Szertefoszlott a kormányváltás utáni békésebb politikai közélet reménye, a parlamenti viták soha nem látott mélységbe süllyedtek, a Fidesz és a Tisza pedig megkérdőjelezi egymás politikai legitimitását. Az elemző szerint a kölcsönös tisztelet szinte teljesen eltűnt, ezért még sok botrányos jelenetre, durva szóra és acsarkodásra lehet számítani ebben a parlamenti ciklusban. Ez a Pillanatkép, az Index elemzői cikksorozata, amely hétről hétre segít eligazodni a politikai térképen.
A Pillanatkép állandó politikai elemzőjét, Nagy Attila Tibort ezúttal Kövér László elmaradt kézfogásáról, a Fidesz és a Tisza egymással szembeni retorikájáról, valamint arról kérdeztük, mit mutatnak ezek a gesztusok és megszólalások a magyar politika jelenlegi állapotáról.
A politikai légkör nem jobb, hanem rosszabb lett
„Ha nem is nagy, de volt némi remény arra, hogy a magyarországi politikai kultúra jobb irányba változhat a kormányváltás után” – mondta Nagy Attila Tibor az Indexnek. Hozzátette: ezt a reményt maga Magyar Péter is táplálni igyekezett még ellenzéki pártelnökként, amikor időnként arról beszélt, hogy másfajta hangulatú politikai közélet következik Magyarországon, amennyiben Orbán Viktor távozik a miniszterelnöki tisztségből.
Az elemző szerint Magyarországon kétségtelenül változott a politikai légkör a kormányváltás óta: még rosszabb lett, pedig a tiszás országgyűlési képviselők majd mindegyike kezdő politikusként lépett a Parlament üléstermébe. „Akár még abban is lehetett bízni, hogy őket nem fertőzték meg a magyar politikai elit korábbi küzdelmei. Mindhiába, a parlamenti viták 1990 óta most a legdurvábbak. Az ellenzékbe szorult Fidesz tiszás diktatúrát, önkényuralmat emleget, az új tiszás hatalom – különösen Magyar Péter – »szerencsétlen tolvaj bandának« nevezi az előző fideszes hatalmat, amelynek tizenhat éves kormányzását a több ezer gyilkosságért felelős olaszországi Cosa Nostra maffiával veti össze. Nyilvánvaló, hogy ez két, egymástól rendkívül távol álló álláspont, amelyek között aligha van esély érdemi párbeszédre vagy közeledésre” – fogalmazott Nagy Attila Tibor.
Mint kifejtette, a gyűlölettel, személyeskedéssel teli politikai beszédmódot és légkört figyelembe véve már nem is olyan meglepő, hogy Kövér László egykori fideszes parlamenti házelnök nem volt hajlandó kezet fogni a mohácsi csata megemlékezésén Kőszegi Krisztián tiszás parlamenti alelnökkel.
A felek kölcsönösen delegitimálják egymást. Amikor a Fidesz diktatúraépítést, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatallal kapcsolatban pedig új ÁVH-t emleget, akkor kifejezetten ártó szándékot tulajdonít a jelenlegi tiszás hatalom képviselőinek és vezetőinek. Ebből a nézőpontból akár még következetesnek is tűnhet, hogy az Országgyűlés korábbi fideszes elnöke, aki jelenleg a Fidesz Országos Választmányának is az elnöke, nem fog kezet az általa illegitimnek és rossz szándékúnak tekintett politikai ellenfél képviselőjével
– mondta az elemző.
Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a delegitimálásra Magyar Péter is rátett egy lapáttal, amikor kikövetelte: az új kormány kinevezett miniszterei ne szerepeljenek közös fényképen a Fidesz-többségű Országgyűlés által 2024-ben köztársasági elnökké választott Sulyok Tamással.
