Sztójay Döme (eredeti nevén Dimitrije Sztojakovics) 1883. január 5-én született a dél-bánáti Versecen, egy szerb származású, görögkeleti vallású családban. Már fiatalon a katonai pályát választotta. Élete későbbi alakulásában fontos szerepet játszott a monarchia katonai és politikai világában szerzett tapasztalata, valamint kiváló német nyelvtudása.
Az első világháborúban katonatisztként szolgált, de utána is folytatta katonai pályafutását. A két világháború közötti időszakban fokozatosan emelkedett a ranglétrán, és a magyar katonai, illetve diplomáciai élet ismert szereplőjévé vált.
1925-től katonai attasé lett Berlinben, és ekkor változtatta Sztojakovicsról Sztójayra a nevét. 1935-ben altábornaggyá léptették elő. 1936-tól Magyarország berlini követeként teljesített szolgálatot, és ebben a minőségében szoros kapcsolatba került a náci Németország politikai vezetésével. Berlinben töltött évei alatt egyre inkább a német külpolitikai érdekekhez igazodó magyar politika híve lett, és a kapcsolatok erősítésére törekedett.
Sárga csillag, jogfosztás, gettó
Amikor 1944. március 19-én Németország megszállta Magyarországot, a megszállást követően Horthy Miklós kormányzó őt nevezte ki miniszterelnökké. Kormányának működése szorosan összefonódott a német megszálló hatalom érdekeivel.
Hamarosan rendeletet hoztak a sárga csillag kötelező viseletéről, a zsidókat megfosztották házaiktól, üzleteiktől, személyes tulajdonuktól, és gettókba zárták őket. Emellett Budapesten és a vidéki városokban hamarosan hatalmas halmokat gyújtottak a zsidó – vagy annak tekintett – szerzők könyveiből, hanglemezeiből.
A Sztójay-kormány egymás után hozott olyan intézkedéseket, amelyek tovább szigorították a zsidó lakosság jogfosztását és előkészítették a magyarországi zsidóság tömeges deportálását. 1944 tavaszán kezdődtek a deportálások, amelyek során több százezer magyar zsidót hurcoltak el, döntő többségüket Auschwitz-Birkenauba.
Karsai László történész a Szálasi Ferenc, a tökéletes bűnbak című cikkében a Nyilaskeresztes Párt bűneit néhány érdekes, kevésbé ismert adattal árnyalta:
A nyilasok fő, szinte kizárólagos bűnössé nyilvánítása magyarázza, hogy még manapság is akad, még a történészek körében is olyan, aki azt hiszi, hogy a zsidók deportálását a Sztójay-kormány idején többek között a nyilas pártszolgálatosok intézték, pedig nemhogy a deportálásokban, de még a zsidók szervezett kirablásában sem jutott, nem is juthatott szerep a Szálasi vezette nyilasoknak. […] Sztójay Döme miniszterelnöksége idején (1944. március 22-től augusztus 29-ig) nagyságrenddel több zsidót deportáltak és gyilkoltak meg (437 000 deportált, kb. 320-380 000 meggyilkolt), mint a nyilas rezsim (1944. október 15-től 1945. áprilisig) alatt (kb. 50 000 deportált, kb. 30-40 000 meggyilkolt). Szálasi nevét majdnem mindenki ismeri ma Magyarországon, Sztójayról még történelem szakos egyetemisták sem nagyon tudják, hogy ki volt. Sztójay lelkesen deportált, Szálasi csak vonakodva.
Népbírósági ítélet
Miniszterelnöksége öt hónapig tartott, mert a politikai helyzet változásával és a német háborús helyzet romlásával Horthy 1944 augusztusában leváltotta, helyére Lakatos Géza került. Sztójay ezt követően háttérbe szorult, a háború végén nyugatra menekült. Az amerikai hatóságok fogták el, majd 1945 októberében Magyarországra szállították, ahol őrizetbe vették és megindult ellene a büntetőeljárás. A vádirat 1946. február 11-én készült el, a Budapesti Népbíróság főtárgyalása pedig március 4–22. között zajlott.
A népbíróság a felelősségét nem pusztán miniszterelnökségében látta, hanem abban is, hogy irányította a zsidó lakosság jogfosztását és tömeges deportálását.
Azzal védekezett, hogy a német megszállás körülményei között korlátozott volt a mozgástere, és az eseményekért nem lehet minden felelősséget személy szerint rá hárítani.
A bíróság nem fogadta el védekezését; bűnösnek mondta ki háborús és népellenes bűntettekben, és halálra ítélte. 1946. augusztus 22-én a Markó utcai fogház udvarán végezték ki golyó általi halállal.
(Borítókép: Adolf Hitler és a magyar miniszterelnök, Sztójay Döme megbeszélést tarta a Klessheim Palotában, Salzburgban, 1944. június 7-én. Fotó: ullstein bild Dtl / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!