Kovács István „Kovi” nyíltan beismerte: pontosan tudott arról, hogy egyes producerek, rendezők és szereplők súlyos testi és lelki traumákat okoztak a forgatásokon dolgozó lányoknak. A szakmában ezek nyílt titoknak számítottak, a felelősségre vonás mégis elmaradt.
A könnyebb utat választotta a feljelentés helyett
„Felvállalom, én elkövettem akkor azt a hibát abban az időszakban, hogy nem fogtam meg a lányok kezét, és nem mondtam azt valamelyiküknek, hogy gyere, menjünk el a rendőrségre, és mondd el, mi történt” – mondta Kovi a Médiapiac stúdiójában Boros Tamásnak.
A rendező elmondása szerint a konfliktusok és a nyilvános harc helyett a visszavonulást választotta: ahelyett, hogy a hatóságokhoz fordult volna az áldozatokkal, inkább kiszállt a rendezésből, mert nem akart többé olyan közegben dolgozni, ahol ilyen visszaélések megtörténhetnek. Utólag azonban már bánja a döntését, és úgy látja, másképp kellett volna cselekednie.
Súlyos, terhelő titkok – Miért hallgat ma is, és mikor szólalna meg?
Kovi elismerte, hogy ma is olyan súlyos információk és terhelő részletek birtokában van, amelyek alapján korábban embereket börtönbe lehetett volna zárni. Ennek ellenére konkrét neveket jelenleg sem mond a nyilvánosság előtt. Ennek oka egyrészt a jogi kitettség – bizonyítékok híján nem akar elhúzódó rágalmazási és kártérítési perekbe keveredni –, másrészt az, hogy annyi év távlatából nem tudja, a bántalmazott nők közül ki merné vállalni a szembesítést.
Ugyanakkor világossá tette: ha elindulna egy valódi feltáró mozgalom, és az áldozatok vagy érintettek közül mások is a nyilvánosság elé lépnének, rá azonnal lehet számítani.
„Ha valaki ezt elindítja, én szívesen részt veszek benne, támogatom, adom hozzá a nevemet, mert nagyon sok mindent tudok” – jelentette ki, hozzátéve: ha hivatalos hatóság vagy nyomozó szerv kérdezné ki, nekik bármikor részletesen feltárná a múlt legsötétebb ügyeit.
(Forrás: Olajos Piroska/fotocentral)
Az áldozatok szégyenérzete gátolja a leleplezést
A műsorban felmerült a kérdés, hogy a nemzetközi MeToo- és Weinstein-botrányok mintájára miért nem robbant ki hasonló megtisztulási hullám a magyar felnőttfilmes világban. Kovi szerint ennek legfőbb akadálya a bántalmazott nőkben mélyen gyökerező szégyenérzet.
Úgy látja, a traumát elszenvedett szereplők tartanak a megbélyegzéstől, és a mai napig nem mernének egyedül kiállni a bíróságon vagy a nyilvánosság előtt, ami nélkül a szakma belső bűnei feltáratlanok maradnak.
„Lehet, hogy aláírtam a halálos ítéletem”
A beszélgetés egyik legfeszültebb pillanatában Kovi arra is kitért, hogy a múlt titkainak feszegetése nem veszélytelen. Bár félkomolyan megjegyezte, hogy „lehet, hogy ezzel most aláírtam a halálos ítéletemet”, a téma súlya egyértelmű maradt.
A rendező szerint a mai forgatási struktúrákban már elengedhetetlen lenne a független pszichológusok és intimitás-koordinátorok kötelező jelenléte, akik a szereplők testi-lelki épségét felügyelik – megelőzve azokat a visszaéléseket, amelyek évtizedekkel ezelőtt következmények nélkül maradhattak.
Sztárrá válás: tehetség vagy a megalázás és a fájdalom elviselése?
A stúdióban kíméletlen kérdések záporoztak arra vonatkozóan is, hogy valójában mi jelentette a szakmai előrelépést. A műsorvezető felidézte az RTL+ dokumentumfilmjét, amelyben elhangzott: Monique Covet nemzetközi karrierjének igazi áttörését egy olyan Rocco Siffredivel forgatott extrém jelenet hozta el, amit más lányok a fizikai megterhelés miatt nem bírtak ki. Nem csapja-e ki a biztosítékot, hogy a sztárrá válás feltétele nem a tehetség, hanem a fájdalomtűrés és a megalázó helyzetek elviselése volt?
Kovi azzal árnyalta a képet, hogy Monique Covet már a Rocco-féle extrém forgatások előtt, egy németországi exkluzív szerződéssel nemzetközi sztár lett, ahol nem kellett fájdalmat tűrnie. Elismerte ugyanakkor, hogy a szakmában valóban csak azok tudtak csúcsra jutni, akik többet tudtak nyújtani egy átlagos felnőttfilmes aktusnál, és képesek voltak a szerepeket és a forgatási szituációkat professzionálisan kezelni.
Mentális nyomor és kiszolgáltatottság a kamerák előtt
A műsorvezető több megrázó példát is a rendező elé tárt a számlák miatt kamerák elé álló nagymamától egészen a gyermekkori traumáik elől menekülő, drogokhoz nyúló szereplőkig. Felmerült a kérdés: nem látta-e a rendező a forgatásokon az emberi kiszolgáltatottságot és a mentális nyomort, és volt-e olyan pont, amikor nemet mondott egy szereplőre?
Kovi határozottan visszautasította, hogy bódult vagy mentálisan alkalmatlan emberekkel dolgozott volna:
Nálam a forgatásokon még egy sört sem lehetett meginni. Szerződésben rögzítettük, hogy tudatmódosító szerek hatása alatt nem állhatnak, és ha valakin megláttam, hogy bármilyen szer hatása alatt van, azonnal hazaküldtem.
Azt ugyanakkor elismerte, hogy az anyagi motiváció szinte mindenkinél jelen volt, de szerinte a szereplők többsége felnőttként, tudatosan döntött a forgatások mellett, a komolyabb mentális felkészületlenség pedig gyorsan kizárta a tartós karriert.
A teljes beszélgetést itt megnézheted: