Mi lenne akkor, ha? Ősöreg kérdése ez a science fictionnek, és az ember azt hinné, hogy az összes variációját feltették mostanra. Újat már biztosan nem lehet kitalálni. Erre jön a hazai mozikban augusztus közepe óta látható Az Oak Street vége című új film, és kertvárosi környezetbe dobja be Anne Hathaway és Ewan McGregor párosát, akik egy éppen válni készülő házaspárt alakítanak, és akik egyik napról a másikra arra ocsúdnak, a szomszédságot hatalmas, több száz millió éve kipusztult dinoszauruszok kezdik el módszeresen lebontani.
Az Oak Street vége egy szimpla családi drámaként indul, az Anne Hathaway-féle Denise a házuk alagsorában írja az első regényét, teljes titokban, tudva, hogy férje, Greg (Ewan McGregor) kiakadna rajta. Pedig a családfőnek is megvannak a maga kis titkai, hiszen Greget kirúgták a munkahelyéről, pizzafutárként igyekszik némi betevőt keresni, fiával, Briannel (Christian Convery) minden este le is szerelik azt a bizonyos világító pizzadobozt a kocsijuk tetejéről, nehogy az asszony meglássa. Eközben a nagyobbik testvér, Audrey (Maisy Stella) a maga módján éli meg a tinédzserkori lázadását, a tudományok iránt lelkesedik, és űrhajósok könyveit olvasgatja a tetőn.
Mígnem egy spielbergi fordulattal éjszaka elmegy az áram a teljes kerületben, hőseink meg csak néznek ki a fejükből, hogy ennek ellenére mik azok a fények, amelyek vakítóan és fülsüketítően durrognak. Sokáig nem kell várnunk rá, hogy a fő, nagy rejtély lelepleződjön: valahogy dinoszauruszok szabadultak el a kertvárosban, a veszélyesebb fajtából. Bár a zsáner legnagyobb kliséjét, a vérengző T-rexet jótékonyan kifelejtik a készítők az egyenletből, mindenféle szárnyas, vízi és egyéb óriáshüllők felbukkannak. Na meg egy Allosaurus is, ami hasonlóképpen vérszomjas csúcsragadozó, ld. az alábbi képet.
Ami a körítést illeti, az író-rendező, a korábban a Valami követ című horrorfilmet jegyző David Robert Mitchell ügyesen ködösít, én például egy csomó ideig csak pislogtam rajta, hogy Anne Hathaway karaktere mégis mi a fenéért egy írógépen pötyög, és a gyerekek kezében miért nincs mobiltelefon. Hát, a válasz prózai, nem rágják a szánkba, de a film a 80-as években játszódik, ezért is a Steven Spielberg-hommage.
Többet nem lőnék le, mert többnyire a misztikum viszi el a hátán a történetet, az, hogy a szereplőkkel együtt rácsodálkozunk, hogy hogy pottyantak a nyakukba dínók, tömkelegével, és a válasz erre nem is annyira kézenfekvő, mint azt elsőre gondolnánk. Jó, annyit azért nem árt tudni, hogy időutazás is van a dologban, de az egészen csavar egy akkorát a szkript, hogy önmagában ez a húzás emlékezetessé teszi a végeredményt.
Széljegyzetként írom, hogy eddig azt hittem, hogy a J. J. Abrams által irányított produkciós cég, a Bad Robot mostanra legfeljebb pénzmosás céljából működik, ám a Super 8-et rendező direktor, aki executive producerként dolgozott be Az Oak Street végébe, bizonyítja, hogy hiába volt mostanában kevésbé aktív, amikor valamibe belenyúl, abba bele tud úgy, hogy élvezetesen spielbergi legyen a végeredmény.
Persze, hőseink már-már bevett módon A-ból B-be rohannak, és sokáig úgy tűnik, nincs is nagyon beleszólásuk a saját sorsuk alakulásába, hanem egy felsőbb akarat áldozatai, ami minimum lelombozó. Mégis, a dinoszauruszok elől való visítva menekülést, lövöldözést és pánikot olyannyira kisajátította magának a mostanában szenvedő Jurassic-franchise, hogy Az Oak Street vége már csak azért megsüvegelendő próbálkozás, mert a dinoszauruszos zsánerbe be merte egyáltalán tenni a tappancsát.
Anne Hathaway lehet, hogy nem játszik akkorát, mint az Odüsszeiában, de a színésznő anyatigrisként harcoló családanyaként igenis nagyon szerethető, Ewan McGregor pedig kicsit béna apukaként tartaná egyben a famíliát. Ha hozzáadjuk mindehhez a nő és a férfi közötti kapcsolati drámát, hogy együtt maradnak-e, vagy sem, illetve hogy fiuk, a Christian Convery-féle Brian már a dinoszauruszok előtt is őt bullyingoló társai elől futkos, s Maisy Stella Audrey-ja egészen durva identitásválságban szenved, egy olyan szereplőgárdát kapunk, akik önmagukban, mindenféle extra körítés nélkül megállják a helyüket, és izgalmasak.
Pár bugyuta jelenettől (tényleg kellettek ide a szexelő dínók?) eltekintve Az Oak Street vége megcsinálja a bravúrt, a Jurassic Park nyomdokaiban lépkedve egy, a formulán meghökkentően nagyot csavaró nyári blockbuster tud lenni, amely lehet, hogy a pénztáraknál bukott, meg vagyok győződve róla, hogy idővel mások is felfedezik maguknak. A legmegdöbbentőbb, hogy még az őshüllők is korrektül néznek ki, a család kutyája ellenében, de még a digitális ebért is bőven lehet izgulni, a retró hangulatot pedig Michael Giacchino karakteres dallamai dobják fel. Spielbergi nosztalgiabait, aláírom, de a működőképes és az önmagában is működőképes fajtából.
8/10
Az Oak Street vége jelenleg is elcsíphető szinkronnal a hazai mozikban.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!