pálya. A pénzügyi piacok és a hitelminősítők ugyanis nem pusztán azt nézik, mekkora hiány szerepel egy adott évben. Legalább ilyen fontos, hogy látható-e mögötte egy olyan gazdaságpolitika, amely tartósan fenntartható pályára képes állítani az államháztartást.
Egy gyors deficitcsökkentés természetesen erős jelzés lehet. Ha azonban ezt egyszeri intézkedésekkel, bevételek előrehozásával vagy csak átmeneti kiadásvisszafogással érik el, a kedvező hatás könnyen rövid életű maradhat. A valódi kérdés ugyanis az, mi történik egy, két vagy három évvel később.
Éppen ezért nagyobb súlya lehetne egy olyan többéves konszolidációs programnak, amely világosan megmutatja, milyen pályán csökken a hiány és az államadósság, és azt is, milyen konkrét intézkedések biztosítják mindezt.
Ezzel nemcsak a költségvetés lenne kiszámíthatóbb, hanem a befektetők és a gazdasági szereplők számára is világosabbá tenné, mire számíthatnak Magyarországon a következő években. Mindez a 2030-as eurócél miatt különösen fontossá válik. Ha ugyanis a kormány valóban ezen az úton akar végigmenni, nem egyetlen látványos hiányszámra, hanem éveken át követhető és hiteles költségvetési pályára lesz szüksége.
(Borítókép: Attila Husejnow / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!