A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.
Egy kis távolság segít felnyitni az ember szemét.
Csak így…
A feleségemmel nyolc éve vagyunk együtt, két éve házasok, az életünk boldog. Legalábbis eddig az volt. Elment két hétre Olaszországba egy barátnőjével, odavannak Olaszországért. Én munka miatt nem tudtam vele tartani, de minden nap küldött képeket és esténként videocseteltünk. Láthatóan kisimultan jött vissza, örültem, hogy ki tudta pihenni magát.
Aztán elkezdett fogyókúrázni, parfümöt viselni – amitől eddig mindig fájt a feje – és szexibb ruhákat hordani. Velem egyre távolságtartóbb lett és egyik este nekiszegeztem a kérdést, hogy történt-e valami Olaszországban, amiről tudnom kellene. Kicsit hallgatott – mintha fontolgatná, hogy színt valljon-e – majd elmondta, hogy találkozott kint valakivel és azt hiszi, szerelmes.
Fogtam a kocsikulcsot és kisétáltam a lakásból, nem jött utánam. Pár napig a bátyámnál aludtam, nem keresett. Elkezdtem intézni a válást és elhoztam a cuccaimat, semmi reakció. Én az elmúlt hetekben összetörtem és tíz évet öregedtem, ő pedig kivirult.
Nem akarok elválni, mindent meg tudnék bocsátani neki, de láthatóan semmit nem akar tőlem. Toronymagasról tesz az elmúlt nyolc évre és most azt szervezi, hogyan költözhetne ki a szerelméhez. Ha jobb ember lennék, azt kívánnám, hogy legyen boldog, de egyelőre annyira fáj ez az egész, hogy képtelen vagyok erre.
A cikk folytatódik, lapozz!
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
házassághűtlenségigaz történetekönállóságpárkapcsolatszakításSzemélyes fejlődésválás