„Kérdezzék meg a hallgatóimat, érdemes-e engem megvárni a folyosón” – mondta Unger Anna Róza augusztus 25-én, az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság előtt, amikor arról kérdezték, hogyan zárná ki a politikai befolyásolást a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élén.
Két nappal később ugyanez a bizottság őt jelölte a hivatal elnökének. A végső szót pénteken az Országgyűlés mondja ki, ehhez kétharmados többség kell.
Az ELTE Társadalomtudományi Karának docense hat igen, egy nem és egy tartózkodás mellett kapta meg a bizottság támogatását, egyedül Melléthei-Barna Márton szavazott ellene. Mivel a Fidesz az egész kiválasztási folyamatot bojkottálja, a Mi Hazánk bizottsági tagja, Apáti István pedig igazolt távolléten volt, kizárólag a Tisza nyolc bizottsági tagja szavazott. Az elnöki posztra eredetileg 96-an pályáztak.
„A pitbull”
A kiválasztás egyik fordulópontja az volt, amikor Jancsics Dávid korrupciókutató hétfő este visszavonta a pályázatát, mondván, a hivatal élére nyomozó alkatú, „kérlelhetetlen pitbull” kell. A leírásból kevesen következtettek volna egy egyetemi kutatóra, akit a nyilvánosság elsősorban választási szakértőként ismer.
A keddi meghallgatáson viszont Unger maga rendezte át ezt a képet. Antall József egykori parlamenti irodájában, negyed tizenegykor kezdett, és a bemutatkozás udvarias formuláit gyorsan maga mögött hagyta.
Nem vagyok kedves, azt hiszem, ez most előny. Nem szeretem a nagy csinnadrattákat, én azt szeretem, ha meg van csinálva a munka
– mondta. Elnökként teljesen kizárná a külső, politikai befolyásolási kísérleteket, és amikor ennek hitelét firtatták, a saját egyetemi óráira hivatkozott. Ekkor hangzott el a folyosós mondat is.
A felelősség kérdésében sem finomkodott. Szerinte nevén kell nevezni a felelősöket, legyen az nagy ember vagy kicsi, pesti vagy vidéki, és nem csak azokat, akik közvetlenül nyertek egy-egy döntésen.
Kik voltak azok a szereplők, akik ehhez asszisztáltak? Ki volt az ügyész, aki nem indított eljárást, a jegybankban ki volt az, aki nem támogatta a vagyonvesztést, de mégsem tett ellene semmit?
– tette fel a kérdést a bizottság előtt.
Nem az ügyeket, hanem a rendszert vizsgálná
A kemény hangnem mögött végig ugyanaz az egy tétel áll. Unger szerint az elmúlt másfél évtized korrupciója nem írható le elszigetelt vesztegetési ügyek sorozataként, mert a politikai hatalom, az állami intézmények és egyes gazdasági szereplők működése egyetlen rendszerbe szerveződött, amelyben a gazdasági erőforrás politikai hatalomra, a politikai befolyás pedig újabb gazdasági előnyre volt váltható. A ma ismert ügyek jelentős része szerinte enélkül is azonosítható, az NVVH hozzáadott értéke ezért nem az egyes esetek kipipálása lenne, hanem a mögöttük álló intézményi és döntéshozatali láncolatok összerakása.
Az elmúlt időszak legnagyobb bűnének a magántőkealapok létrehozását nevezte.
Ott tényleg talicskába tették a pénzünket, és eltolták
– fogalmazott. Az Állami Számvevőszékről szólva pedig azt mondta, a felcsúti számvevőszék tulajdonképpen feudalizálta Magyarországot.
A demokratikus átmenetek nemzetközi tapasztalataira hivatkozva azt is kimondta, hogy tartós demokratikus konszolidáció aligha képzelhető el valamilyen igazságtétel nélkül. Ha a visszaélések feltáratlanul maradnak, az érintettek pedig megtarthatják az így szerzett erőforrásokat, azokat később politikai védelem vásárlására, sőt a korábbi hatalmi szerkezet újjáépítésére is fordíthatják.
