Augusztus 26-án, éppen azon a napon kezdte meg működését az MNB működésével kapcsolatos visszaéléseket feltáró parlamenti vizsgálóbizottság, amikor hatályba léptek a testületek jogköreit megerősítő jogszabályok. Az indulás tehát ünnepélyes is lehetett volna: a törvényi háttér adott, a politikai felhatalmazás megvan, a közvélemény türelme pedig rég elfogyott.
Politikai „szellentésfűrészelés”
Már az ülés előtt kiderült azonban, hogy az MNB-botrányhoz vezető pénzügyi konstrukcióknál talán csak a parlamenti ügymenet képes bonyolultabb rendszereket előállítani. Apáti István, a bizottság Mi Hazánk által delegált alelnöke előre jelezte távolmaradását, helyette Novák Előd, a párt alelnöke érkezett azzal az igénnyel, hogy hozzászóljon a munkához. Csakhogy Novák nem tagja a bizottságnak, ezért minden egyes felszólalásáról külön szavazni kellett. A testület ezt rendre, példás demokratikus nagyvonalúsággal, egyhangúlag meg is tette.
Az asztalnál Csőszi Attila tiszás elnök mellett Tuzson Bence fideszes alelnök – volt igazságügyi miniszter –, Hargitai János KDNP-s képviselő, valamint Sopov Ildikó Éva és Weigand István tiszás tagok foglaltak helyet.
Csőszi Attila rögtön nagy tétet tett az asztalra: szerinte az MNB alapítványai, az Optima-csoport, az ingatlanberuházások és a székházfelújítások köré olyan céghálót építettek, amelynek „egyetlen célja volt eltüntetni a közpénzt úgy, hogy senki meg ne találja”. Hozzátette ugyanakkor, hogy a bizottság nem nyomozó hatóság, nem emel vádat és nem ítélkezik. A feladata – melyről Csőszi a bizottsági ülés előtti sajtótájékoztatón számolt be részletesen – a pénz útjának, a döntési mechanizmusoknak és a politikai, intézményi felelősségnek a feltárása.
A napirendet még egyhangúlag elfogadták. Ez volt az utolsó igazán gyors mozzanat.
Az első napirendi pont az ügyrendről szólt, és ekkor megkezdődött az a tevékenység, amelyet kevésbé parlamentáris környezetben szellentésfűrészelésként szokás meghatározni. Tuzson Bence ugyanis 39 perccel az ülés kezdete előtt terjedelmes, 10 oldalas, 19 pontból álló módosításcsomagot küldött a tagoknak, holott az ügyrend tervezetét már augusztus 12-én megkapták.
Sopov Ildikó Éva és Weigand István azt kifogásolta, hogy a javaslatokat ennyi idő alatt lehetetlen érdemben áttanulmányozni. Weigand szerint az időzítés a bizottság munkájának akadályozását szolgálta. Tuzson elnézést kért, technikai okokra hivatkozott, és azt állította, hogy indítványai többségükben jogtechnikai pontosítások, amelyek az ügyrend, a házszabály és a bizottságot létrehozó országgyűlési határozat összhangját teremtenék meg.
Novák Előd közben nemcsak a Fideszt vádolta obstrukcióval, hanem a Tiszának is odaszúrt: emlékeztetett arra, hogy a bizottság tagjait június 8-án megválasztották, az első ülésre mégis közel három hónapot kellett várni. Szerinte miközben az MNB-botrányban továbbra sincs egyetlen gyanúsított sem, a testület mandátumának jelentős része már eltelt. Felidézte azt is, hogy az előző ciklusban az ellenzéket kiszavazták az MNB felügyelőbizottságából.
Hargitai János ezzel szemben arra figyelmeztetett, hogy Tuzson Bencének jogában állt módosításokat benyújtani, és a bizottságnak nem szabad előre ítéletet hirdetnie. Az ügyet „dzsungelnek” nevezte, amelyben könnyű eltévedni, különösen akkor, ha a testület már az induláskor kész következtetéseket közöl. Csőszi azzal válaszolt, hogy a bizottságnak december 31-ig kell elkészítenie jelentését, ügyrend és munkaterv nélkül pedig az érdemi vizsgálat el sem kezdődhet – szerinte az előző kormány képviselői épp erre játszanak.
