„2026. augusztus 26-án reggel 8 órakor gombosszegi otthonában elhunyt Nádas Péter. A hírt a család kérésére tesszük közzé, és ezúton kérjük az olvasókat és a sajtó munkatársait, további tájékoztatásig tartsák tiszteletben, hogy nem kívánnak nyilatkozni” – jelent meg a világhírű magyar író halálhíre közösségi oldalán.
„Azon kínos, pszichikai alkatú emberek közé tartozom, akik születésüknek soha nem tudtak örülni. Én a születésnapomnak soha nem tudtam örülni. Számomra inkább kínos, ha valaki a születésnapomat akarja ünnepelni, és ez az érzés sajnos mély, nem tudom elhárítani.” Ezt Nádas Péter mondta az On The Spot Youtube-csatornának.
Értelmetlennek látja a születését
Nádas Péter kíváncsi volt, ezért utánanézett, mi történt 1942. október 14-én, amikor Budapesten megszületett. Amióta az eszét tudja, és a felnőtt életét éli, ezeket az adatokat gyűjti. Megtudta, hogy ezen a napon egy galíciai községben a hamburgi rendőrségi század megölt 1293 zsidó lakót, gyerekeket, nőket és férfiakat.
Az apám aznap, és még hat hónapig nem látott, mert munkaszolgálatban volt. Ha nem is a születésem pillanatának, de a születésének van képi nyoma. Az anyám kicsit fáradtan, kicsit kétségbeesetten, nagy megkönnyebbüléssel és örömmel tart a mellén. Csak hát az volt a probléma, hogy nem tudott szoptatni, ami akkor derült ki.
Egy nővér ekkor azt mondta az édesanyjának: „Ne is erőltesse, mert csak vér jött a melléből, és tej nem.” Nádas állítólag nem ordított, de elégedett sem volt vele. Ez nem kellett neki, elutasította, mondta az író. „Az életem első pillanata elutasítás lett, amelyből sajnos sok maradt. Ha az embernek az az első benyomása az a világról, hogy tej helyett vér jön, az nem egy jó benyomás. És az sem jó benyomás, ha az első képi emléke a világról egy bomba támadás, amelynek pontos dátumának – 1944. július 27. – sikerült utánamennem.
A születés értelme mindenképpen kérdésessé válik, amelynek nem tudok értelmet adni, pedig igyekeztem, tényleg igyekeztem egy életen át, hogy ennek a ténynek értelmet adjak. Ez csak időleges vagy bizonyos tárgyakról, irodalmi tárgyakhoz kötve sikerülhet, úgyhogy elég értelmetlennek látom a születésemet.
Nádas Péter édesanyja Tauber Klára, munkás, édesapja, Nádas László, telefonműszerész. 1944. október 15-e, a nyilas hatalomátvétel után édesanyja hamis papírokkal Bácskába, majd Újvidékre menekül fiukkal, de az ostrom előtt közvetlenül visszatérnek a fővárosba. Apja, testvéreivel és egy barátjukkal egy újpesti-rakparti pincében befalazza magát, ahol hamis papírokat gyártanak és röplapokat nyomtatnak. Nádas Péter az ostromot édesanyjával nagybátyja, Aranyossi Pál újságíró lakásában vészeli át, más, hamis papírokkal menekített gyerekek és felnőttek között. A házat bombatalálat éri.
Édesanyja 1955. május 15-én hosszú betegség után meghal. Ugyanennek az évnek a nyarán Nádas Péter is megbetegszik, agyhártyagyulladással kezelik a László Kórházban. Ezt a diagnózist később vitatják. Kórházból való távozása után azonban visszatér magas láza és eszméletvesztése; a Tűzoltó utcai gyermekklinikán ápolják, s csak hónapok múlva gyógyul fel. 1956 őszén megkezdi tanulmányait a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban.
1956 októberében édesapját a Munkástanács megfosztja állásától, majd egy névtelen telefonáló megfenyegeti, hogy lakásáról is elhurcolják. A két fiúval elmenekül a Szabadság-hegyi lakásból. 1957-től a Pozsonyi úton laknak. Apját a munkaügyi bíróság végleg fölmenti minden vád alól. Néhány nappal a végzés kézhezvétele után, 1958. április 15-én önkezével vet véget életének. A két fiú gyámja Aranyossi Magda lesz. Nádas Péter Aranyossiék Lenin körúti lakásába költözik, Pál intézetbe kerül – olvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum oldalán.
