Index - Belföld - Megrongált kukák, bántalmazott boltosok és éjszakai járőrözés – a palackozás felfüggesztését kéri egy polgármester

A visszaváltási rendszer 2024 nyári indulásakor a legnagyobb fejfájást még az okozta, hogy az emberek egyszerűen nem éltek vele. Az akkori számítások szerint évente mintegy 3,5 milliárd italcsomagolás került forgalomba – ez napi 9,6 millió betétdíjas terméket jelentett, amiből jó, ha 3,5 millió jutott vissza a REpontokba. A matek kíméletlen volt: naponta több mint hatmillió darab, egyenként ötven forintos csomagolás végezte a kukákban. Ez napi háromszázmillió forintot jelentett a szemétben.

Ez az arány mára drasztikusan megfordult. A MOHU nyilvános számlálója szerint mostanáig több mint hatmilliárd csomagolást nyeltek el az ország automatái. A cég lapunknak megerősítette, hogy a palackok, üvegek és dobozok csaknem kilencven százaléka már visszakerül a rendszerbe, amivel Magyarország az európai élvonalba katapultált.

A javuló statisztikának viszont lett egy olyan, húsbavágó mellékhatása, amivel a bevezetéskor szinte senki sem számolt. Minél kevesebb palack hever az utcán, az erre vadászók annál mélyebbre ásnak a kukákban a maradékért. És még van miért, hiába a 90 százalék körüli visszaváltási arány, hiszen a palackok nagyjából 10 százaléka, ami durván 960 ezer palackot jelent naponta, így is sem kerül be a körforgásos rendszerbe. Vagyis továbbra is 48 millió forint landol a szemetesekben naponta.

A kukakommandó

Terézvárosban a jelenség lassan másfél éve mindennapos. A kerület 2025 tavaszán szigorított a hulladékkezelési szabályokon, a társasházak azóta csak a szállítás előtti este nyolc után tehetik ki az szemeteseket az utcára, a köztisztasági cég pedig a polgárőrséggel közösen éjszakai járőrszolgálatot indított. Ezt hívják a pesti zsargonban „kukakommandónak”.

Soproni Tamás polgármester szerint azonban mindez édeskevés. Lapunknak arról beszélt, hogy a rendszer bevezetése óta állandósult a szemetesek kiborogatása és rongálása. Egyre több társasház panaszkodik arra, hogy a gyűjtők erőszakosan próbálnak bejutni a lépcsőházakba és belső udvarokra, csak hogy hozzáférjenek a kukákhoz.

A polgármester szerint eközben maga a visszaváltás is akadozik.

Alig találni automatát a kerületben, ahol pedig van, ott az gyakran működésképtelen, mocskos, kígyózó sorok állnak előtte, az emberek órákat gyalogolnak, hogy visszakapják a pénzüket

– fogalmazott, hozzátéve, hogy Terézvárosban több üzlet egyszerűen megszüntette a visszaváltás lehetőségét a tarthatatlan állapotok miatt.

A VI. kerület kiemelt büdzsével működteti a köztisztasági cégét, támogatja a társasházi kamerarendszerek kiépítését, és súlyos milliókat költ a szétvert kukák pótlására. Soproni szerint ez a felállás alapjaiban hibás.

„Míg mi jelentős anyagiakat fordítunk a palackvisszaváltás mellékhatásainak csökkentésére, addig az országos szolgáltatás a profitot központosítja, a terhekből ugyanakkor semmit sem vállal, azt az önkormányzatokra tolja” – mondta a polgármester. Szerinte az lenne a minimum, ha a MOHU a keletkező extraprofitjából hozzájárulna a köztisztaság és a közterületi hulladékgyűjtők fenntartásához.

Soproni odáig ment, hogy a kormányhoz fordult. Azt kérte, hogy 2027. január elsejéig függesszék fel a jelenlegi rendszert, és az átmeneti idő alatt a rendvédelmi, szociális és önkormányzati szereplők bevonásával dolgozzanak ki egy működőképes alternatívát.

