Az Oktatási Bizottság előtt bemutatott javaslat egy helyzetértékeléssel indult, amelyben tizenegy mutató mentén hasonlították össze Magyarországot az uniós átlaggal, illetve Svédországgal, Lengyelországgal és Bulgáriával. A Tudományos és Technológiai Minisztériumot Horváth Péter tudománypolitikai és innovációs államtitkár képviselte a bizottságban.
Óriási lemaradásra derült fény
A kép korántsem hízelgő:
a legtöbbet idézett tudományos publikációk között a magyar munkák aránya 6,2 százalék, szemben a 11 százalékos EU-átlaggal.
Az egymillió lakosra jutó kutatók száma 2030 fő – az uniós átlag 4698, Svédországé 7596.
Az ERC-pályázatokon, vagyis az Európai Kutatási Tanács rendkívül rangos, egyéni kutatóknak szóló pénzeinél a magyar sikerráta 2,6 százalék, az uniós átlag 12 százalék.
A kitűzött cél, hogy Magyarország 2030-ra minden mutatóban felzárkózzon az EU 15. helyére. Ez a publikációknál 10 százalékot, a kutatói létszámnál 5000 főt, az ERC-nél 8 százalékos sikerrátát jelentene – világított rá Horváth.
A stratégia az egyes mutatókhoz becsült állami forrásigényt is rendel: ezek összege nagyjából 810 milliárd forint. A legdrágább tétel az innovációs ökoszisztéma fejlesztése 150 milliárddal, a legolcsóbb az ERC-felkészítés 40 milliárddal.
A hazai K+F-ráfordítás (kutatás-fejlesztés) jelenleg a GDP 1,38 százaléka, az uniós átlag 2,22, Svédországé 3,60 százalék. A magas technológiájú termékek aránya a magyar exportban 8,2 százalék – az uniós átlag ennek majdnem a háromszorosa.
Mostantól innovációra költik az erre szánt pénzeket
A tudományos és innovációs tárca kimondta, hogy a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs (NKFI) Alapot – amelynek forrása döntően a cégek által fizetett innovációs járulék – évek óta nem alapként kezelték: egyenlegtartási kötelezettség terheli, éves költségvetéssel gazdálkodik, és a költségvetési hiány miatt rendszeresen elvontak belőle.
Az elvonás mértéke 2015-ben 13,8 milliárd forint volt, 2025-ben már 68,4 milliárd, idén 65,2 milliárd.
Tíz év alatt összesen 375,8 milliárd forintot vontak el így az innovációtól.
A dokumentum szerint mindez sporadikus, nehezen tervezhető, a tudomány alapelveivel ellentétes rendszert eredményezett.
A javasolt megoldás egy kutatási és innovációs finanszírozási kerettörvény, amely négy–tíz éves távlatban, az éves költségvetési ciklustól függetlenítve biztosítana forrásokat, és törvényben garantálná a GDP-arányos minimumot. Az alapelv a tárca megfogalmazásában:
„Az innovációra befizetett összegeket maradéktalanul innovációra kell fordítani.”
A középtávú cél a 2 százalékos GDP-arányos ráfordítás 2030-ra, a hosszú távú 3 százalék 2035-re. Ehhez az állami forrásokat a jelenlegi 347 milliárdról 700 milliárd forint fölé kellene emelni.
A tudományos tárca szerint a tempó nem opcionális: az előkészítés alatt álló uniós ERA Act – az Európai Kutatási Térségről szóló jogszabály – jogilag kötelezővé tenné a ma önkéntes célokat, köztük a 3 százalékos K+F-beruházási szintet. A kormányzati stratégia szerint ez „számonkérhető lesz”.
A felszabadított GINOP Plusz-forrásokból 210 milliárd forintot mozgósítanának: 80 milliárdot alkalmazott kutatásra, 80 milliárdot innovációra, 50 milliárdot kutatási infrastruktúrára.
Akadémia, alkalmazott kutatás, száz MI-kutató
Az intézményi részben a legfontosabb elem a kutatóhálózat sorsa: a cél, hogy 2026 végére ismét egységes kutatóintézeti hálózat működjön, a Magyar Tudományos Akadémiához kapcsolódva, az ELTE-hez került négy bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpontot is visszaintegrálva.
Az irányítási modellben egy MTA-hoz tartozó kutatóhálózati vezetőtestület felelne a stratégiáért és a teljesítményértékelésért, a nemzetközi értékelést pedig külön tanácsadó testület végezné.
Külön figyelmet szentelnek az alkalmazott kutatásnak. A tárca stratégiája szerint a jelenlegi egyetlen szereplő, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Nonprofit Kft. súlytalan, folyamatos egzisztenciális harcot vív, és a projektek végén szétesnek a kutatócsoportok.
