Közeleg a Tudósok zenekar megalakulásának negyvenedik évfordulójának emléket állító jubileumi koncert időpontja, október 3., amikor a megszokott helyszínen, az A38 hajón lép fel drMáriás és elvetemült punkbandája.
A felvezetés részeként a Tudósok most kirukkolt egy mesterséges intelligencia segítségével megalkotott frenetikus videóklippel, amelynek zenéjét az együttes Nincs meg a pénzem című örökzöldje szolgáltatja, a főszereplője pedig nem más, mint Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke.
Matolcsy György táncol
DrMáriás, a sokoldalú művész a wagneri Gesamtkunstwerk jegyében a zene és a szöveg mellett ötleteivel a vizuális megvalósításhoz is hozzájárult, miközben a klip nem jöhetett volna létre az örök alkotótárs, Lehel Oliver „Totyi” szakmunkája nélkül. A festő szövege szerint:
A klipben Matolcsy György frenetikus táncával az ártatlanságát bizonyítja az MNB asszonykórusával megerősített Tudósok Nincs meg a pénzem című számára. A gazdasági unortodoxia géniusza Dubajban készül arra a nagyszabású Euróvíziós Fesztiválra, amelyet a Tudósok zenekar 40. szülinapján tartanak október 3-án az A38 Hajón, Para-Kovács Imre vezetésével. Aranyvécés különgéppel érkezik majd, hogy élőben is lenyomja, amit a felvételen, s mivel komoly lesz a mezőny, már most iszonyatosan edz, napi nyolc órát táncolva. Vajon megnyeri-e majd, s visszahozza-e a pénzünket?
Ezen a különleges alkalmon lesz még élő tárlatvezetés a legújabb drMáriás-képekből Tövisházi Ambrus élő zenéjére, Tudósok Best of 40 nagykoncert, Rave Party vendégekkel, s megannyi más egyszeri és megismételhetetlen őrület.
A pokol élővilága
DrMáriás a napokban filmplakáttal is debütált, Hartung Attila A pokol élővilága című készülő mozijához komponált egy festményt, amelyen a három főszereplő, a Magyar Érdemrend Nagykeresztjével csütörtökön kitüntetett Cserhalmi György, továbbá Alföldi Róbert és Mészöly Anna arca fedezhető fel.
Érdemes elolvasni a plakáthoz társított drMáriás-esszét:
„A pokol élővilága mi vagyunk így, itt, mi, ahogyan vagyunk, mindannyian, együtt és mindörökre, egyformán kiszolgáltatottak, naivak, elárultak, reménytelenek egy bolondokházában rendezett álarcosbálban, ahol mindenki egyformán vesztes, ahol működik az orwelli törvény, sőt itt működik csak igazán, hogy mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek a többieknél, s ahhoz, hogy ők egyenlőbbként megússzanak valamit az őrületből, el kell árulniuk a többieket, nem kicsit, hanem nagyon, vágóhídra kell küldeniük a bárányokat, a tengernyi fekete bárányt, akiknek a vérében fürödve tudják csak megúszni saját feláldozásukat, de persze ezt is csak remélik, mert ők sem úszhatják meg, csak ideig-óráig, részletekben és árnyalatokban, ők, a farkasok, akik jobbá tehetnék a poklot, de nem teszik, mert így látták működni, ezt a módot, szerepet tanulták meg, vették át, s a vérszag, a minden porcikájukat beizzító vérszag az, amely parancsol, amely nem hagyja kioltani a vadászösztönt, a gyilkolás, eltiprás, megszégyenítés ösztönét, így marad a pokol örök pokol, s benne a farkasok, amelyek bármennyire is pusztítják a bárgyú bárányokat, azokból mindig lesz még és még, hogy örök körforgásában tudjon működni a pokol és ezerszínű, szörnyű, természetes élővilága, akár egy örök vérfürdőben akarnának megtisztulni, magukról lemosni a lemoshatatlan bűnt, nemzedékről nemzedékre, rendszerről rendszerre, ideológiáról ideológiára, s bár a színfalak váltakoznak, a lényeg megmarad, a farkasok éhsége mindennél erősebb, s a foguk előbb-utóbb úgyis, kegyelmet nem ismerve beleharap az ártatlan húsba, és kiszakítja, letépi, lerágja, hogy legalább pillanatokra jóllakjon, majd újabb erőt merítve indulhasson újabb támadásba, hogy folyjon a vér, mert a pokol attól pokol, hogy egy örök önműködő vágóhíd, amelyet gyenge pillanatainkban békés ligetnek, szép rózsakertnek, biztonságos szigetnek hiszünk, hogy azután érezzük, ahogyan a húsunkba vájják magukat a gyilkos fogak, s tépnek, marcangolnak, amíg csak be nem sötétül körülöttünk minden, és döbbenünk rá végre, hogy ez nem más, de még csak véletlenül sem, hanem csakis maga a pokol, az örök otthonunk, ahonnan nincs hová menekülnünk, mert a menny csak egy hazugság, egy gyenge kitaláció, amely csak arra jó, hogy elfogadjuk a poklot, s a mennyben remélve menedékünket ne lázadjunk, hanem bárányokként örökre hallgassunk.”
(Borítókép: Tudósok-koncert 2022. október 31-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!