Radikális döntés lenne, amire nem kellene sort keríteni, ha a szolgáltató a bevezetés előtt kialakította volna a szolgáltatásoknak azokat a feltételeit, amelyek a működtetéshez szükségesek, akár külföldi minták alapján is. Mivel a bevezetést a jelek szerint nem előzte meg a rendszer átgondolt kialakítása, és menet közben sem kezelte a problémákat a MOHU, így nem maradt más eszköz, mint a károk minimalizálása a szüneteltetéssel és újratervezéssel

– fogalmazott a polgármester.

Ettől függetlenül szerinte nem annyira szélsőséges a gondolat.

„Én soha nem a rendszer megszüntetéséről beszéltem, hanem csak annak felfüggesztéséről, amíg több a lakók kára, mint a haszna. A megszüntetéshez képest a felfüggesztés nem tekinthető radikálisnak, hanem csak ésszerű lépésnek” – jegyezte meg a polgármester.

Más uniós országokban is van palackvadászat, de nem annyira látványos, mint Budapesten

A palackvisszaváltás körforgásos rendszerét nem Magyarországon álmodták meg. Ugyanis Európai Uniós kötelezettségünk, hogy kötelező betétdíjas rendszert üzemeltetni. Emellett pedig szintén uniós cél, hogy minden tagországnak 70 százalékos legyen az újrahasznosítási aránya, 2029-re pedig ez a célszám 90 százalék.

Ebbe azonban nem szólna bele Soproni Tamás szerint az, ha felfüggesztenénk a visszaváltási rendszert januárig.

Az EU-s kötelezettségünk teljesítését nem érintené, ha néhány hónapra – amíg az érintettek értékelik a tapasztalatokat és kidolgozzák a rendszerrel járó problémák megoldását – felfüggesztenék a jelenlegi működést. De ezt nem egy kerületi polgármesternek kell orvosolni, és nem egy kerületi polgármester dolga olyan átgondolt rendszert kialakítani és működtetni, ami a lakossági igényeket és az uniós elvárásokat is kielégíti. Szívesen részt veszek egyébként bármilyen egyeztetésen, megbeszélésen a többi belvárosi polgármesterrel együtt, hogy a jelenlegi problémákat feltárjuk, kezeljük

– vélekedett a városvezető.

Kiemelte, hogy egyébként más uniós tagországokban is létezik palackvadászat a körforgásos rendszer miatt, de sehol nem olyan mértékű, mint Budapesten és sehol nincsene olyan „látványos anomáliák”, mint a magyar fővárosban.

Ennek szerinte több oka van:

Palackvisszaváltás biztosítása: „a nyugat-európai országokban azt látjuk, hogy nem csak a nagyokban, hanem szinte minden kis üzletben is működik visszaváltó gép. Ennek eredményeként a lakosság nem csak vissza akarja, hanem vissza is tudja váltani a palackokat, azok nem kerülnek tömegével a kukákba, és ily módon a kukák tartalma nem vonza a palackgyűjtőket. Hazánkban a visszaváltás nem biztosított, egy rettentően nehezen elérhető szolgáltatás, és az azt övező körülmények is áldatlanok. Terézvárosban több üzlet a kezdés óta meg is szüntette a visszaváltás lehetőségét.”
Szociális problémák: „Budapesten szemmel láthatóan ha nem is tömegek, de nagyon sokan egyetlen jövedelemforrásként tekintenek a palackok visszaváltására. Vidékről csoportok jönnek a fővárosba, itt élnek az utcákon, megélhetésük alapja pedig a palackvisszaváltás. Ez súlyos szociális, lakhatási, megélhetési probléma eredménye, amit az előző kormány idézett elő, de a mostaninak kell kezelni. Emellé társul még az országosan is megjelenő drogprobléma, ami az országos prevenciós program hiányának, valamint a függőség, az addiktológiai, pszichiátriai szolgáltatások hiányának eredménye. Magyarországon ez a csomag az, ami miatt a palackvisszaváltás teljesen más és sokkal látványosabb problémákat okoz, mint mondjuk Nyugat-Európában.”

A palackvadászatból eredő közbiztonsági problémák kezelése a polgármester szerint a rendőrség dolga.

