Ha a mozi haláláról szóló jóslatokat szeretnénk cáfolni, aligha találhatnánk jobb bizonyítékot a 2026-os nyárnál. A nyári észak-amerikai jegybevétel már augusztus közepére meghaladta a 4,2 milliárd dollárt, mintegy 5,7 százalékkal felülmúlva a 2019-es, még a világjárvány előtti nyarat. Persze lehet dobálózni az inflációval és a dráguló jegyárakkal, és tény, hogy a nézőszámok elmaradnak a pandémia előtti értékektől, az azonban jelzésértékű és világos, hogy a mozi nem halt meg, csak átalakult.
A leglátványosabb példa a Pókember: Vadonatúj nap, ami olyan számokat produkál, amelyekre még Hollywood is nehezen talál szavakat. A film 360 millió dolláros észak-amerikai nyitóhétvégével indított, ezzel megdöntötte a Bosszúállók: Végjáték korábbi rekordját, majd az első héten 508,7 millió dollárt termelt – ez szintén minden idők legjobb amerikai első hete. Hat nap alatt átlépte az egymilliárd dolláros globális határt, három hét után pedig már kétmilliárd dollár fölött jár. Ezzel nemcsak az idei év legsikeresebb filmje, hanem a Sony történetének legnagyobb bevételű mozifilmjévé is vált, és már a mindenkori toplisták élmezőnyét ostromolja. Kérdés, hogy összbevételben lekörözi-e a már említett Végjátékot, annyi viszont bizonyos, hogy dobogós lesz a legtöbb bevételt termelő alkotások közt.
Siker, pénz, csillogás
Könnyű lenne erre legyinteni, mondván, Pókemberről van szó, és a Marvel hiába nincs csúcsformában, a maszkos hálószövő az egyik legnépszerűbb szuperhős, így borítékolt a siker. Csakhogy a nyár másik nagy dobása egy korhatáros, szerzői fantasy eposz. Christopher Nolan Odüsszeiája nemcsak epikus látványfilm, hanem egy több ezer éves történet újraértelmezése, háromórás játékidővel és a rendező sajátos kézjegyével. A film már az első hétvégén Nolan pályafutásának legerősebb globális nyitását produkálta, később pedig az Oppenheimer teljes amerikai bevételét is meghaladta. Jelenleg 1,3 milliárd dollárnál jár, ezzel a rendező magasan legjövedelmezőbb alkotása. Ez talán a nyár legfontosabb tanulsága.
A közönség továbbra is hajlandó fizetni a moziélményért, ha úgy érzi, hogy valami olyat kap, amit otthon, a kanapén nem tud ugyanúgy átélni.
Nolan esetében ez az IMAX, a grandiózus látvány és az eseményszerűség. Pókembernél a karakterek, a több évtizedes kulturális kötődés, valamint a vágy egy minőségi szuperhősös kalandra. De előfordulhat hasonló bravúr a kisebb költségvetésű daraboknál, főleg a horrorfilmeknél. A Megszállottság például alig egymillió dolláros költségvetésből készült, és a semmiből vált az év egyik legnagyobb mozis szenzációjává. A film 495 millió dollárt termelt világszerte, miközben a 26 éves rendező, Curry Barker korábban elsősorban YouTube-os munkáiról volt ismert.
Látványos bukták
A közönség látványosan nemet mondott néhány olyan produkcióra, amelyről a hollywoodi stúdiók joggal gondolhatták, hogy a címük önmagában elég lesz a sikerhez. A Minyonok és szörnyek például egy rendkívül ismert univerzum része, mégsem tudott igazán lendületbe jönni. A nyár végére éppen csak megközelítette az 500 millió dolláros globális bevételt, ami ugyan egy 85 millió dollár körüli költségvetés mellett üzletileg nem feltétlenül katasztrófa, a franchise korábbi eredményeihez képest azonban komoly visszaesés. A Gru, illetve a Minyonok egy milliárdos széria, amelynél elvárás a minimum 900 millió dolláros hozomány.
Úgy tűnik, a nézők kezdik unni az infantilis, halandzsázó kis lényeket felvonultató franchise-t, vagy talán a stúdiónak nem ártana nagyobb hangsúlyt fektetni a minőségre.
Még beszédesebb a Disney élőszereplős Vaiana-remake-jének esete. A stúdió egy 250 millió dolláros produkciót próbált eladni, amelynek animációs változata már önmagában is világszerte ismert és szeretett. Garantált siker, nem? Ehhez képest a film mindössze 43 millió dollárral nyitott Észak-Amerikában, globálisan pedig 95 millió dollárral kezdett. Összbevétele még a 300 milliót sem érte el. Újabb példa, hogy a Disney-remake-ek már messze nem aranytojást tojó tyúkok, főleg, ha a végeredmény jó esetben is csak közepes.
A Supergirl még ennél is súlyosabb figyelmeztetés. A nagyjából 170 millió dolláros produkció világszerte 126 millió dollárig jutott, amivel nemcsak pénzügyi bukás lett, hanem az egyik leggyengébben teljesítő szuperhősmozi. Pedig az összkép nem volt katasztrofális, szimplán egy generikus, jellegtelen élmény, amiből milliót láttunk már. Kérdés, hogy mit látott a karakterben James Gunn, akinek ennél jobb döntéseket kell hoznia ahhoz, hogy ne menjen a levesbe a frissen felélesztett DC-univerzum.
A közepes az új pocsék
A történetben van egy különös ellentmondás. A közönség nem fordított hátat a mozinak – csak az érdektelen és gyenge filmeknek. Nem arról van szó, hogy az emberek többé nem akarnak moziba menni. Ha valami különleges, személyes, izgalmas, akkor hajlandók akár többszörös árat is fizetni érte. A Pókember: Vadonatúj nap, az Odüsszeia és a Megszállottság három teljesen különböző film, mégis ugyanarra a dologra mutatnak rá: a moziélmény értékére.
Ami viszont egyre kevésbé működik, az a szimpla IP-logika. Az elképzelés, hogy ha egy filmre ráírjuk egy ismert karakter vagy franchise nevét, akkor a néző automatikusan megveszi rá a jegyet. Ennek ellent mond a Toy Story 5, amely a nem túl acélos minőség ellenére szintén átlépte a milliárdos álomhatárt. A 2026-os nyár mégis mintha azt üzenné Hollywoodnak, hogy a közönség ennél jóval tudatosabb. A márkanév nem helyettesíti a történetet, a látvány az ötletet. A néző nem feltétlenül többet, hanem jobb filmeket akar. És ha Hollywood ezt hajlandó megérteni, akkor a mozit még nagyon sokáig nem fenyegeti a tetszhalottság állapota.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!