Tizennégy év a katedrán, nem a barikádon
Unger politológusi diplomáját 2003-ban szerezte az ELTE-n, doktori fokozatát ugyanitt 2018-ban, disszertációjában a közvetlen demokrácia intézményrendszerével és az Európai Unió demokratizációjával foglalkozott. 2009 óta oktat a Társadalomtudományi Karon, jelenleg a Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének docense. Fő kutatási területe a demokratikus és nem demokratikus rendszerek összehasonlítása, a választási verseny és a választási integritás, valamint az amerikai politika. A 2000-es évek közepe óta rendszeresen publikál napi- és hetilapokban, elemzőműsorokban pedig a Fidesz-kormány kritikusaként vált ismertté.
Saját elmondása szerint tíz éve foglalkozik behatóan a magyarországi korrupcióval, és kényszerűségből ismeri jól az autoriter rezsimek kialakulását, illetve lebontásuk feltételeit. A most rá váró feladat viszont más műfaj. Eddig kutatóként írta le, hogyan működik egy rendszer, mostantól egy több mint százfős hatóságot kell felépítenie, amely ugyanezt bizonyítékokkal, határidőkkel és vádemelési jogkörrel teszi.
„Pofára nem vizsgálunk”
A politikai elfogultság elleni fő garanciának egy szakmai dokumentumot nevezett meg. A hivatal egy nyilvános, közvagyonvédelmi kockázatértékelési módszertan alapján indítana eljárásokat, amelyet adatelemzőkkel, társadalomtudósokkal, korrupciókutatókkal és jogászokkal együtt dolgozna ki. Ez garantálná, hogy a hatóság ne politikai megrendelésre és ne „pofára” vizsgáljon. A módszertant, az éves jelentéseket és még az álláspályázatokat is nyilvánosságra hozná.
A tempóról ugyanakkor hűtötte a kedélyeket. Badarságnak nevezte, hogy hat év alatt jogerős ítéletek szülessenek, ez az időszak szerinte arra elég, hogy „az utolsó szögig feltárják, mi történt”, és eljussanak a vádemelésekig. A visszaszerezhető vagyonról nem akart százalékos becslésbe bocsátkozni.
Ha már tízmilliárddal több van nálunk, az már jó
– mondta.
A gyakorlati teendőknél viszont szoros határidőt szabott magának. Egy éven belül átnézné az összes nagy állami szerződést és koncessziót, mivel ezekből a kormánynak egy éven belül van még lehetősége visszalépni. A hivatal induló létszámát nagyjából 150 főben határozná meg, hozzátéve, hogy erről a négy elnökhelyettessel közösen kell dönteni.
Három feltétel, amiért felállna a székből
Az Indexnek a meghallgatás után három olyan feltételt sorolt fel, amelyek nem teljesülése esetén nem vállalná el a tisztséget, vagy lemondana róla. Ha a parlament nem fogadja el az éves beszámolót, az elnöknek szerinte magától értetődően távoznia kell. Ha a hivatal nem kapja meg az általa kért költségvetési támogatást, azt úgy értékelné, hogy az állam ellehetetleníteni akarja a működést. A harmadik pedig a személye elleni olyan mértékű támadás, amely a hivatal tisztességes működését veszélyezteti.
A közérdek nem az, hogy Gipsz Jakab vagy Unger Anna hivatalban maradjon, hanem hogy a hivatal tisztességén ne essen csorba
– fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy látna-e magának más szerepet hasonló pozícióban, ha nem őt választják meg, annyit felelt, világéletében úgy élt, hogy ami nem rajta múlik, az nincs.
Pénteken dől el minden
A hivatal felállításáról a parlament július végén, kétharmaddal döntött, ezzel a Tisza legtöbbet emlegetett kampányígéretének fele papíron teljesült. A Fidesz-frakció közleményben jelentette be, hogy bojkottálja a kiválasztást, és az Alkotmánybíróságtól kéri a törvény felülvizsgálatát, mondván, hasonló szervezet „legutoljára a kommunizmus legsötétebb éveiben működött”. A párt egyetlen civil szervezetet sem delegált a meghallgatásokra.
Unger tehát egyelőre jelölt. Ha az Országgyűlés pénteken megszavazza, még aznap esküt tesz. A kérdés innentől nem az, elég kemény-e a feladathoz, mert erre a meghallgatáson megadta a választ. Hanem az, hogy a keménység és a hat évre kalibrált türelem elfér-e egymás mellett akkor, amikor a Tisza szavazói gyors eredményt várnak.
(Borítókép: Unger Anna 2026. augusztus 25-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!