Az elmúlt években és ezen a héten is arról szóltak a hírek, hogy valamelyik légitársaság gépén technikai probléma lépett fel. A napokban Münchenben a Vietnam Airlines repülője nem gyorsult időben, majd több más gond is adódott, ami miatt kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk a pilótáknak. Egy hónappal ezelőtt a Norwegian Airlines egyik gépének pilótafülke ablaka repedt meg repülés közben, míg egy évvel ezelőtt egy Indiából Londonba tartó gép zuhant le 242 utassal a fedélzetén.
Az ember első olvasásra hajlamos a légitársaságot, esetleg a pilótákat hibáztatni a történtek miatt, miközben ezeket az eseteket egy dolog köti össze biztosan: mind a három repülésnél a Boeing valamelyik gépét használták az utazáshoz. A Netflix legújabb dokumentumfilmje, a Szabadesés: A Boeing a vádlottak padján erre is hívja fel a figyelmet, ugyanis a nagy múltú vállalat nevében sokszor laikusan is a minőséget és a biztonságot látják az emberek, miközben kiderül, hogy ez már hosszú évek óta nem jellemzi a céget.
A legismertebb amerikai cég
A Boeing neve mindenki számára jelent valamit, hol többet, hol kevesebbet, az amerikaiakat viszont büszkeséggel töltötte el. A streamingszolgáltató dokumentumfilmjéből kiderül, hogy a cég a mérnökeit gondos alapossággal szedte össze és bármiről is volt szó, mindig a minőségbiztosítási menedzserek szava volt a döntő.
A történet fordulópontja a McDonnell Douglasszel való 1997-es egyesülés volt – a film bemutatja, ahogy a pénzügyi szemléletű vezetés lépésről lépésre fojtotta meg a cég biztonságközpontú kultúráját. Amikor az európai rivális, az Airbus előrukkolt a jóval hatékonyabb A320neo-val, a Boeing pánikba esett. Ahelyett hogy egy teljesen új gépfejlesztést finanszíroztak volna, a több évtizedes 737-es platformot próbálták meg a végletekig felturbózni. Az új, nagyobb hajtóművek elhelyezése miatt megváltozott a gép aerodinamikája, amit a vezetés egy szoftveres áthidalással, az MCAS rendszerrel igyekezett kiküszöbölni. A hiba ott kezdődött, hogy erről a szoftverről – és annak egyetlen érzékelőre támaszkodó, veszélyes működéséről – sem a légitársaságokat, sem a pilótákat nem tájékoztatták megfelelően, csak hogy megspórolják a méregdrága szimulátoros átképzések költségét.
De nem csak ez okozott problémát, a gépek alkatrészeinek legyártását több európai és ázsiai országba szervezték ki, így amikor azok megérkeztek összeszerelésre az Egyesült Államokba, a minőséggel foglalkozó szakemberek akkor szembesültek vele, hogy az alkatrészek vagy nem voltak megfelelő minőségűek, vagy egyáltalán nem passzoltak össze a másik elemmel. Ezekre pedig hiába írták fel, hogy „selejtesek”, a vezetőség mégis a beszerelésük mellett döntött, szakítva az addigi minőségbeli elvárásokkal. A mérnökök pedig hiába jelezték a problémájukat a cég vezetősége és az amerikai szakszervezetek felé, nem történt semmi az ügy kivizsgálásával kapcsolatban. Cserébe viszont több száz olyan utat tettek meg a gépek, ahol vagy tűzveszélyesek voltak a vasmadarak, az oxigénmaszkokból hiányzott az oxigén vagy nemes egyszerűséggel nem csavarták be a tartópanelekbe a szükséges számú csavart. Azok a gyári munkások pedig, akik videóra vettek egy-két szabálytalanságot, remélve, hogy ezzel fel tudják hívni a veszélyekre a vezetőség figyelmét – kiemelve, hogy nem céljuk a média felé fordulni –, közölték velük, hogy töröljék a felvételeket.
Egy 737-essel mész nyaralni? Hát én arra fel nem szállnék!
– ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket tettek egymásnak a gyár dolgozói, amikor a nyaralásukról kezdtek beszélni. Ők már tudták, hogy hiába volt belső jelzőrendszere is a cégnek, a panaszokkal, bejelentésekkel senki nem foglalkozott.
