Európa ma sem a földrajzi végzete, hanem a politikai döntései által maradhat továbbra is a béke és a modernitás bástyája és a további integrációs sikerek előmozdítása és a béke fenntartása érdekében.
Első pillantásra Musztafa Kemal Atatürk és Robert Schuman összehasonlítása szokatlannak tűnhet, tekintettel arra, hogy egy katonatisztből lett muzulmán államalapító és egy mélyen hívő kereszténydemokrata politikusról van szó, ha azonban közelebbről megvizsgáljuk „A törökök atyjá”-nak, illetve „Európa alapító atyjá”-nak életpályáját és gondolatait, akkor számos hasonlóságot fedezhetünk fel és a béke irányába tett fontos lépéseik és az európai integrációt szolgáló tevékenységükkel kapcsolatban. Különös aktualitást ad ennek az összevetésnek, hogy Robert Schuman 140 évvel ezelőtt, 1886. június 29-én, Musztafa Kemal Atatürk 1881-ben született, idén 145 éve. A megfigyelhető párhuzamok különösen tanulságosak lehetnek napjaink Európájában, amikor Európa remilitarizálásának lehetünk tanúi. Atatürk az Oszmán Birodalom teokratikus rendszerével, Robert Schuman a francia-német versengés gondolatával szakított. Míg Atatürk a békét a modernizáció előfeltételének tekintette, Schuman ugyanezt a békét az európai integráció motorjává tette. Schuman gondolatai olyan meghatározóak voltak, hogy évtizedekkel később az egykori köztársasági elnök Mádl Ferenc is, aki hallgatóságként részt vett az Európa Tanács egyes ülésein, ahol a karzatról az alapító atyák, Konrad Adenauer, Robert Schuman, Alcide de Gasperi, Jean Monnet szónoklatait hallgathatta[1], úgy emlékezett vissza, hogy „működése közben láthatta Európát.”
Bevezetés
Első pillantásra Musztafa Kemal Atatürk és Robert Schuman összehasonlítása szokatlannak tűnhet, hiszen egy katonatisztből lett muzulmán államalapító és egy mélyen hívő kereszténydemokrata politikusról van szó, ha azonban közelebbről megvizsgáljuk „A törökök atyjá”-nak, illetve „Európa alapító atyjá”-nak életpályáját és gondolatait, akkor számos hasonlóságot fedezhetünk fel és a béke irányába tett fontos lépéseik és az európai integrációt szolgáló tevékenységükkel kapcsolatban. Ezek a párhuzamok különösen tanulságosak lehetnek napjaink Európájában, amikor Európa remilitarizálásának lehetünk tanúi.
Különös aktualitást ad ennek az összevetésnek, hogy Robert Schuman 140 évvel ezelőtt, 1886. június 29-én, Musztafa Kemal Atatürk 1881-ben született, idén 145 éve. Az évfordulók mindig kiváló alkalmat adnak a visszaemlékezésre és a számvetésre. Két kortársról beszélünk, akik eltérő környezetből érkeztek, és mindketten egy-egy sorsfordító katasztrófa (az első, illetve a második világháború borzalmai) tapasztalatai révén szembesültek azzal a felismeréssel, hogy az „európai orientáció” nem pusztán földrajzi vagy gazdasági döntés kérdése, hanem a túlélés és a modernizáció útja is egyben. Bár az egyikük kívülről kapcsolta országát Európához, a másik pedig belülről építette újjá azt, az alapvető politikai logikájuk meglepően hasonlóságokat mutat közelebbről szemlélve: radikális szakítás egy gondolattal, amely gúzsba kötötte hazájukat.
Schuman gondolatai olyan meghatározóak voltak, hogy évtizedekkel később az egykori köztársasági elnök Mádl Ferenc is, hallgatóságként részt vett az Európa Tanács egyes ülésein, ahol a karzatról az alapító atyák, KonradAdenauer, Robert Schuman, Alcide de Gasperi, Jean Monnet szónoklatait hallgathatta[2], úgy emlékezett vissza, hogy „működése közben láthatta Európát.”[3]
Atatürk az Oszmán Birodalom teokratikus rendszerével szakított. A szultáni hatalmat nem megreformálta, hanem eltörölte, ezzel együtt radikálisan új alapra helyezte a török identitást. Az iszlám helyett annak középpontjába az etnikumot helyezte, hangsúlyozva annak európai jellegét: a szekularizáció, , a latin ábécé bevezetése, a nyugati öltözködés és szokások átvétele, a nyugati típusú oktatás bevezetése és a jogrendszer európai minták szerinti átalakítása mind azt a célt szolgálta, hogy Törökországot visszavonhatatlanul a nyugati civilizáció részévé tegye. Atatürk ugyanis felismerte, hogy a Nyugattal való megbékélés a belső fejlődés záloga.
