„Tudom, hogy tudta, mit akart megcsinálni, és megcsinálta. Ez egy lezárt életmű” – mondta az Indexnek Károlyi Csaba Nádas Péterről. Az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese, irodalomkritikus egy teljes éven át beszélgetett az íróval, ezekből a találkozásokból született meg az Egy teljes év című kötet. Károlyi szerint Nádas világirodalmi nagyság volt, aki élete utolsó szakaszában tudatosan rendezte és zárta le az életművét.
Váratlan volt a hír
Károlyi Csabát váratlanul érte Nádas Péter halálhíre. Mint lapunknak elmondta, nem tudott olyan betegségről vagy állapotromlásról, amely arra utalt volna, hogy az író halála ennyire közel van.
Nem számítottam rá. Nem tudtam semmi olyasmiről, ami miatt ennek most hirtelen be kellett volna következnie.
A döbbenethez személyes rossz érzés is társult: egész nyáron nem kereste Nádast, ezért az utóbbi időszakról már nem voltak közvetlen információi. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy korábban sem jutott el hozzá hír arról, hogy az író súlyos beteg lenne, mint most kiderült, nem is volt szó ilyesmiről. „Nagyon megdöbbentett és váratlan volt a hír.”
Károlyi és Nádas kapcsolata túlmutatott a hagyományos interjúhelyzeten. Egy teljes éven át rendszeresen beszélgettek egymással, ezekből a találkozásokból állt össze az Egy teljes év. Ezért arra is kíváncsiak voltunk, milyennek ismerte meg Nádast akkor, amikor már nem elsősorban az író és a kritikus ült egymással szemben. Károlyi egy Nádasra jellemző történettel válaszolt. Az író egyszer arról beszélt neki, hogy nem akarta közelről megismerni Déry Tibort, mert nagyon szerette a műveit, és attól tartott, hogy a személyes ismeretség megváltoztatná az írásokhoz fűződő viszonyát.
Nádas maga is pontosan tudta, hogy egy író magánemberként nem feltétlenül olyan, mint amilyennek a művei alapján elképzeljük. Ebből a távolságtartó szemléletből nézett saját barátaira is, még a haláluk után is. Ugyanakkor én őt olyan embernek ismertem meg, aki nagyon szerethető, és a velem való személyes kapcsolatában semmi olyasmi nem volt, ami miatt ne lett volna jó, hogy megismertem.
Felidézte, hogy Esterházy Péter halála után sokakat meglepett az a hűvös, szokatlanul tárgyilagos hang, amelyen Nádas írt róla. Károlyi szerint ez azonban nem érzéketlenségből fakadt, hanem abból, ahogyan Nádas magáról a halálról gondolkodott. „Úgy gondolta, hogy a halál az élet természetes része, és az emberek meghalnak. A közeli emberek is, akik hozzánk tartoznak, és a szeretteink is. Ez normális.”
Adódott a kérdés, hogy saját halálára is hasonló természetességgel tekintett-e. Károlyi szerint igen. Ennek egyik legfontosabb magyarázatát abban látta, hogy Nádas egyszer már átélte a klinikai halált, majd ezt a tapasztalatot a Saját halál című művében is feldolgozta. „Ő már egyszer meghalt, úgy hozták vissza.” Úgy látja, ez az élmény alapvetően meghatározta Nádas gondolkodását. Saját és mások halálára is különös, olykor már-már provokatív nyugalommal tekintett.
A saját halála óta, ha tetszik, hidegen viszonyult a halálhoz, a sajátjához és másokéhoz is.
Ez a szemlélet Károlyira is hatott.
Tőle tanultam meg, hogy nem kellene elveszíteni a fejünket, ha valaki meghal.
A mondat keményen hangzik, de Károlyi egész gondolatmenetéből az derült ki, hogy nem az érzelmek elutasításáról beszél. Inkább arról a belátásról, hogy a halál ugyanúgy hozzátartozik az emberi élethez, mint minden más, és Nádas ezt a tapasztalatot különös következetességgel építette be a gondolkodásába és az írásaiba.
