A használtautó-piacon gyakran hallani az „elnyűhetetlen motor” kifejezést, pedig ilyen valójában nem létezik. A rendszeres olajcsere, a megfelelő karbantartás és az előző tulajdonosok bánásmódja még a legjobb konstrukcióknál is döntő. Vannak azonban motorcsaládok, amelyek az évtizedek alatt különösen erős hírnevet szereztek tartósságukkal.
Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!
Követem!
1. Volkswagen 1.9 TDI
Ha Európában kellene kiválasztani a hosszú életű motorok egyik jelképét, a Volkswagen 1.9 TDI-je biztosan ott lenne az elsők között. Különösen a korábbi, adagolós változatok, például az AFN, AHU, AHF és ALH motorkódú verziók szereztek kiváló hírnevet.
Golfokban, Passatokban, Audikban, Škodákban és Seatokban is dolgoztak, és megfelelő karbantartással a több százezer kilométeres futásteljesítmény egyáltalán nem rendkívüli. A későbbi 1.9 PD TDI-k között már jóval nagyobbak a különbségek, ezért nem minden 1.9 TDI tekinthető egyformán problémamentesnek.
2. Mercedes-Benz OM617
A régi Mercedes taxik legendája. Az 1970-es és 1980-as években többek között a W123-ban használt 3,0 literes, öthengeres OM617 dízelből dokumentáltan léteznek egymillió kilométeren túljutott példányok.
Titka mai szemmel szinte primitívnek tűnik: masszív öntöttvas blokk és hengerfej, mechanikus befecskendezés, alacsony fajlagos teljesítmény és minimális elektronika. Cserébe nem éppen modern, takarékos vagy kifinomult. Az Auto Motor und Sport szerint legendás tartóssága nem egyetlen technikai trükknek, hanem a jelentős konstrukciós tartalékoknak köszönhető.
3. Mercedes-Benz OM606
Az OM617 szellemi örököse már jóval modernebb konstrukció volt. A 3,0 literes, soros hathengeres OM606 többek között a kilencvenes évek E osztályában dolgozott, és a Mercedes egyik legtartósabb dízelmotorjaként tartják számon.
Különösen a szívódízel változat egyszerű, de a turbós kivitelek is rendkívül erős alapot jelentenek. Nem véletlen, hogy az OM606 ma a tuningvilágban is keresett: a masszív blokk az eredetinél lényegesen nagyobb teljesítményt is képes elviselni. Egy friss európai megbízhatósági összesítés a klasszikus dízelek között az első helyre sorolta.
4. Volvo B230 Redblock
A régi kocka-Volvók híres tartósságához a motorjuknak is volt némi köze. A B230 a Volvo legendás Redblock motorcsaládjához tartozott, és elsősorban a 240-es, 740-es és 940-es sorozatból lehet ismerős.
A 2,3 literes, négyhengeres konstrukció mai mércével egyszerű, alacsony fajlagos teljesítményű és túlméretezett volt. Szívó és turbós változatban egyaránt készült, a család pedig Európában is igen elterjedt volt.
5. Honda K20
Nem csak régi dízelből lehet tartós motort építeni. A Honda K20-as, kétliteres benzinese 2001-ben jelent meg, majd rengeteg modellbe bekerült az Accordtól és CR-V-től egészen a Civic Type R-ig.
A szívó K20-asok magas fordulatszámuk ellenére is kiváló hírnévre tettek szert. Láncos vezérlésük és kiforrott konstrukciójuk miatt megfelelő szervizeléssel igen komoly futásteljesítményre képesek.
6. BMW M57
A BMW soros hathengeres dízelei közül az M57 számít az egyik legjobban sikerült konstrukciónak. 1998-tól számos modellben megjelent, a 3-as és 5-ös sorozattól az X5-ig.
A motor alapjai kifejezetten erősek, és megfelelő karbantartás mellett magas futásteljesítményt visel el. Ettől még nem hibátlan: a turbó, a befecskendező rendszer, az EGR és bizonyos változatok szívósori örvénycsappantyúi komoly kiadást okozhatnak. A motor mechanikai tartóssága tehát nem jelenti azt, hogy egy idős BMW fenntartása olcsó lesz.
7. Renault 1.5 dCi – K9K
Talán meglepőbb szereplő, pedig a Renault K9K kódú 1.5 dCi motorjából több millió készült, és Renault-k mellett Daciákban, Nissanokban, sőt Mercedesekben is megjelent.
Itt különösen fontos az évjárat. A korai változatoknak voltak problémái, többek között a befecskendezéssel és a hajtórúdcsapágyakkal, a későbbi kivitelek azonban sokkal kiforrottabbak lettek. Nem véletlen, hogy az 1.5 dCi-ből rengeteg magas futásteljesítményű példány dolgozik még ma is Európa útjain. Egy 2026-os európai dízelmegbízhatósági rangsor szintén a jobb választások közé sorolja a K9K-t.
8. Toyota 1.8 Hybrid – 2ZR-FXE
A tartósság nem csak a múlté. A Priusban, Aurisban, Corollában és Lexus CT 200h-ban is használt 1,8 literes 2ZR-FXE azért érdekes, mert a Toyota hibrid rendszerében a benzinmotor viszonylag kedvező körülmények között dolgozhat.
Taxiként használt példányok között sem ritka a 300–500 ezer kilométeres futás. A konstrukciónak azonban vannak ismert gyenge pontjai: különösen a harmadik generációs Priusoknál érdemes figyelni az EGR-rendszer kokszosodására, az olajfogyasztásra és nagy futásnál a hengerfejtömítésre.
Az „elnyűhetetlen” motor is tönkremehet
Van egy fontos tanulsága ezeknek a listáknak. Egy 400 ezer kilométeres, dokumentáltan karbantartott autó akár jobb vétel lehet, mint egy 180 ezret futott, de elhanyagolt példány.
Ráadásul egy motor tartóssága nem egyenlő az egész autó megbízhatóságával. Egy régi autónál előfordulhat, hogy a korrózió és az autó többi alkatrésze hamarabb feladja, mint maga a motor. Ezért használt autó vásárlásakor a motorkód jó kiindulópont, de nem garancia. A szerviztörténet, az olajcsere-periódusok, a hidegindítás, a diagnosztika és egy vásárlás előtti átvizsgálás végül sokkal többet árul el az adott példányról.