A zseniális brit színész legemlékezetesebb alakításait idézzük fel.
Valószínűleg a Die Hard csupán Bruce Willis alakítása és az egyszerű, de nagyszerű alapkoncepció miatt is ikonikussá válna. De ez a film annyira zseniális, hogy még a gonoszt játszó Rickmannek is feledhetetlennek kellett lennie benne. A színész német akcentusra cserélte jellegzetesen brit beszédmódját, és jó két órán keresztül próbálta levadászni a főhőst a Nakatomi-toronyban, hogy aztán az akciófilmek történetének egyik legjobb haláljelenetével örvendeztessen meg minket. Ez volt az a film, amikor rádöbbent a világ, hogy Alan Rickman úgy képes gonoszkodni, ahogy senki más.
Kétes értékű klasszikussá érett az évek alatt a Kevin Costner nevével fémjelzett Robin Hood-feldolgozás, amelyet a csöpögős sztori és a főszereplő borzalmas akcentusa miatt is jogosan lehet kritizálni. Azonban szó nem érheti a Die Hardnál sokkal magasabb fordulatszámon gonoszkodó Rickmant, aki szinte vígjátékba illő rohadékot csinált Nottingham hercegéből. Más színésztől az eltúlzott bohóckodás talán túl sok lett volna, Rickman azonban annyi izgalmas, kaotikus energiát hozott a szerepbe, hogy szinte minden jelenetet ellopott, amiben feltűnt.
Az Értelem és érzelem elsősorban Emma Thompson filmje volt, aki évekig dolgozott a forgatókönyvön, csak a stúdió győzködésére vállalta be a főszerepet, majd a történelem első olyan filmesévé vált, aki forgatókönyvírásért és színészi teljesítményéért is Oscar-díjat nyert. Thompson és Kate Winslet gazdag testvéreket alakítanak, akiknek a Hugh Grant és Rickman által játszott férfiak udvarolnak. Rickman karaktere itt kivételesen az első pillanattól szimpatikus, és mellékszerepében még remekebbé teszi Ang Lee kosztümös filmjét, ami mára kisebb klasszikussá érett.
Kevin Smith természetfeletti vígjátékában Rickman frenetikusan alakította a folyamatosan fáradt és ideges, passzív-agresszíven kommunikáló főangyalt, a Metatront, Isten hangját. Mint kiderült, Isten hangja brit akcentussal beszél, és folyamatosan óg-móg. A színész mindössze egy rövid mellékszerep erejéig ugrott be a számtalan sztárt felvonultató filmbe, de elég feledhetetlenre sikerült az a tíz perc, amikor a vásznon van – és nem csak ágyékprotézise, valamint impresszív szárnyai miatt. Smith bölcsen az ő karakterére bízta, hogy érthetően összefoglalja a film alapkonfliktusát, a színész pedig elérte játékával, hogy ne tűnjön túl nyilvánvalónak, sutának a rengeteg expozíció.
Alan Rickman őszintén leírt mindent a betegségéről és a Potter-filmekről
A színész most megjelenő naplójából kiderül, hogy az adott neki erőt a rák elleni harcához, hogy ő már 2000-ben tudta a Harry Potter-könyvsorozat végét, és hogy Piton professzor mennyire fontos karakterré válik a fináléra.
A Metatronhoz hasonlóan olyan karaktert játszott Rickman a kultikus vígjátékban, akinek folyamatosan elege van mindenből, ami körülötte történik. Sir Alexander Dane egy neves brit színész, akinek el kell tűrnie, hogy rajongói csak egy hülye sci-fi-sorozatból ismerik, komolyabb munkái pedig nem érdeklik őket. Számos komikus szerepe közül ez volt az, amelyben a színész a legtöbb időt és lehetőséget kapta, hogy megnevettesse a nézőket, ez pedig minden egyes jelenetében sikerült. A Galaxy Quest számos emlékezetes karaktert vonultat fel, de nem túlzást Dane-t kinevezni a film legjobb szereplőjének.
RIckman összes szerepe közül kétségtelenül Perselus Piton a legismertebb: a Harry Potter sorozat kulcsszereplőjeként nyolc filmen keresztül hozta a fenyegető, mélyen sérült bájitaltan-professzor karakterét, és a rajongók szemében teljesen eggyéolvadt a rosszindulatú tanárral. Igaz, az utolsó pár filmben már némileg túl öreg és túl pocakos volt az eredetileg vézna, harmincas éveiben járó férfihoz, de még így sem lennénk képesek, hogy bárki mást képzeljünk el a szerepben. Nehéz dolga lesz Paapa Essiedunak, aki a hamarosan érkező sorozatban játssza majd a karaktert: reméljük, teljesen más stílusban próbálja előadni Pitont, mert Rickmant utánozni veszett ügy lenne.
Az Értelem és érzelem után ismét közösen játszott Emma Thompsonnal Rickman a műfajteremtő karácsonyi vígjátékban. A két színésznek – minden más karakterhez hasonlóan – csupán egy rövid sztoriszál jutott. Viszont Harry hűtlenségének története lett talán a legérzelmesebb, legsötétebb szál az egész filmben, annak ellenére, hogy a színészek komikusi időzítése itt is tökéletesen a helyén volt. No meg ő szerepelt a film egyik leghíresebb jelenetében is, amikor a Rowan Atkinson által alakított ékszerész keseríti meg a napját kimért, lassan kibontakozó szakértelmével.
Egyértelműen a Harry Potter-generáció számára készült el Tim Burton sötét, gótikus musicale, amelyben az ekkorra már több mint rutinosan gonoszkodó Rickman énekhangját is megismertette a nagyközönséggel. Johnny Depp-pel közös jelenteiben igazi titánok harcát láthatunk: mindketten a lehető legjobban tudják, hogyan kell fenyegetőnek lenni a vásznon úgy, hogy a néző azért meglássa a lelket karaktereikben is. Gyűlöltük és sajnáltuk is Turpin bírót, amikor könnyen kitalálható sorsra jutott a film végén.
Alan Rickmanre emlékezett a Harry Potter-filmek stábja
Chris Columbus, az első két rész rendezője és a Weasley ikrek egyike is csupa szépet mondott a színészről.