Megsemmisített kéziratból regény
1958 nyarán, tizenhat évesen megszakítja tanulmányait. Ősztől fényképész szakmunkástanuló. 1961 tavaszán szakmunkásvizsgát tesz, szeptembertől a Nők Lapja szerkesztőségében fotóriporter-gyakornokként dolgozik. Megismerkedik Salamon Magda újságíróval, akivel 1962 márciusától együtt él. Pesterzsébeten laknak. Itt írja A Biblia című elbeszélését, amelyet 1962 karácsony másodnapján fejez be. Elvégzi a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1963 és 1965 között katonai szolgálatát teljesíti Budapesten. Leszerelése után a Pest Megyei Hírlap munkatársa. Előbb fotóriporterként, majd néhány hónap múlva újságíróként dolgozik.
1968 nyarán Kisorosziba költözik, ahol szobát bérel. Itt írja a Leírás novelláit és szövegeit. 1969-ben otthagyja újságírói állását. Kisorosziban írja Egy családregény vége című regényét is, amelyet 1972 augusztusában fejez be, s amelyet csak 1977-ben ad ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. 1972 szeptemberében három hónapos ösztöndíjjal az NDK-ba, Kelet-Berlinbe utazik. 1973 őszén és 1974 őszén visszatér Berlinbe, a Humboldt Egyetemen a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgat, illetve a Staatsbibliothekban olvas.
1973 nyarától az Emlékiratok könyve első változatán dolgozik.
A kéziratot 1974 tavaszán megsemmisíti, s néhány hónap múlva kezdi írni a regénynek azt a változatát, amelyet ismerünk.
1981 januárjától 1982 februárjáig a DAAD ösztöndíjával Nyugat-Berlinben él, ahol tovább dolgozik regényén. Távolléte alatt felépül az a faházhoz csatlakozó kis szoba, amelyben a következő két évben tovább írja a regényt. Kisoroszi házát 1983-ban eladják, megvásárolják a gombosszegi házat, és 1984 májusában elköltöznek. 1984 májusa és 1984 októbere között Gombosszegen építkezések folynak, eközben írja Hazatérés című esszéjét, majd a felújított házban folytatja a munkát a regényen.
1985 tavaszán József Attila-díjjal tüntetik ki.
1985. április 15-én fejezi be az Emlékiratok könyvét. Ugyanezen a nyáron Párhuzamos történetek című regényén kezd dolgozni, ezt a munkát időközben többször megszakítja. 1986-ban Salamon János felkérésére megírja Mélabú című esszéjét. 1987 februárjának első napjaitól 1988 februárjának utolsó napjáig megírja Évkönyv című könyvét.
1990. február 23-án összeházasodik Salamon Magdával. 1990 májusának első napjaiban az Európai Műfordító Kollégium vendégeként, német fordítójával, Hildegard Groschéval az Emlékiratok könyve fordításán dolgozik. 1991 tavaszán német kiadója, a Rowohlt Verlag meghívására Berlinbe utazik, ahol a Literarisches Colloquium wannseei házában ismét együtt dolgozik fordítójával a regény német fordításán. Szeptemberben, néhány héttel a könyv megjelenése után németországi felolvasókörútra megy.
1992. március 15-én megkapja a Kossuth-díjat.
1998-ban az Emlékiratok könyve megkapja Franciaországban az év legjobb idegen nyelvű könyvének járó díjat (Le Meilleur Livre Étranger, 1998). Az 1999-es Frankfurti Könyvvásárra a Rowohlt zsebkönyvsorozatában (rororo) 8 kötetben megjelenteti Nádas Péter válogatott műveit. 2002-ben több magyarországi és németországi irodalmi fórum megünnepelte 60. születésnapját.
2003 őszén Prágában átveszi a Franz Kafka-díjat.
2004-ben a hollandiai magyar évad egyik legsikeresebb rendezvénye Nádas fotókiállítása Hágában.
2005 őszén megjelenik Párhuzamos történetek című könyve, három kötetben. A könyvön kisebb megszakításokkal tizennyolc éven át dolgozott.
2005 novemberében Pro Urbe Budapest díjat vesz át „kortárs íróként a hazai és nemzetközi irodalmi életben betöltött szerepe elismeréseként”.
