Amy Adams 1974-ben született az olaszországi Vicenzában, amerikai katonacsalád gyermekeként, majd Coloradóban nőtt fel. Fiatalon tánccal és musicalekkel próbálkozott, Hollywoodba érkezve azonban nem várt rá azonnal tündérmese. A kétezres évek elején kisebb szerepek követték egymást. Feltűnt többek közt az Azok a 70-es évek Show-ban, a Bűbájos boszorkákban és a Buffy, a vámpírok rémében, majd Steven Spielberg Kapj el, ha tudsz! című filmjében is. A nagy áttörés mégis váratott magára.
Talán éppen ezért lett annyira fontos számára a 2005-ös Junebug. Ashley szerepében a hétköznapi kedvesség mögött rejlő érzékenységet mutatta be, az alakítást pedig a szakma is díjazta, többek közt első alkalommal jelölték Oscar-díjra. Ettől kezdve már nem egy szimpla „dögös, vörös” volt a hollywoodi gépezetben. Adams saját bevallása szerint örült annak, hogy a siker nem húszévesen jött: „Korábban nem lettem volna felkészülve arra a fajta nyomásra és figyelemre, és nem lett volna meg bennem az a bullshit-mérő sem, amelyet az ember felnőttként fejleszt ki”.
Szexi démontól a naiv díváig
Ez a későn érkező magabiztosság végigkíséri a pályáját. Adams ugyanis soha nem a szerepek nagyságával mérte a saját jelentőségét. A Kétely fojtott feszültsége, a The Fighter – A harcos családi dühe, Paul Thomas Anderson The Master című filmjének kiszámíthatatlan világa vagy A nő finom melankóliája megmutatta, hogy mennyire pontosan képes alkalmazkodni egy film tónusához.
Közben ott volt egy másik Amy Adams is. A Bűbáj naiv, sugárzó Giselle-je, majd az Amerikai botrány merész, szexuális energiával teli Sydney Prosserje. Pályája egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy ezek az alakítások nem kioltják, hanem erősítik egymást. A kritikusok számára talán a The Master jelentette a végleges bizonyítékot arra, hogy Adamsben nem egyszerűen egy „jó színésznő”, hanem kivételesen fegyelmezett és intuitív művész dolgozik.
Hat Oscar-jelölése önmagában is ritka pályaívet rajzol ki. Még érdekesebb, hogy ezek között mennyire kevés az ismétlődő szereptípus.
Adams nem egyetlen karaktert tökéletesített, hanem mindig más arcát mutatja. Talán ezért is annyira meghökkentő, hogy a jelölések ellenére még mindig nem kapta meg a karriercsúcsnak számító aranyszobrot. A 2016-os Érkezés főszerepében eljutott egy olyan figurához, amelyben korábbi munkáinak szinte minden tapasztalata összesűrűsödött. Louise nyelvész, tudós és anya, akinek intellektusa legalább olyan fontos, mint az érzelmei.
Úgy éreztem, ismerem őt. Ő egy minden nő számára ismerős figura. Ő én voltam, pedig nem gyakran látom magam a karaktereimben
– mondta egy interjúban. Ritka vallomás ez egy színésztől, aki egyébként híres arról, hogy milyen gondosan választja el saját személyiségét a szerepeitől. A 2016-os év különösen erősnek bizonyult a karrierjében, ugyanis egy másik mesterműben, az Éjszakai ragadozókban is feltűnt, de ironikus módon pont ezekért a filmekért nem jelölték Oscarra.
Az Oscar még várat magára
A Gillian Flynn regénye alapján készült Éles tárgyak minden addigi bájt lehántott róla. Sebzett, önpusztító, keserű figura volt, aki mintha saját emlékei fogságában élne. Az Alelnökben Lynne Cheney-ként hidegebb energiákat mutatott meg, míg a 2024-es Éjszakai szuka egészen más irányba vitte. Marielle Heller filmjében egy anyát alakított, aki a házasság, a gyermeknevelés és az önfeladás fojtogató mindennapjai közepette lassan azt képzeli, hogy kutyává változik. Adams játéka fantasztikus volt, sokan újabb Oscar-jelölést rebesgettek, csak éppen a film nem lett jó, így eltűnt a süllyesztőben. Idén az Apple TV+ Cape Fear című sorozatának főszerepében volt látható, ahol ismét egy erős, déli nőt formál meg.
Imádok acélos, déli nőket játszani. Ha van számomra testhezálló szerepkör, akkor ez az
– viccelődött Adams, utalva arra, hogy kifejezetten sokszor játszik déli nőket. Annak ellenére, hogy rendre feltűnik nagyobb szerepekben – idén a Cape Fear mellett láthatjuk Mundruczó Kornél új művében, az At the Sea-ben és Taika Waititi rendezésében, a Klara és a Napban –, az utolsó igazán kiugró szakmai sikere az Éles tárgyak és az Alelnök volt 2018-ból.
Amy Adams nem az a fajta sztár, aki minden egyes szereppel újabb emlékezetes gesztust akar elhelyezni a filmtörténetben. A Bűbáj ragyogó mesehősnője, a The Master elfojtott erejű felesége, az Érkezés intellektuális anyukája vagy az Éles tárgyak sebzett újságírója látszólag nem is lehetne távolabb egymástól. Miközben Hollywood rendszerint arcokat gyárt, ő inkább különlegességet, kisugárzást, kiszámíthatatlanságot kölcsönöz a filmeknek. Ezek az erények pedig nélkülözhetetlen jelenséggé teszik korunk filmművészetében.
(Borítókép: Amy Adams részt vesz a 2024-es Governors Awards díjátadón a Dolby Theatre-ben, 2024. november 17-én Hollywoodban. Fotó: Matt Winkelmeyer / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!