„Terézváros élen jár a kerületi rendőrség anyagi segítésében azért, mert az elmúlt években ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy egyáltalán működőképes maradjon a rendfenntartás” – mondta.

Soproni Tamás azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy a rendőrség jelentős létszámhiánnyal küzd, amin szerinte csak az állami bérrendezés javíthat.

„Javasoltam, hogy az önkormányzatok által befizetett szolidaritási adóból ún. Budapest-pótlékot vezessenek be a fővárosi rendőröknél, hogy legalább a pályaelhagyás megállítható legyen. Emellett szolgálati lakásokkal is támogatjuk a helyi rendőröket, de állami beavatkozás nélkül mindez kevés ahhoz, hogy elegendő legyen a létszám és megfelelő a felszerelés”

– jegyezte meg.

A palackvadászatból eredő köztisztasági problémák kezelése viszont már az önkormányzatok és a társasházak feladata. Terézvárosban ez a feladat így az önkormányzat saját cégére hárul, azonban a polgármester szerint a MOHU-nak ki kellene vennie a részét feladatból.

„A palackvisszaváltásből azonban olyan többletfeladatok és olyan többletköltségek keletkeztek, melyekkel egyrészt előre nem tudtunk kalkulálni, másrészt a jelentős ráfordítás ellenére sem tudja orvosolni a problémákat, hanem csak utólag kezeli a károkat (pl. mi nem tudunk több automatát kihelyezni). Az lenne a fair, ha a MOHU kérésünknek eleget téve leülne tárgyalni végre, és nem csak a profitot szedné be, hanem a költségekből is részt vállalni az egyébként is forráshiányos önkormányzatoknál. A MOHU azonban még csak nem is válaszolt arra a levelemre, melyben személyes találkozót kezdeményeztem a teherviselés megosztásáról” – fogalmazott.

Keszthelyi Dorottya szerint a kormány is felelős a kialakult helyzetért

Keszthelyi Dorottya DK-s fővárosi képviselő ugyanezt a problémát látja, de más utat javasol. Ő szeptember végére készít elő egy előterjesztés-csomagot a Fővárosi Közgyűlésnek, amely leállítás helyett inkább a szabályok átírását célozza.

Keszthelyi szerint az alapprobléma az, hogy az állam központosított egy tevékenységet, és az azzal járó társadalmi konfliktusokat „elegánsan áthárította a helyi szereplőkre”. Mint mondta, elfogadhatatlan, hogy a hulladékgazdálkodás államosítása után minden ebből fakadó utcai feladat a rendőrségre és a kivéreztetett fővárosi önkormányzatra maradjon. Budapest kasszája ugyanis üres, mivel alig egy hónapja inkasszálták a város folyószámlahitelét, és hetedik éve nincs elég forrás az alapvető közszolgáltatásokra sem.

A képviselő javaslatai több pilléren nyugszanak:

Rugalmas kukaszabályok: A kerületek maguk határozhassák meg, mikor lehet kitenni a kommunális hulladékot az utcára.
Állami források: A kormány adjon pénzt a fővárosi köztisztasági feladatokra, a Fővárosi Szociális Közalapítványon keresztül pedig célzott drogprevenciós, lakhatási és addiktológiai projektekre.
Készpénz helyett levásárlás: A gépek ne adjanak ki készpénzt, csak bolti utalványt.
Korlátozott kosár: A betétdíjból kapott blokk ne legyen beváltható 18 éven felülieknek szóló termékekre (alkoholra és energiaitalra).

Keszthelyi is elismeri, hogy az utóbbi két pont komoly egyeztetést igényelne a kiskereskedelmi láncokkal, és egyelőre csak a probléma felszínét kapargatja.

De valójában kik gyűjtik a palackot?

Felmerül a kérdés, hogy kik azok a tömegek, akik nap mint nap a fővárosi kukákat bújják?