Robert Schuman a francia-német versengés gondolatával szakított. Felismerte, hogy Franciaország és Németország örökös rivalizálását az európai hegemóniáért csak egy teljesen új logika, az erőforrások egyenlő hozzáférésen alapuló, közös felhasználása és a közös, szupranacionális célok kitűzése törheti meg.[4] Schuman első lépésként a szén- és acéltermelés közös ellenőrzésével (Schuman-nyilatkozat, 1950) kívánta elkerülni az újabb háborút és a tartós békét megvalósítani.
Atatürk híres doktrínája – „Béke hazánkban, béke a világban” – így tökéletes összhangban van a schumani alapelvekkel. Míg Atatürk a békét a modernizáció előfeltételének tekintette, Schuman ugyanezt a békét az európai integráció motorjává tette.
Az európai értékközösség szerepe az integrációban
A mai Európa – a geopolitikai feszültségek és az integrációs viták időszakában – ugyanazokkal a dilemmákkal küzd, amelyekre ők ketten választ próbáltak adni. Az európai integrációs szervezet kétségkívül válaszút elé érkezett, a további fejlődését illetően már most is heves viták folynak. Az integrációs szervezet működésével kapcsolatos elégedetlenséget, az Európában zajló vitákat jól mutatják az olyan jelenségek, mint a Brexit, az orosz-ukrán viszony elfajulása, az európai belső biztonság megrendülése. Napjainkban ezért egyre hevesebb viták folynak a közös európai értékekről és Európa jövőjéről, és ezekben a vitákban rendre felmerül az a vád, hogy a másik fél eltávolodott a közös európai értékektől.
Ilyen helyzetben mindig célszerű visszatérni a gyökerekhez és megvizsgálni azt, hogy az európai integráció gondolatának szülőatyja, Robert Schuman milyen alapokra építette az európai integrációt, melyek azok a gondolatai, meglátásai , amelyek a jelenlegi helyzetben is kiutat mutathatnak egy kiegyensúlyozott, általánosan elfogadott működés felé. Ha helyesen akarjuk értelmezni a közös európai értékek fogalmát, nem a jelen nézeteiből, hanem a történelmi gyökerekből kell kiindulnunk. Atatürk szerepe ebben a helyzetben azért fontos, mert megmutatja, mit tekintett az európai identitás lényegének egy másik, nem keresztény nézőpontból.
Atatürk szerepe Törökország európai kapcsolatainak erősítésében
Atatürk számos beszédében és újságokban megjelentett cikkekben is elemezte Törökország és Európa kapcsolatát, és mindig kiállt Törökország nyugat-európai mintájú modernizációja mellett.[5] Atatürk a régi oszmán identitás helyett egy új identitást és nemzetfogalmat kívánt megalkotni.
Atatürk személyes történelmi küldetésének tekintette Törökország modernizációját: „Minden nagy mozgalomnak a néplélek mélyébe kell lebocsátania gyökereit: ez a forrása minden erőnek és minden nagyságnak. Minden más rom és por. Népemet mindaddig kézen fogva vezetem, ameddig nem lesznek biztosak léptei, és ameddig nem ismeri útját. Akkor majd szabadon választja meg vezetőjét, és önmagát is tudja kormányozni. Népem addigra már felkészült lesz, és én visszavonulhatok. Előtte azonban semmiképp!”[6] – mondta Atatürk.
