A nyugat-szlovákiai Duna-szakasz helyzetéről a BROZ Természetvédő Egyesület készített tanulmányt. A szervezet szerint a tartósan alacsony vízállás nemcsak a folyó élővilágára, hanem a környező területek vízellátására is hatással lehet.
A folyó vízhozama annyira lecsökkent, hogy a szakemberek szerint bizonyos értelemben már nem táplálja a környezetét, hanem éppen ellenkezőleg: vizet von el a környező területekről – írja az Újszó.
A Duna rendkívül alacsony vízállása komoly problémák forrása (Forrás: MTI/Hegedüs Róbert)
„Jelenleg a Duna vízhozama már annyira alacsony, hogy a folyó nem látja el vízzel a környező természetet, hanem inkább vízelvezetőként működik: ahogy csökken a vízszintje, a környező területekről is magával húzza a vizet”
– áll a szervezet tanulmányában.
Közel egy métert emelkedett a vízszint, de még mindig nagyon alacsony
A Duna vízszintje ugyan már elindult felfelé, de egyelőre messze nem beszélhetünk normális vízállásról. Medvénél például augusztus 18-án még -32 centimétert mértek, pénteken viszont már +47 centiméteren állt a vízszint. Ez csaknem 80 centiméteres emelkedés néhány nap alatt.
A javulás ellenére a folyó vízhozama továbbra is alacsony, ami a Duna menti területek talajvízszintjére is hatással lehet. A BROZ szerint Pozsony környékén több tíz centiméterrel, egyes helyeken pedig akár egy méterrel is csökkent a talajvíz szintje.
Ha az aszály folytatódik, a Csallóköz alacsonyabban fekvő részein is csökkenni fog a talajvíz szintje
– állítja a BROZ.
A probléma azért is fontos, mert a Duna mentén jelentős felszín alatti vízkészletek találhatók. A szervezet szerint a mostani helyzet még nem okozott visszafordíthatatlan károkat, de figyelmeztető jelként kell tekinteni rá.
A víz megtartása lehet a megoldás
A természetvédők szerint egyre fontosabbá válik, hogy a vizet minél tovább megőrizzük a tájban. Ehhez többek között a vizes élőhelyek helyreállítására, valamint a Duna mellékágainak újbóli bekapcsolására lenne szükség.
Ideális esetben a mellékágak átfolyóvá tételét úgy kellene megtervezni és megvalósítani, hogy még alacsony vízhozamok mellett is folyamatosan áramoljon bennük a víz
– véli a szervezet.
A BROZ szerint ezzel hatékonyabban lehetne visszapótolni a talajba elszivárgó vizet, és mérsékelni lehetne a kiszáradás következményeit.
A mostani kisvíz még nem végzetes
A szakemberek úgy látják, a jelenlegi alacsony vízállás egyelőre nem veszélyezteti végzetesen a Duna mentén található felszín alatti vízkészleteket. Ezeket a térségben a nagy vastagságú kavicshordalék is segíti.
A helyzet ugyanakkor azt mutatja, hogy a jövőben nem lehet magától értetődőnek venni a folyó felszíni vízkészletének folyamatos rendelkezésre állását. Ha a hasonló időszakok gyakoribbá vagy hosszabbá válnak, a felszín alatti vízkészletek is nagyobb veszélybe kerülhetnek.
Klimatológusok már hosszabb ideje arra figyelmeztetnek, hogy változhat a Duna vízhozamának rendszere: gyakoribbá és hosszabbá válhatnak az alacsony vízhozamú időszakok, miközben nőhet a szélsőségesen alacsony vízállások kockázata is.
Már csak egy olyan mellékág maradt, amelyben folyik a víz
A mostani száraz időszakban a Duna teljes szlovákiai szakaszán mindössze egyetlen olyan mellékág maradt, amelyben még folyik a víz, és közvetlen kapcsolatban áll a folyó főmedrével. Ez a Bős közelében található Foki-ág és annak Kis-Foki nevű mellékága.
A 2,2 kilométer hosszú Foki-ág revitalizációját a BROZ 2025-ben fejezte be, a hozzá kapcsolódó Kis-Foki helyreállítását pedig 2025/2026 telén, a WWF Szlovákiával együttműködve valósították meg.
A BROZ szerint ennek az is az oka, hogy a Magyarországgal kötött nemzetközi megállapodások alapján Szlovákiának biztosítania kell a meghatározott vízhozamot: jelenleg is 400 köbméter vizet kell másodpercenként az Öreg-Dunába juttatnia.
A Duna eredeti medre ezen a szakaszon nem a fő hajózási útvonal része. Emiatt a Foki-ág revitalizációjánál nem kellett olyan, a hajózást biztosító korlátozásokat bevezetni, amelyek a folyó más szakaszain meghatározzák, mennyi víz juthat a mellékágakba. Más mellékágakat úgy kapcsoltak a Dunához, hogy alacsony vízállásnál – a hajózás biztosítása miatt – már ne jusson beléjük víz.
Az élővilágot is megviselheti az elhúzódó aszály
A BROZ szerint az aszály egyelőre nem okoz végzetes károkat a Duna állatvilágában. Ebben szerepet játszik az is, hogy a száraz időszak akkor érkezett, amikor a legtöbb állat már befejezte a szaporodást, illetve az utódok felnevelését.
„Szerencsére akkor érkezett, amikor szinte minden állat már túl van a szaporodáson, az utódok felnevelésén” – magyarázza a tanulmány.
A természetvédők azonban arra számítanak, hogy az aszálynak így is lesznek másodlagos következményei. A legnagyobb gondot nem feltétlenül maga az alacsony vízállás, hanem az jelentheti, hogy a vízhiány már hosszú ideje tart.
Talán a legnagyobb probléma az, hogy az aszály nem hirtelen, nem egyetlen hónap alatt következett be. A csapadékhiányos száraz időszak már ősz óta tart, és nemcsak a folyókban, hanem mindenekelőtt a talajban van vízhiány
– magyarázza a szervezet.
A tartós szárazság közvetetten az állatpopulációkra is hatással lehet. A vízhiány miatt csökkenhet a táplálék mennyisége, ami különösen a fiatal állatokat érintheti érzékenyen.
Ha a fiatal egyedek nem tudnak elegendő tartalékot felhalmozni a tél előtt, nagyobb eséllyel pusztulhatnak el a hideg hónapokban. A vándorló fajoknál pedig az elégtelen energiatartalék a vonulás alatti elhullás kockázatát is növelheti.
A mostani vízállás tehát még nem jelent visszafordíthatatlan katasztrófát, de jól mutatja, milyen következményekkel járhat, ha a folyó vízhozama tartósan alacsony marad.