„Durván hangzik, de 80-85 százalék küzd Magyarországon a normális életért” – Frei Tamás elárulta, miért él még mindig nagyrészt külföldön
Frei Tamás az RTL-nek adott interjút Firenzében, ahol a magyar társadalom kettészakadásáról beszélt. Szerinte az ország egy szűk, 15 százalékos rétegre és egy, a megélhetésért küzdő többségre oszlik.
Tizenöt év szünet után adott újra interjút az RTL-nek Frei Tamás, akit a Fókusz stábja Firenzében látogatott meg. A riporter, író és üzletember 18 éve vonult vissza a képernyőtől. Azóta nagyrészt külföldön él, négy város – Budapest, Miami, Nizza és Firenze – között osztja meg az idejét. Elmondása szerint a biciklizés Firenzében nem csupán mozgás, hanem életforma. „Ha tempósan vágysz a kávéra reggel, akkor felszállsz a biciklire” – magyarázta az interjúban.
Az olaszok nehezen birkóznak meg a Tamás névvel. Ha azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele, Tomazónak nevezi magát, ami szerinte tetszik neki, és a bátyja is így szólítja. „Biztos, hogy egy másik életben szerettem volna olasz lenni, valahogy így” – tette hozzá. A városhoz fűződő kötődése húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor lenyűgözte egy tér történelmi gazdagsága, és már akkor eldöntötte, hogy szeretne itt élni.
A televíziózás Frei Tamás állítása szerint egyáltalán nem hiányzott neki, mert annyi minden mással szeretett volna foglalkozni, például regényt írni. Bár néha még megismerik Budapesten, ezt a részét sosem szerette a hírnévnek, sőt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy nagyrészt külföldön él.
„Nagyon hosszú lenne a lista, hogy miért élek jelentős részben az életemet külföldön, de ez biztos, hogy benne volt, hogy hadd legyek újra ismeretlen.”
Arról beszélt, hogyan engedte el a mindent kontrollálni akaró hozzáállást. „Nem akarsz már kontrollálni mindent, mert rájössz, hogy úgyse tudod sem embereket, sem magadat, sem az életedet. Az csak frusztrációt okoz, önfrusztrációt, hogyha állandóan mindent kontroll alatt akarsz tartani. Nekem egy fontos önazonosság felé vezető út, hogy ezt elengedjem. És nem azon aggódni, hogy mi lesz, meg nem azon bánkódni, hogy mi volt, hanem hogy békében legyél magaddal, és én szerintem békében vagyok, klasszul vagyok.”
„Nem élek egyedül, de a privát életem az tabu.
Tényleg, azt soha, soha nem osztom meg senkivel” – jelentette ki. Annyit árult el, hogy párjával él, felnőtt gyerekei pedig szintén külföldön építettek karriert: lánya Dániában üzleti menedzser, fia pedig Londonban tudományos kutató. Azt is elmondta, hogy a kávé szeretete mindkét gyermekére átragadt.
Az utazás és a kávé a két nagy szenvedélye. A nevét viselő Cafe Frei kávézólánc már tíz országban van jelen, cége tavalyi forgalma 12 milliárd forint volt. Szerinte Olaszországban azért nem nyitott kávézót, mert a helyiek túlságosan ragaszkodnak a hagyományos presszókávéhoz és cappuccinóhoz. „Egyszerűen képtelenség kirobbantani őket ebből a megszokásból” – állította.
Egyik kedvenc helyi kávézójában arra is felhívta a figyelmet, hogy „sok magyar ismerősöm van, aki nagyon erősen rácsodálkozik erre, hogy olcsóbb az élet Olaszországban, mint Magyarországon”.
Szereti, ha a fikció rímel a hamarosan bekövetkező valóságra. „Mindig arról írok, amiről azt gondolom, hogy ez most jön. Mire megjelenik a könyvem, még eltelhet fél év, de az a legszuperebb, ha utána az emberek az újságot olvasva azt mondják: jé, ezt már olvastuk a Frei Tamás regényében, vagy valami hasonlót.” A könyveihez a helyszíneken gyűjt inspirációt, legutóbb Afrikában, Tajvanon, Indonéziában és Indiában járt.
Bár ideje nagy részét külföldön tölti, figyeli a magyarországi folyamatokat. Nem elsősorban a híroldalakról tájékozódik, hanem inkább a vállalkozása eladási számaiból és piackutatásokból. A magyar társadalomról alkotott véleménye meglehetősen borús.
„Dél-amerikanizálódás van. A magyar társadalom durván kettészakad, mint más társadalmak is. Van, akinek jól megy, és ezt a határt én Magyarországon odahúzom, hogy olyan 15 százalék, akinek európai élete van. Tudom, hogy durván hangzik, és sokan nem fognak ezzel egyetérteni, de 80-85 százalék küzd Magyarországon a normális életért.”
Legújabb regényében valós politikai szereplők is feltűnnek. „Valós szereplő Donald Trump, Hszi Csin-ping, a kínai vezető. Benne van Orbán Viktor is, sok pikantériával, például ahogy elképzelem, amikor Donald Trump telefonál Orbán Viktornak. Van benne ilyen” – árulta el. Hozzátette, a könyvben lesznek olyan karakterek is, akikre az olvasók ráismerhetnek az újsághírekből, de ők már nem a saját nevükön szerepelnek.
Az életkora nem okoz benne szorongást.
„Nem sokkol az évek száma”
– mondta, hozzátéve, hogy édesapja is sokáig aktív maradt. Szerinte pályája több területén is jókor volt jó helyen. „Az egész életem arról szólt, hogy a világot szeretném látni. Rettenetesen szerencsés életet élek, hogy ezt megengedhetem magamnak. Szerencsés voltam, mert a véletlenek szerencsésen alakultak. Lehetőségem volt pénzt keresni azzal, hogy az egyik legnézettebb tévéműsort gyártottam, a legolvasottabb könyvet írom, vagy egy nagy kávézóláncot építek. De ezt még akkor is úgy gondolom, hogy nem én, én, én, hanem szerencsém volt, mert olyan dolgokhoz nyúltam, és így egy klassz életem van.”
Tizenöt év szünet után adott újra interjút az RTL-nek Frei Tamás, akit a Fókusz stábja Firenzében látogatott meg. A riporter, író és üzletember 18 éve vonult vissza a képernyőtől. Azóta nagyrészt külföldön él, négy város – Budapest, Miami, Nizza és Firenze – között osztja meg az idejét. Elmondása szerint a biciklizés Firenzében nem csupán mozgás, hanem életforma. „Ha tempósan vágysz a kávéra reggel, akkor felszállsz a biciklire” – magyarázta az interjúban.
Az olaszok nehezen birkóznak meg a Tamás névvel. Ha azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele, Tomazónak nevezi magát, ami szerinte tetszik neki, és a bátyja is így szólítja. „Biztos, hogy egy másik életben szerettem volna olasz lenni, valahogy így” – tette hozzá. A városhoz fűződő kötődése húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor lenyűgözte egy tér történelmi gazdagsága, és már akkor eldöntötte, hogy szeretne itt élni.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Regisztrálok
Belépek