Atatürk Szalonikiben (a mai Görögország területén) született 1881. március 12-én, és már gyerekkorától kezdve katona szeretett volna lenni. 1910-ben Franciaországban hadiakadémiai tanulmányai során az európai életmód, hagyományok, szokások, továbbá ez európai politikai gondolkodásmód és attitűd tanulmányozása révén olyan tudást szerzett, mely szerepet játszott későbbi reformjainak a kidolgozásában. Az első világháború után a Törökországot feldaraboló sevres-i békeszerződés nyomán elcsatolt török többségű területeket egy függetlenségi háborúban visszaszerezte a török nép számára.[7] Erőfeszítéseinek köszönhetően került sor a lausanne-i békeszerződésre, amely alapján Törökország megtarthatta ezeket a területeket. Miután 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot, Musztafa Kemalt választották államfővé.[8]
Hatalomra lépése után reformok sorozatával formálta át a törökség kultúráját és mindennapjait. 1924 áprilisában törvényt fogadtak el a kalifátust megszüntetéséről, és egy másik törvénnyel megszüntették a vallási ügyek minisztériumát is.[9] Atatürk eltörölte az arab írást, és helyette a latin betűs ábécét tette kötelezővé.[10] Törökországban 1925. december 26-án a Nagy Nemzetgyűlés bevezette a nemzetközi (keresztény) időszámítást, és az éjfélkor induló 24 órából álló napi időbeosztást is, ennek következtében megszűnt az órák napnyugtától való számolásának rendszere, amely korábban a napi öt kötelező muzulmán ima idejét szabályozta, továbbá vasárnap lett a munkaszüneti nap.[11]
Atatürk 1923-ban saját pártot alapított Köztársasági Néppárt néven. Ő írta a párt programját 1931-ben, amely összegezte a legfontosabb célkitűzéseket.[12] Ebben a dokumentumban jelent meg először a kemalizmus „hat nyila”, a kemalizmus lényegét összefoglaló hat elv, amelyeket 1937-ben az alkotmány szövegébe is beépítettek: a republikanizmus, a szekularizmus, a nacionalizmus, a popularizmus, az etatizmus és a forradalmiság (vagy reformizmus).[13] A 6 nyíl egyetlen cél szolgálatában állt: hogy Törökország és a török nemzet minél előbb nyugatos, európai országgá és nemzetté formálódjon. Atatürk szavaival élve: „Nyugatiak vagyunk. Ha büszkék vagyunk is világhódító múltunkra, láncait széttörjük, és az elmúlt évszázad kultúrájának útján haladva, azon fáradozunk, hogy ennek szintjét meghaladjuk.”[14]
Atatürk 1923-ban a nyugatosodás kapcsán ezt mondta: „Mi nem azért vesszük át a nyugati civilizációt, hogy utánozzuk őket. Amit benne jónak találunk azért, mert megfelel a mi sajátosságainknak, azt világszínvonalon fogjuk a magunkévá tenni. Az országok eltérnek egymástól, de civilizáció csak egy van, és nemzeti felemelkedés érdekében elkerülhetetlenül csatlakoznunk kell hozzá. Az Oszmán Birodalom megtorpanása is akkor kezdődött, amikor az Európa fölött aratott győzelmeikből fakadó elbizakodottságában elvágta az őt az európai népekhez kötő szálakat. Ez hiba volt, és mi nem esünk még egyszer ebbe a hibába… A török nép minden művelt nemzet barátja.”
Robert Schuman életútja, munkássága és gondolatai
Robert Schuman 1886. június 29-én született a luxemburgi Clausenben. Érdekes információ, hogy ugyan Schuman Luxemburgban született, német állampolgár volt. Ez annak köszönhető, hogy apja, Jean-Pierre Schuman, aki Évrangéból, Lotaringiából származott, 1871-ben, az Elzász-Lotaringia Németországhoz való csatolását követően német állampolgárságot szerzett. Katolikus vallású szülei, lotaringiai származású apja és luxemburgi anyja révén gyermekkorától kezdve két nyelven is beszélt.[15]
Robert Schuman a Luxemburgban kezdte középiskolai tanulmányait, majd a metzi Császári Gimnáziumban tanult tovább. Az érettségit követően Bonnban, Münchenben, Berlinben és végül Strasbourgban jogot, gazdaságpolitikát, teológiát, nemzeti és globális közgazdaságtant és pénzügyeket tanult.[16]
Az első világháború alatt, 1914 és 1918 között Schuman polgári szolgálatot teljesített a Boulay kerületi főparancsnokság adminisztrációjában. Robert Schuman 1919-ben vált francia állampolgárrá az első világháború után, a versailles-i békeszerződés megkötését követően.