Helyette egy 11 intézetből álló, elosztott hálózatot építenének, 2031-re 2000 fős kutatói és mérnöki kapacitással.
A tervezett intézetek között van mesterséges intelligenciával, félvezetőkkel, védelmi és kettős felhasználású technológiákkal, valamint víztechnológiával foglalkozó központ – utóbbi VITUKI 2.0 néven. A finanszírozás 40 százalékban állami alapfinanszírozásból, 30-30 százalékban pályázatokból és ipari megrendelésekből állna.
A tehetséggondozásban egységes rendszert állítanának fel, és 2030-ra az NKFI Alap legalább 10 százalékát fordítanák innovációs képzésre.
Külön program célozza 100 kiemelkedő MI-kutató Magyarországra hozatalát és itthon tartását: négy év alatt 75 millió euróból, 20 hazatérő kutatóval és 80 itthon kinevelt posztdoktorral.
Az uniós visszaintegráció is szerepel a tervek között: brüsszeli tudományos-technológiai iroda Lengyelországgal közösen, ERC-felkészítő programok, és a Horizon-pályázatok sikerrátájának növelése. A magyar egyetemek uniós programokból való kizárásának hátteréről az Index részletesen írt.
„Széf”, startup kft. és a kirakatűrprogram
A startupokra is külön figyelmet fordítanak, itt azonnal indítható lépéseket soroltak fel.
Bevezetnék a SAFE-et – egyszerűsített korai fázisú befektetési konstrukciót –,
létrehoznának egy gyors, angol nyelvű, olcsó cégalapítást lehetővé tevő „startup kft.”-t,
és lazítanának a külföldi működőtőke-ellenőrzésen, amelyet szerintük az előző kormány politikai okokból vezetett be.
Ugyanitt szerepel a piactorzító tőkealapok azonnali leállítása is, névvel: a Hiventures. Az MFB Csoporthoz tartozó állami kockázatitőke-befektető idén februárban indított 17 milliárd forintos, korai fázisú alapot magyar startupoknak. Helyette hat új, co-invest szerkezetű alapot állítanának fel deep tech, egészségipari és általános technológiai fókusszal, ötéves időtávra, magántőke és az Európai Beruházási Alap bevonásával.
Az űrfejezet a legkritikusabb hangvételű. A stratégia szerint a korábbi gyakorlatot minisztériumi koordináció jellemezte önálló végrehajtó szerv nélkül, átláthatatlan, politikai közvetítettségű pályázati úttal és a 4iG – a magyar infokommunikációs és védelmi ipari nagyvállalat – indokolatlan preferálásával.
A HUNOR-programról, amelynek keretében Kapu Tibor 2025-ben a Nemzetközi Űrállomásra utazott, a tárca megfogalmazta:
„Kirakati eredmény, intézményi forma, utóélet és valódi ipari hasznosulás nélkül.”
Elmondták, hogy Magyarország az Európai Űrügynökségnek 2026 és 2028 között 205 millió eurót fizet be, ami egy főre vetítve többet jelent, mint a lengyel vagy a cseh hozzájárulás. A visszaosztási mutató – vagyis hogy a befizetésekből mennyi tér vissza ipari megrendelésként – ugyanakkor a 2019-es 0,88-ról 0,55-re esett.
A javaslat egységes, minisztériumi irányítású Magyar Űrügynökséget hozna létre, mérföldkövekhez kötött finanszírozással, és a jelenlegi 47 fős ESA-delegációt 30 körülire szűkítené.
A cél a magyar űripar árbevételének 30 milliárdról 100 milliárd forint fölé emelése. Az űrügynökség tervéről az Index júniusban írt, akkor Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter Kapu Tibort bízta meg a program átalakításának előkészítésével. A miniszterrel augusztusban nagyinterjút készítettünk, amelyben a kormányzati örökségről és tervekről árult el részleteket.
A stratégia egyelőre javaslat: a benne szereplő intézkedésekről, jogszabály-módosításokról és forrásokról kormányzati döntés még nem született. Az anyagot jegyző Horváth Péter maga is kutató, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézetének igazgatója, akinek MI-alapú képelemzési munkájáról az Index néhány hete számolt be a Nature cikke alapján.
(Borítókép: Horváth Péter, a Tudományos és Technológiai Minisztérium tudománypolitikai és innovációs államtitkára tájékoztatót tart, mellette Kubinyi Enikő, a Tudományos és Technológiai Minisztérium tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkára az Országgyűlés Oktatási Bizottságának ülésén az Országházban 2026. augusztus 26-án. Fotó: Kocsis Zoltán / MTI)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!