Nagy Attila Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy a megalázó bánásmód világos üzenetet hordozott: az új hatalom nem tekintette legitimnek a NER-től »megörökölt« államfőt, és már kezdettől fogva a távozását igyekezett elérni. Végül a tizenhetedik Alaptörvény-módosítással július közepén sikerült eltávolítani Sulyok Tamást a tisztségéből.
A kézfogás elmaradása erős jelképe és megnyilvánulása annak a kölcsönös delegitimációs folyamatnak, amely a Tisza Párt és a Fidesz között nap mint nap zajlik
– jelentette ki az elemző.
Nem lesz megnyugvás, további botrányok jöhetnek
Nagy Attila Tibor szerint ha teljesen komolyan vesszük Magyar Péter június 22-i beszédét, amelyben a miniszterelnök az olasz maffiához hasonlította a Fidesz tizenhat éves kormányzását, akkor Kőszegi Krisztiánnak fel sem kellett volna ajánlania a kézfogást Kövér Lászlónak, az előző fideszes hatalom egyik emblematikus szereplőjének. A korábbi házelnök a parlamenti ellenzékkel szemben alkalmazott sorozatos büntetések és szómegvonások miatt már korábban is komoly ellenérzéseket váltott ki az ellenzéki pártok körében.
Kőszegi Krisztián ebbe vélhetően nem gondolt bele, felülkerekedett az »úgy illik« parancsa, ezért próbált kezet nyújtani. Magyar Péter gesztusai sem mindig következetesek. Bár az olasz maffiához hasonlította a Fideszt, később mégis hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni Bóka Jánossal a Sándor-palotában a Forsthoffer Ágnes által kezdeményezett többpárti egyeztetésen
– idézte fel az elemző.
Szerinte mindebből az a tanulság, hogy nem kell mindig véresen komolyan venni a politikusok nemritkán hatásvadász kijelentéseit. A problémát azonban abban látja, hogy a választópolgárok – különösen a heves vérmérsékletű kommentelők – sokszor nem tudnak és nem is akarnak különbséget tenni a politikai retorika és a valóság között: az ellenfélről minden rosszat képesek feltételezni, és durva, gyalázkodó jelzőkkel illetik.
Kövér László elmaradt kézfogása arra mindenképpen »jó« volt, hogy tovább rontsa az egyébként is feszült politikai viszonyokat. Nagy Ervin tiszás államtitkár »tahóságot« emlegetett, a Fidesz pedig megértően fogadta és méltóságteljesnek nevezte Kövér László magatartását.
Az elemző úgy fogalmazott, egy többpárti demokráciában természetes a kormányoldal és az ellenzék szembenállása, valamint a közöttük zajló folyamatos politikai vita. A felek azonban elismerik egymás politikai létjogosultságát, így jó esetben valamiféle kölcsönös tisztelet is megmarad közöttük. Nagy Attila Tibor ugyanakkor rámutatott, a jelenlegi magyar politikában a kölcsönös delegitimálás sértő megnyilvánulásai mellett a politikai ellenfelek szinte egyáltalán nem tisztelik egymást, ennek pedig nyilvánosan, „néha egészen penetráns módon” hangot is adnak.
Ha ez így megy tovább, még sok botrányos jelenet, durva szó és acsarkodás várható ebben a parlamenti ciklusban. Nem vigasz, de attól még igaz, hogy a fokozódó polarizáció és a növekvő ellenségeskedés immár számos nyugati országban – különösen az Egyesült Államokban – is megfigyelhető, vagyis nem kizárólag magyar jelenségről van szó
– állapította meg az elemző.
Meglátása szerint más országokhoz képest a magyar politika sajátosságai közé tartoznak Magyar Péter miniszterelnök gyakori bekiabálásai a parlament plenáris ülésein, valamint az, hogy Facebook- és YouTube-videóiban új eszközökkel igyekszik szórakoztatni is a tartalomfogyasztó állampolgárokat.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Leporolt akták – Perben a XX. századdal című kötet negyven bírósági ügyön át mutatja be történelmünket az első világháborútól a rendszerváltozás utáni évekig.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!