A két világháború közötti időszakban Schuman a Parti Démocrate Populaire (PDP), a későbbi Kereszténydemokrata Párt elődjének tagja volt. Mandátumát képviselőként 1940 augusztusáig tölthette be. 1940 májusában, a második világháború kitörése után menekültekért felelős államtitkárként dolgozott. Franciaország kapitulálásakor, 1940 augusztusában a Gestapo letartóztatta Párizsban, mivel nem volt hajlandó együttműködni a nemzetiszocialista Németországgal.[17] Letartóztatása után először kitoloncolták Lotaringiából, majd Neustadt am Rheinbe deportálták, ahol „különleges őrizetben” tartották. 1942-ben sikerült megszöknie innen, és különböző katolikus intézményekben bujkált a háború végéig.[18]
1946 és 1947 között pénzügyminiszter volt, majd 1947. november 23-án miniszterelnök lett.[19] Miniszterelnöki pozíciója 1948-ban ért véget. 1948 és 1952 között nyolc rövid ideig működő kormányban külügyminiszterként dolgozott.[20]
Schuman 1950. május 9-én tartotta történelmi jelentőségű nyilatkozatát.[21] A nyilatkozat két központi értéket – a békét és a szolidaritást – helyezte a középpontba.[22] Beszédében Schuman így fogalmazott: „Az európai nemzetek összefogásának feltétele, hogy megszűnjön a Franciaország és Németország között fennálló évszázados ellentét. Ezért az első lépést elsősorban Franciaországnak és Németországnak kell megtennie.” [23] A nyilatkozatban hangsúlyozta azt is, hogy: „Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritást megteremtésére van szükség. Az európai nemzetek összefogásához szükség van arra, hogy Franciaország és Németország között megszűnjön az évszázados ellentét.[24]
Az integráció lényegét Schuman az európai szellem érvényesülésében ragadta meg: „[a]z Európa Tanács alapokmányának aláírásakor mindenkinek eszébe juttattam, hogy még nincs meg az Európa mindenki által elismert meghatározása. … Nem áll szándékomban földrajzi határvonalat húzni Európa és a „nem Európa” közé. Van egy másik érvényes módja is a határok kijelölésének: az, amely megkülönbözteti azokat, akikben megvan az európai szellem, és azokat, akikben nincs”.[25] Robert Schuman tehát már kezdettől fogva értékközösségként tételezte az európai közösséget, amely ekkor még csak távlati cél volt.
Hangsúlyozta Schuman továbbá, hogy : „A demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét. Azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy mulandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogainak tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok.”[26] Schuman munkásságában és gondolataiban a kereszténység kiemelt helyet foglal el: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy kereszténységellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.”[27]
Befejezés
Joseph Weiler a nemzetközi jog és az európai jog professzora, a Keresztény Európa című könyvéhez írt bevezetőjében Mádl Ferenc kiemelte, hogy „….az európai álom már évszázadok óta része az európai történelemnek, s az európai történetírásnak.”[28]
Az európai integráció keretei közötti viták nem tekinthetőek új jelenségnek, hiszen az európai integráció a jelentős történelmi sérelmeken való felülemelkedését célzó békeprojektnek indult, ahol a közös értékek a közös múltból fakadnak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a történelmi gyökerekből kell kiindulnunk.
Atatürk és Schuman azért is különösen aktuálisak napjainkban, mert mindketten bebizonyították: a földrajzi és történelmi meghatározottság felülírható, a béke megteremthető. Európa nem egy statikus állapotként határozható meg, hanem egy dinamikus projekt, amelyet a válságok idején bátor, döntésekkel kell ismét tartalommal megtölteni és Európát a béke felé vezetni. Ma, amikor Európán belül a kulturális törésvonalak, az integrációs kihívások, háborúk nehéz helyzet elé állítják Európát és az egész világot, mindkét örökség figyelmeztetés: a békés együttélés és a béke keresése elengedhetetlen.
Mustafa Kemal Atatürk és Robert Schuman államférfiúi életművét összevetve láthatjuk, hogy bár a két politikus eltérő történelmi háttérből, különböző módszerekkel és eltérő földrajzi pozícióból közelített Európához, politikai logikájuk párhuzamokat mutat. Mindkét modell és életút tanulságként szolgálhat a 21. századi Európa geopolitikai és integrációs válságainak megértéséhez. Az ő példájuk bizonyítja, hogy
[1] Mádl Ferenc: Találkozásom Hans Kelsennel, in: Király Miklós (szerk.): „Fabula de te narratur”. Előadások Mádl Ferenc 80. születésnapjára (Bp., ELTE ÁJK, 2011. 70., 7. lj.).
