A Corvinuson – az egyetemen, amely öt minisztert és 14 államtitkárt adott az új kormánynak – most indul levelező formában a szakpolitikai elemző és tanácsadó szakirányú továbbképzés ,amelynek szakfelelőse Molnár Gábor Tamás, az egyetem Társadalom- és Politikatudományi Intézetében a Közpolitika Tanszék adjunktusa. Arról kérdeztük, kinek szól ez a képzés, és mit ad annak, aki elvégzi.
A karrierlétra következő foka, belépő a közös ügyeink kapuján
A Közpolitika Tanszék korábban már kínált hasonló, igen sikeres levelező képzést, illetve évtizedek óta – és jelenleg is – kínál hasonló, közpolitikai profilú mesterképzést. E tapasztalatok fényében a tipikus jelentkező a levelező formában meghirdetett közpolitikai szakokon szerinte az, aki a saját munkájában futott bele abba, hogy az az alrendszer, amelyben eddig működött, nem feltétlenül működik jól – vagy hogy olyan elemzéseket kellene előállítania, esetleg szabályozáson ötletelnie, amely már meghaladja a korábbi képzettségét. Ezért is sokféle területről érkeznek a jelentkezők: többen közgazdász alapszakról, de érkeznek nemzetközi kapcsolatok és politikatudomány felől, sőt akár orvosi vagy gyógypedagógusi háttérrel is.
A levelező formában tanulók között helyettes államtitkártól nagyvárosi vezetőn át katonatisztig sokféle hátterű hallgató megfordult már. A tanszék közpolitikai képzései két, egymástól elkülöníthető eszközt adnak. Az egyik a közös nyelv, ugyanis egyre bővülő szakmai közösség foglalkozik a társadalom és a kormányzat előtt álló problémákkal, és ebbe úgy lehet érdemben becsatlakozni, ha valaki elsajátítja a hozzá tartozó fogalmakat és módszereket – vagy legalább tudja, mit kell megtanulnia, ha új területre merészkedik.
„Ezt nehéz autodidakta módon, könyvtárból vagy internetről pótolni, mert a lényegi rész a tanteremben zajló, gyakran parázs vita, akár az oktatóval, akár a hallgatók között”
– világított rá Molnár. A másik eszközről Hajnal György, a Corvinus egyetemi tanára, a Közpolitika Tanszék vezetője és a hazai közpolitika- és kormányzáskutatás (public governance) egyik legismertebb alakja beszélt, gyakorlatiasabban: „mindenki ül valamilyen munkahelyi közegben, ahol határidők, papírok és iszonyatos mennyiségű információ kavarog, és időnként jó esetben is csak lovagolni tud a káosz hullámain. Egy ilyen képzés értelme az, hogy az ember a maga számára tudja strukturálni, elhelyezni és értelmezni a szembejövő jelenségeket – akár helyi, akár országos vagy európai szinten dolgozik”.
De mit jelent a gyakorlatban a közpolitikai szaktudás, és mire lesznek képesek, akik a képzést elvégzik? Molnár Gábor Tamás úgy fogalmazott:
Ez komplex, integráló tudás, amely a közösség problémái köré szerveződik – a kihívások felismerésétől, a strukturáláson, az alternatívák feltárásán és mérlegelésén át a válaszok utólagos értékeléséig tart. Éppen ezért nincs tipikus munkanapja egy ilyen szakembernek.
Arra a kérdésünkre, melyik a legfontosabb készség – adatelemzés, közgazdaságtan, jog vagy kommunikáció –, egyiket sem választotta. A közpolitikai elemző hozzáadott értéke szerinte ugyanis nem az, hogy pontosabban számol, hanem hogy tudja, milyen további szempontokat kell a számok mellé tenni: etikai kérdéseket, a politikai megvalósíthatóságot, a kormányzaton belüli szervezeti struktúrát. És azt is tudja, milyen szűkebb területen dolgozó szakembereket kell bevonni.
Hajnal György ehhez egy attitűdbeli jellemzőt tett hozzá. Mind nemzetközi vizsgálatok, mind saját tapasztalatai alapján markáns sajátosságok vannak azok gondolkodásmódjában és értékrendjében, akik erre a pályára mennek:
A közügyek és a közjó iránti fogékonyság és a tenni akarás nemcsak leíró jellemzőjük, hanem feltétele is annak, hogy valaki jól tudja csinálni ezt a munkát.