Ez egy lezárt életmű
Amikor Nádas helyéről kérdeztük a magyar irodalomban, Károlyi így fogalmazott. „Nagyon nagy írónak tartom, a XX. század második felének három vagy négy legnagyobb írója között van” – mondta, hozzátéve, hogy szerette volna, ha Nádas Péter megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Károlyi szerint egy ilyen súlyú alkotónál a magánembert is elsősorban a művek felől érdemes nézni. Nádast ugyanakkor személyesen is szerette: rendkívül fegyelmezett, finom emberként emlékezett rá. Az írói működését pedig így írta le.
Abban élt, hogy bármit megfigyel a világból, abból hogyan csinál irodalmat.
Károlyi szerint ez a rendkívüli koncentráció az olvasótól is figyelmet követel. Amikor azt kérdeztük tőle, mit ajánlana annak, aki még semmit sem olvasott Nádastól, először azt mondta: ehhez az életműhöz idő kell. Az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek vagy a Világló részletek olyan nagy vállalkozások, amelyekkel nem lehet sietni. Károlyi szerint, ha valakinek van egy hónapja, érdemes valamelyik nagyregénnyel kezdenie, mert ezek között vannak Nádas legfontosabb művei.
15
Nádas Péter Kossuth-díjas író a Jelenkor Kiadó budapesti irodájának teraszán 2017. április 4-énGaléria: Nádas Péter, Kossuth-díjas író (Fotó: Balogh Zoltán / MTI)
Kezdésnek ugyanakkor a Rémtörténeteket is ajánlhatná. A regény különösen fontos abból a szempontból is, hogy egy évtizedekkel korábbi tervből született meg. Nádas hosszú ideig hordozta magában, és élete végén még sikerült megírnia. „Úgy volt, hogy ezt már nem tudja megírni, és mégis megcsinálta” – mondta Károlyi, majd egy könnyedebb, de sokatmondó tanáccsal fordult a leendő Nádas-olvasókhoz.
Aki Nádas Pétert akar olvasni, vegyen nagy levegőt, vegyen ki szabadságot, vagy legyen jó fotelje, jó ágya, amiben olvas.
Károlyi szerint visszatekintve jól látható, hogy az író tudatosan rendezte el az életmű utolsó darabjait. Ebben különösen fontos szerepet tulajdonított a Halott barátaim című kötetnek, amelyben Nádas Mészöly Miklósról, Polcz Alaine-ről és Esterházy Péterről írt. Károlyi szerint ez a könyv jóval több három visszaemlékezésnél. Úgy látja, Nádas még egyszer el akarta mondani mindazt, amit erről a három, számára meghatározó emberről gondolt. Rajtuk keresztül azonban saját magáról, az életről és a halálról is beszélt. Fontos volt számára az is, hogy ezt mindenféle érzelgősség nélkül tegye.
Károlyi olvasatában tehát a Halott barátaim már egy tudatos számvetés része volt. Nem egyszerűen újabb könyv az életmű végén, hanem annak lezáró darabja.
Azért csinálta meg, hogy ez még meglegyen. És megcsinálta. Ezzel zárul tudatosan a pálya, mert ez egy lezárt életmű.
A beszélgetés végén ezért már nem elsősorban a halálhír váratlansága került elő. Károlyi inkább arra helyezte a hangsúlyt, ami Nádas után megmarad. „Én ilyenkor a gyászban mindig arra gondolok, hogy örüljünk annak, hogy ez az ember itt volt. Megcsinálta ezt az életművet. Ez nagyon nagy dolog.”
Majd röviden hozzátette. „És megmarad.”
(Borítókép: Nádas Péter a 2025. Margó Irodalmi Fesztiválon 2025. április 5-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!