2006 januárjában Márai-díjat kap „a 2005-ös év kiugró sikeréért, nagyjelentőségű regénytrilógiájáért, a Párhuzamos történetekért”.
2006 júniusában a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választják.
2010: Budapest díszpolgára. Szirénének című művéért 2010 novemberében neki ítélték Az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat. A darab a Ruhr 2010 Fesztivál felkérésére íródott, először németül mutatták be.
2012-ben megkapja a Brücke Berlin-díjat (német fordítójával, Christina Virághgal) és a Südwestrundfunk (SWR) német közszolgálati rádió Legjobb Könyvek Listája nevű irodalmi díját a Párhuzamos történetek című regényért.
Ugyanebben az évben megjelenik a Párhuzamos olvasókönyv, amely a háromkötetes regény függelékének is felfogható: rávilágít néhány kérdésre, amely a szerzőt az írás közben foglalkoztatta (tehát egyfajta munkanapló), emellett jegyzeteket, képeket, dokumentumokat, esszéket (Nádas és mások tollából), interjút közöl a regénnyel kapcsolatban.
10
Nádas Péter Kossuth-díjas író drámaíró a magyar dráma napján felolvasni készül Találkozások címû mûvébõl a Pesti Színház olvasópróbáján 2015. szeptember 21-énGaléria: Nádas Péter, Kossuth-díjas író (Fotó: Illyés Tibor / MTI)
A munka az otthona
Majdnem két évtizednyi munka és néhány részlet közlése után 2017 nyarán megjelenik a Világló részletek. Emléklapok egy elbeszélő életéből című két kötetes memoárja a Jelenkor Kiadónál. A könyv, amely – bár mélyen személyes módon – a realitásra, az emlékek körültekintő ellenőrzésére törekedve, Magyarország több mint száz éves történetét öleli fel, az év jelentős kulturális eseménye. 2018 áprilisában a szerző megkapja érte az Aegon Művészeti Díjat. A memoár 2017 őszén megjelent németül is a Rowohlt kiadónál Christina Viragh fordításában.
„A munka lett az otthonom”, feleli arra a kérdésre, mit jelent számára az otthon. „Amióta az eszemet tudom, dolgozom, ami őrület, hülyeség, szemellenzős élet” – derül ki a Kultúra.hu cikkéből.
A Párhuzamos történeteket 18 évig írtam, ami hosszú »börtönbüntetés« volt. Az ember ennyi börtönt nem bír ki józan ésszel. A realitásra, hogy ezen kívül is van világ, azután kezdtem ráébredni. A világra, amit egyébként mindig szemmel tartottam, mert magamnál sokkal jelentősebbnek és reálisabbnak gondoltam. Már csak azért is, mert individualista vagyok, és nem egoista.
A Rémtörténetekkel másfajta otthont alkotott meg? Mert addig csak bizonyos rétegeit használta a nyelvnek, kérdezték tőle. „Nem alkottam meg semmit, mert van és volt is, csak addig nem engedtem be a küszöbön. A saját munkám anyaga nem engedte be. Ezért is mondom, hogy
a munkám az otthonom. Más nincs, és már nem is lesz.
Ehhez a dolgozószobám is hozzátartozik. Sokféle volt. Mivel fényképész vagyok, mindet lefotóztam. Jók voltak, mert jól tudtam bennük dolgozni”.
Nádas Péternek legutóbb Halott barátaim címmel jelent meg új kötete. A címválasztás természetesen nem a véletlen műve volt, a kötet a Kossuth-díjas író legközelebbi barátait, Polcz Alaine-t, Mészöly Miklóst és Esterházy Pétert hozza intim közelségbe az olvasóhoz, miközben Nádas végtelenül analitikus gondolkodásába, látásmódjába is mélyebb betekintést nyerhetünk.
A világhírű magyar írót 2026-ban a legmagasabb német állami kitüntetésben részesítették. Frank-Walter Steinmeier, Németország államfője a Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített nagy érdemkeresztjét adományozta neki. Nádas Pétert – miután az összes jelentős nemzetközi irodalmi díjat megkapta – hosszú éveken át az irodalmi Nobel-díj egyik legfőbb várományosának tartották.
(Borítókép: Nádas Péter 2022. május 21-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!