A polgári repülés történetének egyik legtragikusabb és legsötétebb fejezete a Boeing 737 MAX típusú repülőgépekhez köthető, amikor mindössze öt hónap leforgása alatt két vadonatúj repülőgép zuhant le kísértetiesen hasonló körülmények között, összesen 346 ember halálát okozva. A tragédiasorozat első felvonása 2018. október 29-én történt Indonéziában, amikor a Lion Air fapados légitársaság 610-es, Jakarta és Pangkal Pinang közötti belföldi járatát teljesítő, alig két hónapos gép a felszállás után mindössze 13 perccel a Jávai-tengerbe csapódott, kioltva a fedélzeten lévő mind a 189 ember életét. A fekete dobozok adatai szerint a pilóták emberfeletti, ám hiábavaló küzdelmet folytattak a gép rendszereivel, miközben a repülőgép orra újra meg újra váratlanul lefelé kényszerült. Noha a katasztrófa után komoly technikai kérdések merültek fel, a géptípust nem tiltották el a repüléstől, így 2019. március 10-én bekövetkezett a második tragédia is: az Ethiopian Airlines 302-es, Addisz-Abebából Nairobiba tartó járata alig 6 perccel a felszállás után Bishoftu közelében zuhant le, 157 utas és a személyzet halálát okozva.
A repülési adatok mindkét esetben kísérteties hasonlóságot mutattak, az instabil emelkedés, a műszerek ellentmondásos jelzései és a gép orrának folyamatos, automata lefelé nyomása mögött pedig a független vizsgálatok hamar megállapították a Boeing által kifejlesztett MCAS nevű szoftveres rendszer súlyos tervezési hibáját.
A történtek után viszont nem történt vádemelés az ügyben: a Boeing kezdetben a pilóták hozzá nem értését firtatta, majd mikor kiderült, hogy az ő cégük a felelős a történtekért, akkor közölték, hogy nem fizetnek kártérítést az áldozatok hozzátartozóinak, mert szerintük azok nem szenvedtek olyan hosszú ideig, ami idő alatt felfoghatták volna, hogy mi történik velük. Az amerikai Igazságügyi Minisztériummal is vádalkut kötött a cég, eszerint 2,5 milliárd dolláros büntetést fizettek ki a történtek miatt, cserébe viszont senkit nem vontak felelősségre.
A profitorientált cégvezetésben az elmúlt évtizedekben három üzletember fordult meg, a dolgozók hozzájuk kötik a Boeing hanyatlását, mind a hárman több száz millió dolláros végkielégítéssel távoztak a cég éléről.
Szivárogtatók a cég ellen
A Boeingnél uralkodó tarthatatlan állapotokat, a biztonsági előírások kijátszását és a minőség-ellenőrzés szisztematikus leépítését nemcsak a külső vizsgálatok, hanem a vállalaton belüli szivárogtatók, az úgynevezett whistleblowerek feltárásai hozták végérvényesen a felszínre. A cég belső berkeiből megszólaló mérnökök és minőségellenőrök drámai vallomásai megmutatták, hogy a profithajhászás oltárán milyen mértékben áldozták fel az emberi élet védelmét és a tradicionális szakmaiságot.
A leghíresebb és legdrámaibb sorsú szivárogtató John Barnett volt, aki több mint három évtizeden át dolgozott a Boeingnél minőség-ellenőrzési vezetőként. Barnett éveken át próbálta jelezni a felsővezetés felé, hogy a szigorú gyártási határidők miatti sürgetés következtében a munkások gyakran nem megfelelő, sérült vagy selejtes alkatrészeket építettek be a repülőkbe – köztük a Boeing 787 Dreamliner típusokba –, valamint hogy az oxigénmaszkok vészhelyzeti rendszereinél elképesztően magas, 25 százalékos meghibásodási arányt tapasztaltak. Amikor figyelmeztetéseit a cégvezetőség ignorálta, sőt retorziókkal sújtotta őt, Barnett a hatóságokhoz és a nyilvánossághoz fordult, majd éveken át tartó jogi küzdelembe kezdett a vállalat ellen. Sorsa megrázó fordulatot vett: 2024 márciusában, miközben éppen a Boeing elleni perben tett vallomást, tisztázatlan körülmények között elhunyt.
A rendőrségi jelentés szerint öngyilkosságot követett el az autójában, így érhette őt fejlövés.
Nem ő volt azonban az egyetlen, aki megtörte a hallgatást. Sam Salehpour, a Boeing mérnöke az amerikai Szenátus előtt tanúskodva leplezte le, hogy a cég a törzs összeillesztésénél és a szerkezeti elemek illesztésénél olyan technológiai rövidítéseket alkalmazott, amelyek hosszabb távon a gépek szerkezeti fáradásához és akár a levegőben történő széteséséhez is vezethetnek. Szintén kulcsfigurája volt a folyamatnak Joshua Dean, a Boeing egyik fontos beszállítójának, a Spirit AeroSystemsnek a korábbi minőségellenőre, aki a hegesztési és fúrási hibák elhallgatására hívta fel a figyelmet.
(Borítókép: Részlet a Szabadesés: A Boeing a vádlottak padján című Netflix-dokumentumsorozatból. Fotó: Netflix)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Puzsér Róbert és barátai szellemes, indulatos, mégis mély és kíméletlen beszélgetései a sorozatok világáról.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!