Ezek a víz alatti sziklák és bevésett feliratokkal ellátott kövek évszázados emlékei a rendkívüli szárazságoknak, hiszen találtak bevéseteket 1616-ból, 1746-ból vagy éppen 1842-ből. Az utókor számára nem egyszerű vízszint határjelzések ezek, hanem a múltból érkező figyelmeztetések: a víz hiánya az elmúlt évszázadokban egyet jelentett a termésveszteséggel, a gabonaőrlés leállásával, a szállítási láncok összeomlásával, következésképpen az éhínséggel, a szegénységgel és az emberi tragédiákkal.
Cseh–német krónika az Elba medrében: a decini ínségkő
Az Elba folyó mentén sok ínségkő található, de a leghíresebb és a legrégebbi ezek közül a Csehországban, a német határhoz közeli Decin városánál látható. Az elmúlt évszázad folyamirányítási és mederszabályozási munkálatai során a legtöbb hajózási akadályt, zátonyt és víz alatti sziklát robbantással vagy kotrással eltávolítottak a folyóból, ám a decini ínségkő csodával határos módon túlélte az emberi beavatkozásokat.
A szikla története nem ért véget az első, legalább 400 éves bevéséssel, mert amikor 1904-ben egy különösen súlyos aszály nyomán ismét szárazra került a meder ezen része, a helyiek elhatározták, hogy megmentik az utókor számára az elhalványuló feliratokat. A feljegyzések szerint ekkor újra bevésték F. Mayer híres, intő sorát, ám ezúttal jóval mélyebben, hogy a sodrás se tudja könnyen lekoptatni. Mayer egyébként egy helyi fogadó tulajdonosa és elbai halász is volt egyben.
Ezek a különböző korokból származó dátumok és feliratok együttesen tárják elénk a kő évszázados történetét, és pontosan mutatják szerepét mint az Elba kirívóan alacsony vízállásainak szimbolikus mérőpontja.
A decini kő leghíresebb és legrémisztőbb felirata – „Wenn du mich siehst, dann weine” (Ha látsz engem, sírj)
– ma is változatlan erővel üzeni, hogy a természet egyensúlyának felborulásával és a vízkészletek eltűnésével szemben a legfejlettebb civilizáció sem védett.
A magyar ínségkő a Gellért-hegy lábánál
A folyókból előbukkanó, aszályt jelző kőképződményekért nem kell Csehországig vagy Németországig utaznunk. Magyarországnak is megvan a maga ismert ínségköve, hiszen a Duna fővárosi szakaszán a Gellért-hegy lábánál, a Szabadság híd budai hídfőjének közelében található az Ínség-szikla, vagy népszerű nevén Ínség-kő, Ínség-zátony.
Az Ínség-szikla egy természetes márgaképződmény a Duna medrében, amelyet normál vagy magas vízállás esetén a folyó teljesen ellep, átlagosan 2-3 méterrel. Csak a rendkívül alacsony, kritikus vízszint esetén bukkan ki a vízből.
A szikla nevének eredete a Kárpát-medence mezőgazdasági múltjában gyökerezik. A népi megfigyelés úgy tartotta, hogy amikor a szikla láthatóvá válik, az az ínséges idők eljövetelét jelzi. A hosszan tartó nyári szárazság ugyanis kiégette a szántóföldeket, elpusztította a termést, ami közvetlenül éhínséghez vezetett. Emellett a Duna alacsony vízállása miatt a vízimalmok működése leállt – így nem tudtak gabonát őrölni –, a hajózási útvonalak használhatatlanok voltak, így a kereskedelem és az áruszállítás is megbénult.
A budapesti vízmérce szerint a szikla csúcsa akkor kezd kilátszani, amikor a vízállás nagyjából 95–100 centiméter alá süllyed. A krónikák már a XIX. században is feljegyezték a felbukkanását, például az 1841-es, 1857-es és 1863-as nagy szárazságok idején. A XX. és XXI. században is többször látható volt, de különösen emlékezetes 2018 ősze volt, amikor a Duna rekordszintre, 33 centiméterre apadt Budapestnél. Ekkor a szikla szinte teljes kiterjedésében szárazra került, és budapestiek ezrei sétálták körbe a meder azon részét, amelyet máskor egyébként több méteres víz borít.
Az Ínség-szikla nem csak szimbolikus jelentőséggel bírt, régen komoly akadályt is jelentett a hajózásban. A gőzhajózás hőskorában a zátony sok hajófeneket megrongált, így a dunai navigáció számára fokozott veszélyforrás volt. Bár a folyamszabályozás idején a Duna legtöbb veszélyes szikláját felrobbantották, az Ínség-szikla a mai napig ott áll közel a meder széléhez, mint a természet egy legyőzhetetlen darabja.
Mit üzennek az ínségkövek a XXI. század emberének?
A Duna Ínség-sziklája és az Elba decini ínségköve ugyanazt a drámai történetet mesélik el, csak eltérő nyelven és más földrajzi környezetben. A múltban ezek a kövek az éhezéstől rettegő földműveseknek és a folyami halászoknak küldtek vészjelzést.
A modern technológiák, a gépesített mezőgazdaság és a globális kereskedelmi hálózatok korában egy-egy száraz nyár már nem vezet közvetlen, tömeges éhínséghez Közép-Európában. Ugyanakkor az ínségkövek üzenete ma talán még időszerűbb, mint évszázadokkal ezelőtt.
Amikor a nagy szárazságok idején a víz visszahúzódik, és a folyók mélyéből előbukkannak ezek a sziklák, a természet a maga módján emlékeztet minket arra, hogy ivóvízkészleteink, az ökoszisztémáink és az éghajlati egyensúlyunk sérülékeny. Az ínségkövek felbukkanása ma már nem csupán a múltbéli aszályok mementója, hanem a jövő egyre súlyosbodó klímaválságára figyelmeztető felkiáltójel.
(Borítókép: A hosszan tartó aszály annyira lecsökkentette az Elba vízszintjét, hogy 2022. augusztus 18-án a csehországi Děčínben előbukkant az úgynevezett ínségkő. Fotó: Vit Cerny / Anadolu / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Titkok, tabuk, tévhitek – öt évszázad történelme 30 lebilincselő párbeszédben. Amerika és Európa sorsfordító eseményei új megközelítésben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!