A Corvinuson ezért a felvételinél a motivációra jelentős pontszám jut, és a jelentkezőknek meg kell győzniük az oktatókat arról, hogy értik, miről szól a közösségi ügyekkel való foglalkozás.
Sokszor nem az idő hiányzik a jó döntéshez, hanem a szándék
Azt is megkérdeztük, nem lassítja-e le túlságosan a folyamatokat, ha túl sok szakmai előkészítés előzi meg a döntéseket. Molnár Gábor Tamás szerint egy demokratikus döntéshozatalnál a vita amúgy is eltart valameddig, és közben elkészülhetnek az azt tápláló elemzések is. Ez nem gát, hanem erőforrás-befektetés, amelynek a végén nagyobb eséllyel látunk tisztán az alternatívák között.
Hajnal György radikálisabban fogalmazott: a problémák szinte mindig régóta ott vannak, a legtöbb törvényjavaslatot nyugodtan be lehetett volna nyújtani két hónappal korábban, és nyugodtan lehetne róla szavazni két hónappal később is.
Az időnyomás sokszor valóban fennáll. Azonban annak forrása többnyire az a politikusi szándék, hogy a határozott cselekvés látszatát keltsék, és uralják a kommunikációs teret
– mondta. A kérdés tétje pedig jelentős: egy elemzés költsége eltörpül amellett, mennyi pénz és erőforrás vész el, ha egy intézkedés rossz irányba indul el. Egy sokat emlegetett negatív példaként a vasárnapi boltzárat hozták fel, amelyet alig egy év után vissza kellett vonni, bár ott a politikai okok is jelentősek voltak.
A nem megfelelően előkészített és visszacsatolt végrehajtás jól dokumentált esete a közoktatás centralizációja. Molnár Gábor Tamás szerint a deklarált célokkal – az egyenlőtlenségek mérséklésével és a gördülékenyebb végrehajtással – szemben jellemzően az ellenkezője történt, amit a rendszer idei átvilágítása is megerősített.
Pozitív példát is kértünk az elmúlt 16 évből: Hajnal György a hálapénz kivezetését említette, egy évtizedek óta evidenciának tartott gyakorlat felszámolását – arról viszont máig nem tudni, pontosan milyen elemzés állt az intézkedés mögött.
Nemcsak a minisztériumoknak képeznek
Arra is rákérdeztünk, hol tudnak elhelyezkedni a végzettek. Hajnal György szerint az elmúlt években két fő irány alakult ki. Az egyik a kormányzati szféra: volt, aki például a Pénzügyminisztériumban adóhatásokat elemzett, mások a Központi Statisztikai Hivatalnál vagy a jegybanknál kötöttek ki.
A másik irány az elemző- és tanácsadó cégek világa, amelyek kormányzati, önkormányzati és uniós projektekbe dolgoznak be – ez a tanácsadás és a kutatás közötti szürke zóna, ahol háttértanulmány, adatfelvétel vagy az uniós projekteknél kötelező ex post, vagyis utólagos hatásértékelés a feladat. Kisebb részük az advocacy típusú – magyarul a leginkább talán érdekérvényesítésnek nevezett – tevékenységek irányába indul, illetve néhányan a média vagy a politika felé mozdulnak el.
Molnár Gábor Tamás hozzátette: egy egészségesen működő demokratikus kormányzás közel sem csak az államot foglalja magába. Minél többféle szereplő tud érdemben bevonódni, annál több szervezetnél van szükség erre a tudásra – a civil szférától az önkormányzatokon át az úgynevezett szabályozott iparágakban működő magáncégekig, mint az infrastruktúra, az energetika vagy a pénzügyek.
Sokaknál nem a fizetés az elsődleges szempont, hanem hogy egy jobb országot építsenek
Megkérdeztük, mennyire tud az állam versenyezni a versenyszféra béreivel, ha egyszer a végzettek jó része tanácsadóként vagy banki elemzőként is elhelyezkedhet. Hajnal György szerint a néhány éve végzett, jellemzően a központi közigazgatásban dolgozó öregdiákok az alumnitalálkozókon nem a bérezésre panaszkodtak.
