Kilencvenöt éves korában meghalt Berend T. Iván történész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) volt elnöke vasárnap – közölte özvegye, Radics Katalin.
Berend T. Iván a magyar, az amerikai, a brit, az osztrák, az európai, a csehszlovák és a bolgár tudományos akadémia tagja, Kossuth-díjas egyetemi tanár volt. Az MTA elnöki posztját 1985 és 1990 között töltötte be.
Radics Katalin úgy emlékezett férjére, hogy „életét a tudás gyarapításának, nemzedékek oktatásának és szakterülete fejlődésének szentelte. Kivételes szellemi ragyogását szerénység, nagylelkűség, jó humor és mások iránti őszinte törődés kísérte.”
Berend T. Iván 1930. december 11-én született Budapesten, alig 14 évesen túlélte a dachaui náci koncentrációs tábort. Tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Budapesti Corvinus Egyetem) és az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte 1949 és 1953 között. 1953-tól a közgazdaságtudományi egyetem gazdaságtörténeti tanszékének tanársegéde, 1960-tól docense, 1964-től egyetemi tanára, 1967-1991 között tanszékvezetője volt. 1962-1965 között a dékáni tisztséget is betöltötte, 1973 és 1979 között rektorként állt az egyetem élén.
Egyetemi doktori disszertációját közgazdaságtanból 1957-ben védte meg, egy évre rá szerezte meg a történelemtudomány kandidátusa, 1962-ben pedig a történelemtudomány doktora fokozatot. 1973-ban választották meg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1979-ben rendes tagjává, 1985-től 1990-ig a tudományos testület elnöke volt. 1967-től főtitkárként, 1975-től elnökként irányította a Magyar Történelmi Társulatot. Pályája során számos tekintélyes nemzetközi szakmai szervezet választotta vezetőségébe.
Tudományos kutatásai Magyarország és Európa, elsősorban Közép-Európa XIX-XX. századi gazdaságtörténetére irányultak, kiemelt figyelemmel a fejlődésben elmaradt térségek gazdasági modernizációjára, a rendszerváltozás utáni gazdasági átalakulására.
Az 1960-as években a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagjaként részt vett a gazdasági reform, az új gazdasági mechanizmus előkészítésében és kidolgozásában. A rendszerváltáskor elnöke volt a Németh Miklós kormányfő által felállított, a Minisztertanács mellett működő tanácsadó testületnek. 1988-89-ben az MSZMP Központi Bizottságának tagjaként ő volt az elnöke a KB történész munkabizottságának, amelynek az 1945 utáni történelem vitatott kérdéseinek újraértékelése volt a feladata. 1989-1993 között tagja volt a szocialista gazdaság átalakítására javaslatokat megfogalmazó Kék Szalag Bizottságnak.
Az 1970-80-as években több alkalommal vendégprofesszorként dolgozott az Egyesült Államokban, az 1980-as évek végén a brit és az osztrák tudományos akadémia, 2015-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába, a New York-i St John’s egyetem tiszteletbeli oktatója lett, a glasgow-i egyetem díszdoktorrá fogadta. 1990-ben a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) történeti tanszékének lett a professzora, 2015-ben vonult nyugdíjba. 1993-tól 2005-ig az UCLA Európai és Orosz Tanulmányok Központjának volt igazgatója, 1995 és 2000 között elnökként irányította a Nemzetközi Történettudományi Bizottság munkáját.
Az évtizedek óta az Egyesült Államokban élő történész munkásságát díszdoktori címmel ismerte el több magyar és külföldi egyetem, tudományos akadémiák sora fogadta tagjai közé. 1961-ben megkapta a Kossuth-díjat (Ránki Györggyel közösen), 1965-ben és 1966-ban az Akadémiai Díjat, 1981-ben az Apáczai Csere János-díjat, 1985-ben az Állami Díjat.
Élete történetét A történelem – ahogyan megéltem című önéletrajzában írta meg.
Nyolc nappal a halála előtt, augusztus 22-én a Substack-oldalán azt írta, betegsége miatt utolsó „utazására” készül.
Beteg vagyok és gyenge. Súlyos betegségem és elgyengült állapotom nem engedi, hogy tovább folytassam az írást, ami – nem túlzok – az életet jelentette számomra ebben a pár elmúlt évben.
Los Angelesben hunyt el.
Nyitókép: HVG / Túry Gergely