[2] Uo.
[3] DOMANICZKY ENDRE MÁDL FERENC TUDÓS ÉS ÁLLAMFÉRFI, Mádl Ferenc Intézet, Budapest, 2023. MÁDL FERENC EMLÉKSOROZAT ISSN 2786–4367,381.
[4] L. bővebben: Prieger Adrienn – Pomeisl András József: A nemzetekfelettiség igazi értelme – Az európai integráció és a kereszténység kapcsolata Robert Schuman felfogásában. Európai Jog, 2026/1., 1-8.
[5] Dr. Prieger Adrienn – Dr. Paár Ádám: Atatürk, az Európai Unió előfutára, Európai Jog, 2018/2, 32.
[6] Flesch István: A Török Köztársaság története. Budapest, Corvina, 2007, 37-38.
[7] Dr. Prieger Adrienn: Halhatatlan Atatürk, Valóság, 2018/3. 68.
[8] Flesch i.m. 34.
[9] Flesch i.m. 34.
[10] Ceyhen Atuf Kansu: Mustafa Kemal Atatürk, Nap Kiadó, 2017, 81.
[11] Uo.
[12] Dr Prieger Adrienn: Doktori értekezés http://corvina.kre.hu:8080/phd/Prieger_disszertacio-10.24395_KRE.2018.004.pdf (Letöltés: 2026.07.09.)
[13] Atatürk Arastirma Merkezi http://www.atam.gov.tr/dergi/sayi-42/ataturkculuk-ve-ataturk-ilkeleri (Letöltés:2025.09.15.)
[14]Kerekesházy József: Az igazi Kemal, Egy Köztársaság születése, Pantheon, Budapest, 1943. Özgen Acar:Törökország sorsközössége a Nyugattal http://mek.oszk.hu/03800/03836/html/#36 (Letöltés: 2026.05.24.)
[15] Dr. Nemessányi Zoltán: Robert Schuman élete, Európai Jog, 2003/1., 37.
[16] Hamza Gábor: Az európai integráció „atyjának” politikai-szellemi munkássága és Magyarországgal való kapcsolata, Külügyi Szemle, 2016. tavasz, 116-117.
[17] Uo.
[18] Uo.
[19] Uo.
[20] Uo.
[21] Gábor Hamza, The Political and Intellectual Legacy of Robert Schuman, the “Father” of European Integration – with an Outlook on His Relations with Hungary, Civic Review, Vol. 15, Special Issue, 2019, 5–12, 10.24307/psz.2020.0201 Elterjedt vélekedés, hogy a Schuman-tervnek Jean Monnet a szellemi atyja, akinek koncepciója kiemelkedő hatással volt Schumanra, ezt azonban sokan vitatják, inkább a technikai részletek kidolgozását tulajdonítják a francia üzletembernek..
[22] Az Európai Tanács, Az Európai Unió Tanácsa, https://www.consilium.europa.eu/hu/schuman-declaration/ (Letöltés: 2025.11.25.)
[23] Pallai László: Az Európai Unió „alapító atyái” Robert Schuman, Jean Monnet, Paul-Henri Spaak, 2014/1. https://rubicon.hu/hu/cikkek/az-europai-unio-alapito-atyai (Letöltés: 2026.02.26.)
[24] A Schuman-nyilatkozat, 1950 májusa. european-union.europa.eu https://european-union.europa.eu/principles-countries-history/history-eu/1945-59/schuman-declaration-may-1950_hu (Letöltés: 2026.07.16.)
[25] The coming century of supranational communities, Strasbourg, Festival Hall, 16 May Schuman.info 1949.https://www.schuman.info/Strasbourg549.htm (Letöltés: 2026.06.16.)
[26] Robert Schuman: Európáért, Budapest, Osiris – MCC Press, 2022.38.
[27] SCHUMAN i.m. 67
[28] Weiler, J.H.H.: Keresztény Európa, Budapest, Szent István Társulat, 2006, 9-24.