A magyarországi energiaválság miatt újra aktuálissá vált a megújuló energiaforrások használatának kérdése: azt régóta lehet tudni, hogy a Fidesz-kormány – a folyosói pletykák szerint Orbán Viktor esztétikai kifogásai miatt – kifejezetten ellenezte a szélerőművek telepítését, a napelemek telepítésével kapcsolatban viszont már jóval megengedőbb volt a 2020-as években.
Furcsa módon ez nem volt mindig így: miközben máshol már évek óta állami támogatásokkal ösztönözték a telepítést, Magyarországon a napelemekre 2015-től környezetvédelmi termékdíjat vetettek ki, hogy aztán pár év múlva hozzánk is megérkezzen az állami napelemprogram. Érdekes módon a leköszönt magyar kormány épp akkor állt bele a programba, amikor már nemcsak Magyarország, de egész Európa is teljesen kiszorult a napelemek gyártásából, ez mostanra teljesen Kína monopóliuma lett. A problémával egész Európa küzd: miközben gyakorlatilag az egész napelem-technológiát a kontinensen találták fel, mostanra pár kivételt leszámítva megszűnt a napelemek gyártása a kontinensen.
Napelemek Szegeden, természetesen Kínából
Fotó: MTI/Oláh Tamás
Az európai kutatóintézetek és vállalatok hosszú időn keresztül a napelem-technológia élvonalába tartoztak, és Európa az iparág korábbi fejlődésében is fontos szerepet játszott. Csakhogy a kutatásban és technológiai fejlesztésben meglévő előnyből nem sikerült olyan méretű tömegtermelést létrehozni, amely fel tudta volna venni a versenyt Kínával, ahol nemcsak egyszerű gyárakat építettek, hanem felhúztak erre az iparágra egy teljes ellátási láncot.
Ehhez érdemes tudni, hogy a kristályos szilícium alapú paneleket használó napelemek gyártása öt fázison megy keresztül. Kína nemcsak az alapanyagot képes előállítani nagy mennyiségben, hanem az előállítást is olcsóbban képes megoldani az európaiaknál. Minden egyes gyártási lépcsőfok több pénzbe kerül, ha Európában történik, a piac tehát megtalálta az utat, és voltaképpen kiszervezte magát ebben is Ázsiába.
Kína nagyon gyorsan rájött, hogy a zöld energia népszerűségéből nagyon sok pénzt és nagyon sok hatalmat szerezhet. A Fraunhofer/SolarPower Europe elemzése szerint az európai gyártás költséghátránya több tényezőből áll össze: a berendezések Európában körülbelül 40 százalékkal drágábbak, az épületek és létesítmények telepítése kb. 110 százalékkal magasabb költséggel jár, a munkaerő kb. 280 százalékkal drágább, az anyagköltség pedig kb. 50 százalékkal magasabb. A legnagyobb gond maga az energia: az Energy Institute 2024-es elemzése szerint az európai napelemgyártók energiaköltsége körülbelül kétszerese a kínaiakénak, és háromszorosa az amerikaiakénak. Ez különösen súlyos probléma egy olyan iparágban, amely önmagában is rendkívül energiaigényes.