Ha valaki a teljes csomagot nézi – túlóra, taposás, stressz –, akkor, egyéni értékválasztásaitól függően, akár egy Big Four-cégnél, vagyis a négy legnagyobb nemzetközi könyvvizsgáló-tanácsadó vállalat valamelyikénél sem feltétlenül jár jobban
– véli. Amire panaszkodtak, az sokkal inkább az volt, hogy van-e a munkájuknak hatása, figyelembe veszik-e, amit letesznek az asztalra, egyáltalán megkérdezik-e őket. A pozitív társadalmi hatás lehetősége szerinte inkább megvan egy jól működő kormányzatban, mint egy magáncégnél, és akiben megvan a tenni akarás, annak ez kompenzálhatja a valamivel alacsonyabb jövedelmét.
Molnár Gábor Tamás szerint ráadásul nem érdemes fekete-fehéren gondolkodni a karrierutakról: a szektorok közötti átjárás általános trend, amelybe Magyarország is beilleszkedik, és ez azért is hasznos, mert így jobban áramlik az információ a szereplők között.
Az AI olcsón előállítja a látszatot – de nem a mérlegelést
Azt is megkérdeztük, mennyiben írja át a mesterséges intelligencia terjedése, hogy mire lesz szüksége ezeknek a szakembereknek. Molnár Gábor Tamás szerint az elemzői munka integráló jellege nem alakul át attól, hogy beiktatják a folyamatba az AI-t, az egyes részfeladatok technikai megvalósítása viszont átalakul – az adatelemzés vagy a nagy szövegkorpuszok feldolgozása olcsóbbá válik, így több alternatívát lehet gyorsan megvizsgálni.
A veszély ott kezdődik, ha ezt összekeverik magával a megoldással, hiszen minden társadalmi problémának van olyan eleme, amely nem számszerűsíthető, és nem táplálható be értelmesen egy gépbe. A nagy nyelvi modellek – a hatalmas szövegmennyiségen tanított rendszerek – szofisztikáltsága ráadásul azt a benyomást kelti, mintha ezeket a minőségi szempontokat is kezelnék.
„A gondolkodásnak a látszatát nagyon jól tudja adni, és nagyon olcsón” – fogalmazott.
Hajnal György, aki az ENSZ közigazgatási szakértői bizottságának is tagja, hozzátette: ott is rendszeresen felmerül az AI-nak a kormányzásra gyakorolt hatása, de a technológia villámgyors fejlődésével nem könnyű lépést tartani.
Molnár külön szabályozói problémának nevezte, hogy a hivatali dolgozók milyen adatokat töltenek fel a magáncégek modelljeibe – ez a munkavégzést mindenütt átalakító technológia esetében annak példája, amikor a kormányzat saját magát sem tudja eléggé szabályozni. Az emberi mérlegelés szerintük épp azért nem iktatható ki, mert a modellek vakfoltjaira és túlhangsúlyozott elemeire csak az képes rámutatni, aki ért a tárgyhoz.
„Skandinávia nem lesz itt, de ennél azért sokkal jobban is lehetne”
Zárókérdésként azt tettük fel, hogy lehet-e Magyarországon reneszánsza a közpolitikai vitának, eljuthatunk-e oda, mint mondjuk Dánia, ahol minden fél leül az asztalhoz, és a döntéshozatal során hangsúlyosan figyelembe veszik valamennyi szereplő álláspontját.
Hajnal György a dán példánál leszögezte, hogy itt nem arról van szó, hogy barátságosan fogják egymás kezét és énekelve hoznak döntéseket, hanem ölre menő viták vannak. „De a végén többnyire születik egy mindenki számára elfogadható döntés”.
„Nagyon mélyről jövünk, Skandinávia nem lesz itt, de a kérdést szűken értve igen, sokkal jobban is lehetne ezt csinálni Magyarországon”
– reagált a felvetésünkre, hozzátéve, hogy azért bizakodó a jövőt tekintve. Molnár Gábor Tamás optimista, még ha a skandináv modell évszázadok alatt fejlődött is ki, és nem importálható, szerinte azok a politikusok, akik teret adnak a különféle szereplők bevonódásának, beláthatják, hogy ebből hosszabb távon legitimitást is lehet kovácsolni.
Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Budapesti Corvinus Egyetem közreműködésével jött létre.
(Borítókép: Molnár Gábor Tamás és Hajnal György 2026. augusztus 17-én. Fotó: Kertész Renáta / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!