A vámpír az egyik legősibb és legismertebb horrorikon. Maga is élőhalott, akár a modern zombi, de cseppet sem agyatlan ösztönlény. Nagyon is dörzsölt és ravasz, beveti csábító erejét annak érdekében, hogy becserkéssze áldozatait és kiszívja a vérüket. Egyes filmtörténészek szerint a vámpír ideális formáját a moziban, a mozi által nyerte el, hiszen akár a klasszikus film(nyersanyag), úgy a vérszívó is jellemzően fényérzékeny és a sötétben működik. Így nagyvásznon a helye! Persze az évtizedek során a filmesek és sorozatkészítők erősen elhasználták, már-már kiüresítették a vámpírmitológiát, a Marvel Pengéje meg zsákutcába futott, úgyhogy várat magára a vámpírreneszánsz. A szeptember 15. és 20. között megrendezésre kerülő Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében viszont számos kultikus vagy klasszikus vámpírfilm feltámad nagyvásznakon.
Persze a BKFM szervezői egy különleges szempont szerint válogatták össze a felhozatal vonatkozó filmjeit. A szekció neve magáért beszél: „Vérgrófnők – Női vámpírok a 20. századi zsánerfilmben”. Igen, pontosan, ezúttal a női vámpírok kerülnek terítékre. Habár az „erős nő” toposza is elcsépelt lett mára, a szervezők felhívták a figyelmet arra, hogy a film számára igen fontos szórakoztató irodalomban előbb született meg a női vámpírikon, mint Drakula. Sheridan Le Fanu 1872-ben publikálta kisregényét, a Carmillát, ami negyedszázaddal megelőzte Bram Stoker klasszikusát. Carmilla és általában a női vámpír pedig Drakulához hasonlóan sokféle változatban megjelent a filmtörténet során, legyen szó gonosztevő, antihős vagy progresszív, lázadó szerepkörről. A BKFM hét reprezentáns filmet választott ki, amelyek bemutatják, milyen változatos módokon ábrázolták a női vérszopókat a filmesek a zsáner legintenzívebb fél évszázadában, az 1930-as és az 1980-as évek között. Alább listáztuk ezeket az alkotásokat, valamint linkeljük a filmek adatlapjait, ahol megtaláljátok a vetítési helyeket és időpontokat!
Vámpír (Vampyr, 1932, r. Carl Tehodor Dreyer)
Drakula lánya (Dracula’s Daughter, 1936, r. Lambert Hillyer)
Vérkirálynő (Queen of Blood, 1966, r. Curtis Harrington)
Drakula grófnő (Countess Dracula, 1971, r. Peter Sasdy)
Vampyros Lesbos (1971, r. Jesús Franco)
Az éhség (The Hunger, 1983, r. Tony Scott)
Mindene vér (Lubię nietoperze, 1986, r. Grzegorz Warcho).
A kiválasztott alkotások más-más szempontból érdekesek. A dán film egyik legnagyobb alakja, Carl Theodor Dreyer Vámpírja egy szerzői megközelítés, ami a suspense-re és a nyomasztó atmoszféra megteremtésére koncentrál, így a vérszívó nem is önmagában félelmetes, hanem amiatt, mert Dreyer az esetek többségében csak érzékelteti a jelenlétét. Aztán ott van a Drakula lánya, ami a Lugosi Béla-féle Drakula népszerűségét hivatott meglovagolni, ugyanakkor meglehetősen eredeti módon ábrázolja tragikus hősnőjét, aki tudatosan törekszik arra, hogy megszabaduljon a vérszomjtól, ezzel mintegy előrevetítve Anne Rice munkásságát. Ez az első hollywoodi horror női vámpírral a centrumban, a Vérkirálynő pedig az első női vámpírhorror, ami a sci-fivel próbálja összeházasítani a sötét fantasztikumot. Vagyis ugyanazzal kísérletezik, mint Ed Wood legendásan rossz filmje, a Lugosi Bélát posztumusz felvonultató 1957-es 9-es terv a világűrből.
Hollywood után a brit Hammer Films nevű horrorgyártó stúdió is megteremtette a saját Drakula-univerzumát, amelynek része a Drakula grófnő. Igaz, ez nem a Drakula- vagy a Carmilla-mítoszra alapoz, hanem a Báthory Erzsébettel kapcsolatos legendára, miszerint a grófnő szűz lányok vérét itta, sőt abban fürdött annak érdekében, hogy megőrizze szépségét (ez persze nem igaz, a legújabb kutatások szerint Báthory lejárató kampány és összeesküvés áldozata lett, így terjedtek el róla a rémtörténetek). Még szép, hogy a szexi Ingrid Pittet kérték fel a főszerepre. Ez és a legendás spanyol direktor, Jesús Franco által dirigált Vampyros Lesbos is a vámpírfilmek erotikus potenciálját használja ki, és ez utóbbi különlegessége, hogy kifejezetten a Drakula-mítoszt értelmezi át leszbikus vámpírfilmmé, benne bundás vénuszdombokkal.
A felhozatalból talán a legismertebb Ridley Scott testvére, Tony Scott vámpírhorrorja és egyben első mozifilmje, a szexszimbólum Catherine Deneuve, David Bowie és Susan Sarandon főszereplésével készült Az éhség, ami modern nagyvárosi közegbe helyezi a vámpírsztorit, valamint ebben is van leszbikus erotika bőven. Ezekkel ellentétben a lengyel Mindene vér inkább a nőiségre, a nőidentitás problémájára és a társadalmi konvenciók elleni lázadásra helyezi a hangsúlyt.
Ha felkeltette érdeklődéseteket, illetve vérszomjatokat a BKFM felhozatala, akkor keressétek fel a szekció hivatalos weboldalát további információkért!