Ezután külön szavaztak arról, hogy az elnök akadályoztatása esetén Tuzson vagy Apáti legyen-e az első számú helyettes. Tuzson javaslatát – hogy ő legyen az – 3–2 arányban elutasították. Végül maga a fideszes alelnök ajánlotta fel, hogy a többi módosítását csak a következő ülésen tárgyalják, most pedig fogadják el az eredeti ügyrendet. Ebben már mindenki egyetértett: az ügyrend 4 igen, 0 nem és Hargitai János tartózkodása mellett átment.
Tuzson Bence nem érez felelősséget
Az ülés utáni rögtönzött sajtótájékoztatón arról kérdeztük Tuzson Bencét, érez-e felelősséget a tekintetben, hogy az ÁSZ-jelentés nyilvánosságra kerülése után még több mint egy évig tevékenykedett igazságügyi miniszterként, ám még csak gyanúsítottként sem hallgattak ki senki. A fideszes országgyűlési képviselő elmondta: a nyomozó hatóságok és az ügyészség 1990 óta teljesen függetlenül működnek az Igazságügyi Minisztériumtól, ezért a tárcának sem az eljárás megindítására, sem az egyes nyomozati cselekményekre nincs ráhatása.
Emellett arról is beszélt, hogy a vizsgálat lezárása előtt korai politikai felelősségről és annak esetleges következményeiről beszélni, és azt is visszautasította, hogy neki vagy politikai közösségének tartania kellene az MNB-ben történtek miatti érintettség megállapításától. Matolcsy György és fia meghallgatásával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a bizottságnak az elfogadott munkaterv alapján kell haladnia, de elkerülhetetlennek tartja, hogy az MNB korábbi vezetőinek meg kelljen jelenniük a testület előtt.
A munkaterv sem úszta meg
A második napirendi pontnál kiderült, hogy Tuzson Bencének nemcsak az ügyrendhez, hanem a munkatervhez is volt egy terjedelmes észrevételcsomagja. A fideszes alelnök szerint a dokumentum prejudikáló, politikai megállapításokat tartalmaz, fogalmilag pontatlan, és jelenlegi formájában alkalmatlan az MNB-botrány kivizsgálására. Teljes átdolgozást javasolt.
Csőszi Attila erre megjegyezte: ahhoz képest, hogy Tuzson állítása szerint csak késve jutott hozzá az anyagokhoz, meglehetősen részletesen sikerült felkészülnie belőlük. Hargitai János ismét arra figyelmeztetett, hogy a testület belefulladhat a részletekbe, ha nem jelöli ki világosan a legfontosabb kérdéseket. Szerinte mindenekelőtt azt kell feltárni, hogy az MNB alapítványi és céges konstrukciói megfeleltek-e egyáltalán a jogalkotó eredeti szándékának.
A tiszás tagok úgy érveltek, hogy a munkaterv később bármikor módosítható, elfogadása nélkül azonban a bizottság ismét heteket veszíthet. Tuzson új munkaterv készítésére vonatkozó javaslatát 3–2 arányban leszavazták, az eredeti dokumentumot pedig 3 igen, 0 nem és 2 tartózkodás mellett elfogadták.
Mire az ügyrend és a munkaterv is átment, az ülésből hozzávetőleg hetven perc telt el – lényegében annak megvitatásával, hogyan kellene majd egyszer megkezdeni a vizsgálatot.
Százmilliárdok, céghálók és elmaradt kontrollok
A bizottság előtt álló feladat közben valóban óriási. Az Országgyűlés május 26-án döntött a testület létrehozásáról, tagjait június 8-án választotta meg, végső jelentését pedig december 31-ig kell benyújtania. A korábban ismertetett és immár elfogadott munkaterv szerint fel kell tárni az MNB alapítványi rendszerének létrejöttét, az Optima-csoport befektetéseit, az ingatlanügyleteket, a külföldi tőzsdei tranzakciókat, a jegybanki székházak felújítását, valamint a személyes célú és luxusjellegű kiadásokhoz vezető pénzmozgásokat.
