2026. augusztus 27.-Kerepeszki Róbert-Múlt-kor
A teljes cikk ebben a lapszámban olvasható
A MAFFIA
2026. ősz
A XX. századra Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a nagyvárosi bűnözésről szóló újságcikkek és ponyvaregények meghatározó eleme lett az „alvilág” kifejezés. Magyarországon azonban ilyen összefüggésben, legalábbis a hazai bűnözéssel kapcsolatban ekkor még alig találkozunk vele. Az 1920-as évek végén viszont valami megváltozott, és innentől kezdve e fogalom a magyar főváros sajtóreprezentációjának is gyakran visszatérő részévé vált.
Összefoglaló
A cikk bemutatja, hogyan jelent meg az „alvilág” fogalma a Horthy-kori Budapest sajtójában, különösen az 1929-es kokainbotrányok utánFelidézi a főváros bűnözői világának szereplőit: prostituáltakat, zsebtolvajokat, betörőket, csempészeket, orgazdákat és kábítószer-terjesztőketAzt is megmutatja, miként formálták az amerikai gengszterekről szóló hírek, ponyvaregények és filmek a budapesti alvilágról kialakuló képet
1928 végén szenzációként tálalták a lapok, hogy a rendőrség elfogta a Budapest szívében, a Rombach (a mai Rumbach Sebestyén) utcában kilenc évvel korábban (!) elkövetett rablógyilkosság gyanúsítottjait. Néhány héttel később hasonlóan jelentős figyelmet kapott a sajtóban egy kábítószerfüggő fiatal arisztokrata halála, aki egy belvárosi kokainos éjszaka után vesztette életét.
Az első pillantásra egymástól teljesen eltérő eseteket az köti össze, hogy ezek hatására kezdett egyre nagyobb teret nyerni az „alvilág” kifejezés használata a korabeli sajtóban a magyar főváros bűnéletének illusztrálására. De kikről is volt szó valójában?
Pest „piszka ömlik szét”
1919 decemberében két férfi hatolt be egy Rombach utcai baromfikereskedő lakásába. Az ott tartózkodó cselédlányt megkötözték és megfojtották, a rábízott két kisgyermeket pedig súlyosan megsebesítették, majd az ott talált ingóságok jó részét (ékszereket, készpénzt) ellopták. A nyomozás a világháború és a forradalmak utáni zűrzavaros időben hamar zsákutcába jutott (ami nem volt ritka akkoriban), és valószínűleg a feledés homályába veszett volna, ha 1928 végén nem jelentkezik egy nyomravezető. Egy nő ugyanis azt állította, hogy a volt férje, annak testvére és egy cinkosuk követte el a rablógyilkosságot: egyikük megfigyelőként az utcán őrködött, a másik kettő a lakásba hatolt be.
A feljelentés után a rendőrség hamar kézre kerítette a gyanúsítottakat, és ezt követően az ügy rendkívüli sajtófigyelmet kapott, mert – ahogy Az Újság tudósítója fogalmazott – a per során „a pesti alvilág szennyese, a pesti kloáka piszka ömlött szét a tárgyaló teremben”. Ugyanis nemcsak a vádlottak, hanem a beidézett tanúk többsége is „rovott múltú” vagy „kétes hírű” nő és férfi volt: prostituáltak, orgazdák, kábítószerrel üzérkedő pincérek, sőt a feljelentést tevő koronatanú is közéjük tartozott (korábban – mint kerítőnő – ő is prostitúcióval foglalkozott.
A per zárásaként első fokon mindhárom vádlottat bűnösnek találták, és hosszú börtönbüntetésre ítélték még annak ellenére is, hogy a nő vallomását – a bírák számára is nyilvánvaló módon – az egykori férje elleni bosszú motiválta.
A teljes cikk ebben a lapszámban olvasható
A MAFFIA
2026. ősz
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz