Cserhalmi György – aki az Indextől értesült díjazásáról – augusztus 20-án vette át a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, ezt követően készített vele interjút a Népszava. A színész ebben kitért arra, hogy az elmúlt két év szerinte 1989 óta a legfelkavaróbb időszak volt, most pedig mindenki egyet akar, de teljesen máshogy. A művész emellett közéleti és szakmai témákról is megszólalt.
A Nemzet Színésze ünnepnek érezte a díjátadást, jó volt körbenézni a Parlament kupolacsarnokában, az esemény után pedig családias, baráti hangulat alakult ki. Pedig Cserhalmi György utoljára 1990-ben, a Kossuth-díj átvételekor járt az Országházban.
Azt gondolom, hogy az elmúlt két év 1989 óta a legfelkavaróbb időszak volt. Tőlem távol áll, hogy bármelyik politikai pártnak szóban vagy tettben gesztust tegyek, de ezt végigizgultam. Ugyanakkor a dolgok tudvalevőek. Ami velünk történt − talán nem mindenkivel ugyanannyi az elmúlt években, azt mindenképp elvették az életünkből. Most arról szól a nagy verseny, hogy ki szenvedett nagyobb sérelmet. Ezt gyorsan el kellene felejteni, és helyre kellene állnia valamiféle szakmai rendnek. Magánéletekről nem szeretnék beszélni, az nem az én területem, viszont a filmes és a színházi szakmát valamennyire ismerem. Most mindenki egyet akar, de teljesen máshogy. Ez lehet meglepő, de ismerve a történelmünket, nem mondhatjuk váratlannak.
− mondta az elmúlt időszak közéleti történéseiről.
„Az ország nem tud ennyi filmes és színházi szakembert eltartani”
Cserhalmi György korábban bírálta a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltását, a mostani interjúban közölte, hogy az intézmény mellett kiálló fiatalok megtapasztalhatták, hogy nem számít a szavuk. Ebből lett később négyszázezer pluszszavazat.
A színész nem híve a központosításnak, és szerinte az ország nem tud ennyi filmes és színházi szakembert eltartani. Azonban úgy véli, az lenne jó, ha nem a tanároké lenne a suli, hanem a diákoké, ezt a változást forradalminak nevezhetnénk. Cserhalmi György hangsúlyozta, hogy rengeteget tanult a növendékeitől, de nem tervez újra tanítani, bár bizonyos kurzusokat még tart.
„A nevetést ne tiltsuk be!”
A Nemzeti Színház igazgatójának megválasztásának módjáról elmondta, hogy „egyszer lesz egy olyan magabiztos politika Magyarországon, amelyik a szakmára bízza a Nemzeti Színház igazgatójának a kiválasztását. Akkor az egy adott körülmény lenne, és nem egy oktrojált”. Ugyanakkor a vezető kiválasztásában nem hiszi, hogy őt bárki erre megkérné, de a mostani új helyzet miatt mégsem tartja kizárhatónak, viszont nem gondolja magát erre alkalmasnak.
Eszenyi Enikő ügyéről közölte, lehet róla szabályt hozni, de csak akkor van értelme, ha betartják.
Én olyan boldogan leülnék egy olyan körben, ahol jó sokan vagyunk, és árnyaltan fogalmazunk, kíváncsiak vagyunk egymás érveire, és a beszélgetés egy szakaszában véletlenül elmondanám azt, hogy amikor a nyolcvanas évek végén elkezdtünk nevetni, akkor megszűnt Magyarországon a szocializmus
− fogalmazott Cserhalmi György. Hozzátette, hogy „amikor már tudtunk azokon az abszurditásokon is röhögni (nem az áldozatokon!), akkor az igazgatónőnek lement a függöny. Amikor az elmúlt tizenhat éven elkezdtünk röhögni, akkor a Fidesznek befellegzett. A nevetést tehát ne tiltsuk be! Inkább azt mondanám, hogy nulla Révay József és nagyon sok Karinthy Frigyes. Minden, ami nevetségessé válik, előbb-utóbb a kukában landol. De a kukát sem lehet megúszni valódi beszélgetés nélkül”.
Az interjú végén a művész kitért egészségi állapotára is, amelyről elmondta, hogy néha őt is temetik már. Ez egy jópofa ország: szeretnek temetni és szeretnek feltámasztani.
(Borítókép: Cserhalmi György az állami kitüntetések átadásán az államalapítás és Szent István király ünnepén az Országház kupolacsarnokában 2026. augusztus 20-án. Fotó: Németh Kata / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!