A történet kiindulópontja a jegybank árfolyamnyereségéből az alapítványokba helyezett mintegy 266 milliárd forint. A vizsgálatnak választ kellene adnia arra, ki találta ki a vagyon kihelyezését, hogyan született meg az az értelmezés, hogy az alapítványokba juttatott vagyon – Kósa Lajos után szabadon – elveszítheti közpénzjellegét, miként gyengültek meg az ellenőrzési mechanizmusok, és kik részesültek a döntések előnyeiből. Külön szálat jelent a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítványtól az Optimához került 127,5 milliárd forint, a GTC és az Ultima Capital befektetései, a balatonakarattyai MNB-központ és a jegybank székházának felújítása.
A hosszúra nyúlt szervezeti viták után azért néhány érdemi döntés is megszületett. A testület egyhangúlag támogatta az Állami Számvevőszék jelentéséhez, annak megalapozó dokumentumaihoz és a megtett jogi lépésekhez kapcsolódó iratok bekérését. Hargitai János javasolta az MNB és az Európai Központi Bank közötti egyeztetések feltárását, valamint a felújított jegybanki székház helyszíni megtekintését; Csőszi Attila jelezte, hogy a helyszíni tájékozódás lehetősége már szerepel a munkatervben. Novák Előd Csath Magdolnát ajánlotta közös szakértőnek, majd Matolcsy György és Matolcsy Ádám mielőbbi meghallgatását sürgette. Formális indítványt azonban nem tehetett, azt Apáti Istvánnak kell majd benyújtania.
A következő ülés szeptember 3-án 12.30-kor lesz. Addig a tagoktól további iratbekérési indítványokat és a meghallgatandó személyekre vonatkozó javaslatokat várnak.
A közpénz nem várja meg a bizottságot
Az idő azért különösen fontos, mert miközben a felelősségre vonás továbbra is késik, a Matolcsy-körhöz kapcsolódó vagyon- és cégmozgások nem álltak meg. Az MNB-ügyben folyó nyomozás már 97 magánszemélyre, 36 gazdasági társaságra és 11 magántőkealapra terjed ki, a hatóságok 91,8 milliárd forintnyi készpénzt és értékpapírt vontak biztosítás alá, valamint több mint tíz terabyte adatot foglaltak le, gyanúsított azonban továbbra sincs.
Eközben május 28-án Matolcsy Ádám dubaji cégéhez került a Vörösmarty tér 3. alatti, korábban az MNB-alapítványokhoz kötődő GTC által is birtokolt ingatlan; Matolcsy György távozásakor 322 ki nem vett szabadságnap után 122 millió forint szabadságmegváltást, további juttatásokkal együtt 170 millió forintot kapott; Matolcsy Ádám központi holdingcége pedig a 2024-es 2,76 milliárdos veszteség után 2025-ben 407,4 millió forintos nyereséget mutatott ki, miközben eszközállománya 36,6 milliárd forintra nőtt. Mindez önmagában nem bizonyít bűncselekményt, de érthetővé teszi azt az egyre erősebb társadalmi benyomást, hogy miközben a felelősségre vonás még a rajtvonalnál áll, a vagyonmentéshez elegendő idő és mozgástér maradt.
A vizsgálóbizottság tehát valóban nagy fába vágta a fejszéjét. Csakhogy a fejsze nyele rövid, december 31. gyorsan eljön, az első ülésen látott abszolút politikai filmszínház pedig rossz előjel. Ha minden ügyrendi vessző, helyettesítési sorrend és politikai jelző körül újabb félórás csata kezdődik, a testület legfeljebb annak történetét tudja majd dokumentálni, miért nem maradt ideje a történet feltárására.
És még ha elkészül is a jelentés, a bizottság senkit nem ültethet a vádlottak padjára: arra kizárólag a nyomozó hatóságok és az ügyészség eljárása vezethet. Az első ülés alapján ezért kétség merülhet fel, hogy a Matolcsy-klán bármely tagja záros határidőn belül eljut odáig. A bankrablás története százmilliárdokról szól, az első ülés tanulsága azonban az, hogy az időhúzás egyetlen fillérbe sem kerül – mégis ez lehet az egész ügy legdrágább tétele.
(Borítókép: Matolcsy György 2024. szeptember 4-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!