A közbeszéd automatikusan hajléktalanokról beszél, a Keszthelyi szerint ez azonban tévedés. Beszédes példa, hogy a fővárosi hajléktalanellátást végző BMSZKI a Kőbányai úti nagy telephelyére telepített egy automatát, amit később kisebb kapacitásúra kellett cserélni, mert a lakók egyszerűen nem vitték oda a palackokat. A „vadászat” annyira a belvárosra koncentrálódik, hogy a BMSZKI ezerfős ügyfélköre szinte teljesen kimarad belőle.

Nem ők gyűjtik zömében a palackokat

– fogalmazott Keszthelyi, aki szerint egy teljesen új társadalmi csoport jelent meg az utcákon. Hogy mekkora, arra csak becslések vannak. Győri Péter szociológus a nyár elején öt-hatezer, a városban újonnan felbukkant emberről beszélt, de átfogó kutatás még nem készült. Épp ezért szerveznek a kerekasztal-beszélgetést a Budapesti Vöröskereszttel és a terepen dolgozó szakemberekkel.

Ami viszont a képviselő szerint már most látszik, az a bűnszervezetek megjelenése. Bár a kukázás önmagában nem bűncselekmény – hanem szabálysértés –, egyre több a kényszerítés gyanúja: embereket szerveznek be és köteleznek gyűjtésre, kísértetiesen hasonló módszerekkel, mint a korábbi évek koldusmaffiái. Erre a masszív készpénzáramlásra ráadásul az utcai kábítószer-kereskedelem is gyorsan rátelepült.

Keszthelyi ugyanakkor óv az általánosítástól.

Amikor Pusztazámorról jön két kamasz gyerek, tizenhárom-tizennégy évesek, reggel fölülnek a vonatra, följönnek Pestre, összeszednek palackokat, leadják és plusz tízezer forinttal mennek haza. Azt azért valahol meg lehet érteni. Velük nem akarok kiszúrni

– mondta a képviselő.

Hiányzó rendőrök és megvert eladók

A rendészeti oldal eközben a saját túléléséért küzd. Keszthelyi konkrét számot is mondott. A XIII. kerületben a rendőri állomány feltöltöttsége jelenleg mindössze 42 százalékos. Ez szerinte a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha egy járőr intézkedik az utcán, nincs másik egység, akit a kerületben riasztani lehetne. Bár volt egy harmincnapos, célzott rendőrségi akció, ahhoz vidékről kellett felvezényelni az állományt. Úgy látja, hogy Budapestről alsó hangon kétezer rendőr hiányzik, és a pótlásuk évekbe telne, ezért is merült fel a közterület-felügyeletek hatáskörének bővítése.

A belügyminisztériumi egyeztetéseken eddig annyi eredmény született, hogy egy rendőr és egy szociális munkás közösen járőrözne a forgalmasabb visszaváltópontok környékén. Keszthelyi szerint ez édeskevés, de úgy tudja, hogy Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója egy minisztériumi egyeztetés után nemleges választ kapott a rendszer esetleges felfüggesztésére vagy érdemi módosítására.

A frontvonal másik oldalán a kereskedelem áll. A képviselő megkereste nagy kereskedelmi láncokat, azonban nem nyilatkoztak külön, hanem a Magyar Kereskedelmi Szövetség válaszol majd egységesen. A kiszivárgott történetek viszont szerinte aggasztóak. Előfordult, hogy bolti dolgozót bántalmaztak, miután a gép megtelt és leállt, a nagy zsákokkal várakozók sora pedig agresszívvá vált. Volt olyan eset is, amikor valakit életveszélyesen megfenyegetett a mögötte álló, attól tartva, hogy az előtte álló üvegeitől fog megtelni az automata, így ő nem tudja visszaváltani a palackjait.

Szerinte a technológia sem segíti a tempót. A hazai automaták többségében csak egyenként lehet betáplálni a palackokat, ami szerinte elképesztően lelassítja a folyamatot. Keszthelyi próbált alternatív helyszíneket (például a Fővárosi Vásárcsarnokok tereit) bevonni, hogy levegyék a terhet a belvárosi boltokról, de a MOHU álláspontja szerint az önkormányzatoknak kellene állniuk a bérleti díj, a személyzet és a takarítás költségeit.

Keszthelyinél keményebben fogalmazott Jámbor András, volt országgyűlési képviselő. Ő egyenesen hulladékmaffiának nevezte a rendszert, és a cég felszámolását követelte. Szerinte a koncepció alaphibája, hogy a szennyezés költségét a lakosság fizeti meg a nagy cégek helyett. Úgy látja, a gyártók egyszerűen 50 forinttal megemelték az árakat, a rendszert pedig nem a környezetvédelem, hanem a profit maximalizálása tartja életben.

A MOHU nyitottságot ígér

Megkerestük a MOHU-t is. A cég válaszában hangsúlyozta, hogy a visszaváltási rendszer bevezetése uniós előírás, amelyet valamennyi tagállamnak be kell vezetnie.

A MOHU visszaváltási rendszerének és az egyre tudatosabb társadalmi részvételnek köszönhetően Magyarország európai élvonalba került környezettudatosságban, a palackok, üvegek, dobozok csaknem 90 százalékát váltjuk már vissza. Ezek hulladéka immár megfelelő helyre kerül, és újra lesz hasznosítva: környezetszennyező szemét helyett értékes alapanyag válik belőle

– írta a MOHU.

A vállalat szerint a visszaváltási rendszer elsődleges célja a környezet védelme és a megfelelő hulladékkezelés biztosítása. Ugyanakkor a MOHU számára fontos, hogy a rendszer működésének minden társadalmi hatására figyelemmel legyen, ezért a lakosság érdekeit szem előtt tartva folyamatosan értékelik a tapasztalatokat, és nyitottak arra, hogy együttműködjenek az önkormányzatokkal annak érdekében, hogy a rendszer hosszú távon is fenntarthatóan működjön.

„A visszaváltási rendszerrel kapcsolatban felmerülő helyi tapasztalatokat és javaslatokat nyitottan fogadjuk, és minden olyan lehetőséget megvizsgálunk, amely a lakosság kényelmét és a rendszer hatékony működését szolgálja. A cél közös: hogy a visszaváltás egyszerű, elérhető és a környezet számára is a lehető legnagyobb haszonnal járó megoldás legyen. Ennek leghatékonyabb módja a visszaváltható italcsomagolások minél nagyobb arányú visszaváltása, hiszen így újrahasznosítható alapanyagként hasznosulnak, és kisebb eséllyel kerülnek közterületekre vagy a környezetbe” – fogalmazott a MOHU.

A miniszter, aki épp máshol lépett

A problémahalmaz Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter asztalán landolt. A tárca cikkünk megírásáig nem reagált Soproni felfüggesztési kérésére, miközben Gajdos egy másik fronton – a szolnoki hulladékszállítási káosz miatt – épp a napokban lépett fel látványosan a MOHU-val szemben.

A miniszter vasárnap bejelentette, hogy komoly tárgyalásokat kezdenek a céggel, és felülvizsgálják a teljes, 35 évre szóló hulladékgazdálkodási koncessziót. Gajdos kemény fellépést ígért a lakosság megfelelő kiszolgálása érdekében. Így ennek a tárgyalásnak akár része lehet a budapesti helyzet is.

A tét a cég számára is óriási. A MOHU a jelenlegi feltételekkel masszív veszteséget termel. A mérlegszámok paradoxonja, hogy minél jobban pörög az újrahasznosítás, annál nagyobbra hízik a hiány, amely eddig 200 milliárd forintra rúgott.

Ami tehát két éve még egy egyszerű köztisztasági anomáliának indult, az mostanra három különálló, de egymásba érő problémát jelent. Az egyik oldalról arról vitatkoznak, ki takarítja fel a belvárost, és ki állja a cechet. A másikon az a kérdés, hogy egy betonbiztosnak hitt 35 éves koncesszió milyen feltételekkel élhet túl. Ezek mellett pedig az a társadalmi időzített bomba ketyeg, hogy mihez kezd az ország azzal az öt-hatezer utcán élő vagy oda ingázó emberrel, akikről egyelőre csak annyit tudunk biztosan, hogy senki sem tudja pontosan, kik ők.

(Borítókép: A kép illusztráció! Fotó: Shutterstock)